Tulajdonképpen el tudnám viselni, ha örökre ilyen idő maradna. Néha éjszaka esne egy kis eső, hogy a kertnek is jó legyen és úgy tök hepi lenne. 

Tegnapelőtt estefelé leszedtem a maradék hosszúkás paradicsomokat, már nagyon megszívogatta valami, szerintem polosok, sajnos. Nem is tudott az a részük teljesen beérni, de ami használható közülük, azokat még kiteszem aszalni. Még lesz 3-4 jó nap, ugyan nem fog teljesen megaszalódni, de a végén majd beteszem a sütőbe pár órára. Ezeket már nem olajba fogom eltenni, hanem simán papírzacskóba, mert úgy is eláll. Tegnap reggel ki is tettem őket aszalódni. 

Majd igyekszem lefotózni a stációkat, ahogy szárad. 

Egyébként ezek a paradicsomok borzasztó hosszú tenyészidejűek. A narancssárga csíkos a 'Pipakujuline Tribucine', ezt nem kellett kacsolni se, kb. 1 méteresre nőtt meg.
A piros, szintén paprika alakú pedig az 'Aurija', ez se nőtt nagyra, ezt se kellett sokat kacsolni. Mindkét fajta nyúlánk, keskeny növény, karózni kellett, mert vékony a száruk. A többivel egyidőben kiültettem a palántákat, nem későn, de nagyon nehezen érnek be. Persze az idei szezon elég fura volt, hideg volt a május és nyáron is sok volt az eső itt felénk. 

Elza talált a fűben egy lábatlan gyíkot, de megmentettem tőle. Biztos kinyírta volna, ha hagyom neki. Ilyen szempontból ezek a macskák rendkívül kártékonyak, élvezettel, csupán játékból, vadászósdiból kinyírnak mindent ami él és mozog és nem vaddisznó méretű. 

Őszülget a kert, de még szinte minden van. 
Tegnap szedtem be rózsaszín kakukkmák magot, de szórt is szét a magjából, mert már voltak rajta kinyílt tokok. A sárgát hagytam, hogy szórja szét magát, de az ágyás felső részén idejekorán kiszedtem  őket, mert ott már nem szeretném, hogy legyen jövőre is. 
Reggelente minden vastagon harmatos, nagyon szép a kert. 

Most nyílnak igazi, teljes pompájukban a varjúhájak is, csodásak, jövőre fogok szaporítani a kert több részébe is belőlük. 

Ez az év szenzációs volt a sok csapadékkal, akármennyire is mondogattam, hogy már elegem van belőle, a növények nagyon meghálálták. Minden hatalmasat  nőtt, bepótolták a tavalyit is, mert tavaly csak stagnáltak, de nem csoda, próbáltak életben maradni. 

A tamariska nagy kedvencem, nagyon szeretem a finom levélzetét és amikor tavasszal az egész növényt beborítják a rózsaszínű apró virágok, az valami csoda. A formáját is szeretem ahogy szépen meghajlik, az egész növény olyan kecses.
A tamariskám tavaly májusban ilyen volt és nem is nőtt semmit abban a szárazságban, legfeljebb nyár végére, de az sem volt számottevő.

Ilyen volt idén július elején. Nyár elején,  (június környékén) amikor odaültettem alá az árnyékliliomokat, még azt gondoltam, hogy elég sokára vet majd akkora árnyékot, hogy maradhassanak is, ezért átültettem őket, mert égette a nap. 

És most ekkora, azt hiszem jövőre mehetnek alá az árnyékliliomok. Bár most már meg fogom várni, hogy szaporodjanak az új helyükön, nem szedem majd ki újra őket. 

Most már majd utána kell néznem, hogyan és mikor lehet metszeni, mert az alsó ágai nagyon a földön vannak, nem kell, hogy betegségeket kapjon, azokat le akarom majd vágni róla. Kicsit törzsesre szeretném nevelni, szép, hosszú, lehajló ágakkal, mert úgy szép a formája szerintem és azért is, hogy alatta rendet tudjak tartani és hogy szaporodni tudjanak az alatta élő növények. 
Már van oda ültetve nyuszifül és kis meténg is. 

Annyira jó, hogy ilyen csodás idő van. Pénteken lekaszáltam a füvet a ház előtt végre és tegnap visszavágtam a sok mályvát is. Borzasztó szúrós-szőrös, mindig megfogadom, hogy sokkal hamarabb levágom, aztán sose jutok el addig időben. 
Egyébként molyolok a kertben, pénteken még kiszedtem a füvet az egyik évelőágyásból is, megint szedtem be magokat is, apróságok... de azért mindig sikerül valamit kihúznom a todo listámról. 

 Herkuló jobban van, de mégegyszer kifakadt a sebe és elég sok genny kifolyt belőle megint. Kenegetem neki a betadinnal és hagyja. Ez a cica tudja, hogy ez jót tesz neki, odafordul hozzám, hogy kenjem be. :) 
Ez nem harapásnyom, olyan, mintha kiszakadt volna a bőre, vagy kerítés sértette fel, vagy valami szúrós bokor. 
Szerencsére eszik, mint a disznó, én meg adom is neki, mert vissza kell híznia, amit lefogyott. Olyan ez a cica, mint a holdvilág, pillanatok alatt lesoványodik és olyan nehezen hozom őt mindig vissza. 
Lassan a téli cicahelyeket is elő kell készítenem, kitakarítani és fel akarok készülni arra is, ha nagyon hideg lenne, akkor Herkulónak a pincében csinálok helyet, ott jó meleg van, mert a fűtéscsövek jól befűtik. 

Herkules megint beteg... már nem is tudom mit mondjak. Szerda este azt hittem itt a vége, de remélem most már jobban lesz... Nem jött kedd óta enni, se vacsorára, se reggelire. Szerdán amikor jött este, alig élt. Valami seb van a bal vállán, iszonyúan, vastagon csurgott belőle valami, szerintem genny vagy nem tudom mi, de nem vér. 
Csak ült kinn az ablaknál, de nem is nagyon evett és nem is jött be a rácson belülre. 
Próbáltam becsalni a párkányra, gondoltam hátha meg tudnám fogni, de egy macskánál ez reménytelen, ő akkor sem jön hívásra, amikor jól van. Biztos lázas is volt, rázta a hideg, remegett és annyira érdekes volt, látszott, hogy várna valami segítséget tőlem, de megfogni nem tudtam. 
Előzőleg láttam meg rajta a sebet és amikor vizet ivott és úgy fordult (addigra odakészítettem már a betadint), akkor odanyomtam a betadinos vattakorongot, de épp csak hozzá tudtam nyomni. Ahogy hozzáértem, megugrott és elment. 
Kerestem, de nem az udvarban van, nem tudom hol lehet a búvóhelye újabban... gyakorlatilag bárhol. 
Azt hittem túl se éli az éjszakát, de nagy meglepetésemre tegnap reggel jött enni és egészen jókedvű is volt. Simizni is lehetett, de csak kicsit ölelgettem, mert azonnal elgaloppoztam a betadinért és most nem félősködtem, se nem finomkodtam, megfogtam a cicát és bekentem vele, de érdekes módon hagyta is. Lehet, hogy az az esti is hatott valamit? Vagy ahogy erővel rányomtam, talán segített a gennynek távozni? 
Nem tudom mi történt, de jobban van, az a lényeg. Pár nap alatt persze megint lefogyott... kezdhetem megint feltáplálni, hogy mire jön a tél, addigra összeszedje magát. 
Este is itt volt és szó szerint mutatta a sebét, megint bekentem neki, hagyta... el vagyok teljesen álmélkodva rajta. Megnézte a vattakorongon és megszagolta, hogy mi az, aztán persze lenyalta, de addigra beszívódott már belőle, ami kell. 
Itt ült az ablakban sokáig, sokat evett és azt hiszem, hogy végül már csak műsorozott nekem, hogy tutujgassam, de nem tutujgattam agyon, ne szokjon nekem rá arra, hogy beteg lesz a tutujgatásért. Szóval most nincs annyi ugyulibugyulizás. :)))) 

***

El tudnám viselni, ha örökre ilyen idő maradna, ezt az időjárást szeretem ősszel is, tavasszal is és most szabin vagyok, 5 napra megint az enyém az életem, csinálhatom, amihez kedvem van. 
Tegnap az igaz, hogy kicsit lelombozott valaki a facebookon, mert a jujuba feletti örömködésemre írta, hogy nagyon sok gyökérsarjat képez és, hogy ő már kiirtotta. A trombitafolyondárhoz hasonlította, ami igazán rosszul hangzik. 
No majd meglátom, én se küzdelmet tervezek, de majd éberen figyelni fogok. Olvasgattam a neten, de sehol nem találtam erre vonatkozó információt. 

Rendbeszedtem azt az ágyást (ez az egyetlen, ami rendben van), amibe az őszi retkeket vetettem, meg a rapinit. Egész szépen növekszenek és most már hűvösebb is van nekik éjszakánként, ezt szeretik. 
Minden szépen kikelt, talán a leveles kel legkevésbé, de ha még meg tudna nőni, nekem elég lenne pár darab is. Nem vagyok nagy fogyasztója, de levesbe finom és néha beleteszem smoothie-ba is.

Sziget a gyomtenger közepén...

Az utóbbi időben elkezdtem elhasználni a karalábék leveleit is. Nálam teljesen vegyszermentes és húslevesbe pl. nagyon finom. Nem szoktam eldarabolni, hanem kelkáposzta helyett, csak úgy beledobom, én szeretem a zöldségeket a levesben. Kivéve a hagymát, fokhagymát, illetve petrezselyem és a zellerzöldet szoktam kidobni belőle. 
Sőt, a karalábélevél nagyon finom rizsbe is belefőzve, apróra darabolva, jó ízt ad neki. 

Most már lassan elkezdem kiszedni a paradicsomokat is, az András bácsi féle ökörszív már teljesen lement, talán egy tő van még, amin van paradicsom, de már nem hiszem, hogy lesz ideje beérni, 9 fokos reggelek vannak, ezt már a paradicsom nem szereti. 
A tökfélék is az utolsókat rúgják, lassan úgy látom itt az ideje lebontani a kertet és felkészíteni a következő szezonra. Majd szépen fokozatosan, ahogy az időm engedi. 
A következő az uborkaszárak kiszedése lesz, na meg a rengeteg gyomé... jó szórakozás lesz, ráadásul még újra be fog füvesedni, mert korán van. Nem is tudom... lehet, hogy várni kellene vele egy kicsit, de akkor tényleg annyi magot szétszórnak a füvek, hogy jövőre hülyét fogok kapni. És hát... most van csodás idő odakinn. 

Elraktam a szépen megszáradt uborkamagokat is, és az olasz rózsapadlizsán magokat is. Szedtem be teljesen  érett sötétzöld és világoszöld cukkiniket is, most annak a magjai száradnak kinn a verandán, de gyűjtöttem be titóniát is, bordó Cosmost és a bordós-narancsárgás büdöskéből is. 
Szépen fokozatosan szedegetem be a magvakat, hogy minden legyen jövőre is. 

Nincs most sok képem, de a Kleopátra tűjét mutatom reggeli és délutáni fényben is. Annyira uralja ez az egy tő virág a kertet most, hogy az fantasztikus, nagyon elegáns, szép virág.