Napok óta olyan vagyok, mint akin benyomták a STOP gombot. Nem megyek ki a kertbe, legfeljebb fotózni, de még akkor se vagyok kinn sokat. 
Az igaz, hogy sár van, megint esett az eső is (ez nem panasz, sőt... ma reggelre is lett 6 mm), de egyre több a gyom... gőzöm sincs, honnan kezdjek hozzá. Egyszerűen semmi kedvem hozzá, de majd ki fogom találni, mert valahogy pofát kell adnom az egésznek. 
A szőlő alatt, amit tavasszal gatyába ráztam, úgy néz ki, mintha soha hozzá se nyúltam volna. 
Pár ágyás ki se látszik a szürke madársóskából, másik a kövér porcsinból, de van bőven parlagi madársóska is, na meg disznóparéj lenn a kert végében...
Megfigyeltem már, hogy ilyenkor, amikor nem tudom mihez kéne kapni (mert gyakorlatilag mindenhová kéne egyszerre), akkor állok. Szerintem zajlik a feldolgozás, a priorizálás és a logisztika és majd amikor fejben kész leszek, akkor nekiugrok. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy robot, amíg nem fut le a program és nem alakul ki a stratégiám, addig nem tudok működni. :))))

Pedig elkezdtem direkt a gyomlálást, még az esők előtt, de akkor csak folyondár volt a kertben, ami persze az eső hatására megint ugyanolyan, mintha ki se szedtem volna és minden más, aminek a magja az aszály alatt a földben pihent, most kikelt és vígan tenyészik. Tiszta fű az egész kert, nem törődik ez se a vastag mulccsal, semmivel. Ugyanez volt 2022-ben, ősszel annyira elburjánzott minden, hogy megőrültem a fűtől. 

Boltban persze voltam... vásárlásban nagyon hatékony vagyok. :D
Megint hazajött velem 4 csomag virághagyma, hoztam egy csomag Scillát, mert van a kertben pár szál, de mire azok elszaporodnak, addigra vénasszony leszek, holland íriszeket, mert bár rengeteg van, de annyira szépek tavasszal, hogy fantasztikus, újabb fajta tulipánt, mert ilyen formájú még nincsen és Puschkiniát is. Ebből is van már, de valahogy ez a növény nem tud erősödni. Az egyik telep egyre gyengébb, lehet, hogy ki is ásom és újraültetem azt is máshová, a másik telepbe pedig belekeveredett egy fürtös gyöngyike hagyma. Szerintem úgy vettem és az első évben csak egy szál gyöngyike volt és rengeteg gyönyörű Puschkinia, de az idén már főleg gyöngyike volt. Azt is ki kéne ásni, most itt vannak a Puschkinia hagymák, talán meg tudom őket így különböztetni, de az új adagot mindenképpen máshová ültetem, nehogy összekeveredjenek a gyöngyikével. 

Na mindegy is, addig is ledaráltam a Netflixen a Nyerd meg az életed mind a 3 évadát. Gondolom más már rég látta, nekem eddig valahogy nem volt hozzá ingerenciám, de most nagyon örülök, hogy megnéztem. Nagy kár lett volna kihagyni. 
Régen láttam ennyire lebilincselő sorozatot, ami egy fikció, mégis nagyon komoly kérdéseket feszeget. Tényleg durván mélyre nyúlt, olyan sokféle társadalmi és emberi témát ölelt fel, hogy még napokkal utána is gondolkodom rajta és a hatása alatt vagyok. 
Ez a sorozat - a nagyon erős társadalomkritikán túl - egészen addig elvisz, amikor bizonyos helyzetben már nem tudni, hogy mi helyes és mi nem. Hátborzongató helyzetek (felvetések) voltak benne és ha nagyon mélyen belegondolok, akkor bizony a főhősnek sajnos nem volt igaza, valamilyen szinten igenis mind lovak vagyunk... mert a világ így van berendezve és a hétköznapi embernek vajmi kevés hatása van arra, hogy milyen legyen a világ. Ez a tény. Az, hogy nem szeretnénk lovak lenni, sajnos a tényeken nem változtat. 

És akkor pár virág. 
Most jön a Cosmosok igazi ideje, egyre szebbek, kinyílt egy kisebb termetű narancssárga túlélő, sajnos citrom és piros az idén nem lett. Mind kiszáradtak. 

Ezek már magas Cosmosok, pedig mindegyiken alkalmaztam a Chelsea chop-ot, de mind ugyanolyan mégis, ugyanolyan magasra nőttek, szóval rá se hederítettek. 
Egyébként abba is hagyom a Chelsea chop-ot, mert nekem nem jön be. Az idén pl. a phlox-okon már nem is alkalmaztam, mert egyébként is későn nyílnak nálam, ha még vissza is vágom, akkor nem is hozna virágot. Sokkal jobban bevált nálam, hogy az elnyílt virágokat vágom vissza, mert olyankor a levélhónaljakban már kifejlett, bimbós új hajtások vannak és azok ki szoktak virágozni. Normális időben, sajnos az idén majdnem kipusztultak, épp, hogy élnek. 

Sajnos az apró virágú büdöskékből is csak ez az egy maradt életben, de erről legalább majd tudok magot szedni. 

Az előbb említettem a phloxot, ez az egy szár hozott virágot, hát... az idén ennyike. 

A macskafarkú veronika másodvirágzása. Ezt se érdemes Chelsea choppolni, szépen újra virágzik, ha az első elnyílt virágait visszavágjuk, mert ez is hozza a levélhónaljakban az új bimbós hajtásokat. 

A titóniák is magukhoz tértek, nem méteresek az idén, mert nem tudtak megnőni, de ha szép, hosszú, meleg ősz lenne, akkor még meg is nőhetnének akár. 

Ez a rész most a kedvencem, szeretek ránézni. :) 

 Megkezdték a virágzást az őszi kikericsek a kertben. Elsőként mindig ez a fajta szokott kinyílni. (Colchicum Giant)
Az az érdekes ebben a növényben, hogy mind ennél a fajtánál, mint a vad fajtánál tapasztalok olyat, hogy egyszercsak a teleptől jó méterre is megjelenik virág. Nem tudom, hogy megy el a hagymája olyan messzire, gondoltam arra, hogy valami állat elviszi magával, de az összes többi hagymás nem vándorol így, csak az őszi kikerics. 
Egyébként nagyon mérgező, óvatosnak kell vele lenni. 

Ezt nem tudom honnan jött, valami növénnyel hozhattam haza a hagymát, szerintem törpe írisz tövekkel. Ez a vadon is élő őszi kikerics, tele van vele sok hely itt a Mátrában is. (Colchicum autumnale)
Már ez is elvándorolt, remélem majd szép telepekké fognak szaporodni. 

Ez a Colchicum waterlilly, még biztos lesz róla kép, mert nem nyílt ki még teljesen, illetve még várom a Colchicum Lilac Wonder-t és a Colchicum autumnale 'Album'-ot, utóbbi fehér színű lesz. 

Fenn jártam az erődben, rengeteg kiszáradt fenyő... lábon is, nagy, sárga foltok a zöld, lombos fák között, de az erdészet is elkezdte kitermelni őket. 
Hosszan az erdei út mellett le vannak fektetve a kivágott, halott fák, nem is voltak öregek még, de sajnos nem élték túl ezt a nyarat. 
Tényleg úgy néz ki, hogy Magyarországon leáldozott ezeknek a fenyőknek, főleg a lucnak. Nem tudom, hogy lesz-e olyan fajta majd helyettük, ami bírja ezt a megváltozott és egyre szélsőségesebb klímát. 
Nagyon szomorú látvány volt... mintha maga a pusztulás szegélyezte volna az erdei utat. 

Viszont hoztam megint egy kocsi követ, jól teleraktam az autó csomagtartóját, ezúttal nem nagyokat hoztam, hanem kisebbeket, szegélynek. A beomlott veremnél kialakított (és még alakítás alatt lévő) részt akarom velük elhatárolni. 

A kertben sok mindent nem tudtam csinálni, minden nagyon el van ázva, a tegnap reggeli zivatar végül  27 mm esőt adott, ami nagyon jól jött. Ma hajnalban is volt egy zivatar, 4 mm esőt hozott. Ha még nem is pótlódott be a sok vízhiány, de lassan javul a helyzet. 

Locsoltam előző este is, de már nagyon utálok hozzányúlni is az öntözőkannához. Lett bennem valami, aki nagyon erősen berzenkedik, ha meg kell fogni a kannát és vizet cipelni benne. 
Nem tett jót a derekamnak és a csípőmnek se a cipelgetés, bár nem vagyok derékfájós, de az utóbbi időben valami nyomott valami ideget, mert zsibbadni kezdett mind a két lábam végig és már nagyon zavaró volt. Már kb. egy hete azzal szórakoztam, hogy jógával valahogy kihúzzam, kinyújtsam az izmot, de nem találtam a megfelelő ászanát, míg végül vasárnap sikerült kiroppantani a combnyaknál valamit. Akkor végre elindult a lábaimban, főleg a balban az energiaáramlás, amit sokan vérkeringésként tudnak azonosítani, de aki sokáig jógázott, az érzi, hogy ez az energiaáramlás annál jóval több. 
Szóval neki kell állnom reggelente (nekem akkor esik a legjobban, amikor éhgyomorra csinálom) megint jógázni, mert érzem, hogy teljesen elféloldalasodtam. Egyébként is sokat dolgoztam ezen, de ez most nagyon durva lett. Egy csomó izom a bal oldalamon nagyon meg van rövidülve, de majd szépen visszanyújtogatok mindent a télen, lesz idő ászanázni reggelente.
Kell is, legalább a télen se fog fázni a lábam se. Amíg jógáztam, sose fázott a lábam és általában sokkal energikusabb voltam napközben. Illetve az is fontos, hogy hiába a sok mozgás a kertben, az nem olyan hatású, sőt, amint tapasztalom, még egészségtelen is lehet. A jóga mindent karbantart és olyan izmokat is megmozgat, amikről az ember azt se tudja, hogy léteznek. 

A kertben kivirágzott a kékszakáll, még rengeteg bimbó van rajta, szerintem lesz ez még sokkal kékebb is. Biztos hozok még róla fotót, de már most is nagyon szép.
Tavasszal teljesen visszavágtam a törzséig. Abban se voltam biztos, hogy egyáltalán kihajt-e majd, de van belőle pár, nem bántam volna, ha nem. Ennek úgyis el fog fogyni a helye, ahogy növekszik mellette egy nagy tuja. 
Egyébként nagyon szapora növény, nálam magról is mindig kikel egy csomó, bár amióta odahordom a magnólia leveleit mulcsnak, azóta kevesebb tud kikelni, amit nem is bánok. 

Így nézett ki március elején: 

És ilyen most: 

A nemrég kiültetett Deres mongolkőrózsa is elkezdett hajtani, majd kiveszek párkövet, hogy le tudjanak gyökerezni a kis hajtásai.