Már 3 éve... 84 éves lenne már, ha még velünk lenne. 
Nincsenek jó szavaim, de - ugye - nincsenek véletlenek... ma reggel láttam Pszichomókus - Tregova Anita pszichológus oldalán, hogy éppen azokkal a szavakkal és érzésekkel búcsúzik valakitől, amiket ennél jobban sosem tudnék elmondani, annyira a magaménak érzem.
Úgy érzem, mintha külön, éppen nekem írta volna, éppen ma... merje mondani valaki, hogy nem létezik a szinkronicitás...
Akárhogy is... nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Anyókámra. 

 "Remélem a végén nem volt más neked, csak az ellazulás. A nyugalom. Ahogy csukódott befelé az életed ajtaja, szeretném hinni, hogy lassan, fokozatosan megszűnt a fájdalom, ami annyi ideje kínzott. Hogy felszállt végre a testedről az évek ólomsúlya, ahogy a lelked is emelkedni készült. Hogy beburkolt egy köd, ami megvédett téged a fizikai valód halálra való készülésétől. Néztél, de már nem láttál. Tekintetedben már összefolytak a világok, az évtizedek, fellebbentek a fátylak.

Eső után nekiálltam és kiástam a gödröt a kis fagyalnak, amit tavaly dugványoztam és mostanra egy kis, kb. 30-35 centis bokor lett belőle. 
A gödörnek már a nyáron is nekiálltam, de olyan volt a talaj, mint a beton, ami ki volt ásva, azt úgy, hogy belocsoltam vízzel és ami átázott azt ki tudtam mélyíteni. 
Erre most nem volt szükség, jól át van ázva a talaj, szórtam bele érett marhatrágyát és beleültettem a fagyalt, amit nagyon könnyedén sikerült kivennem az előző helyéről. 
Kicsit megmetszettem a hosszabb ágait, hogy elágazzon és dúsabb legyen. Ebből majd szeretnék egy kis formázott bokrot. 
A helye a beomlott verem jobb oldalánál van (szemből nézve), remélem jó helye lesz ott. 
A szerepe olyan lesz, mintha egy természetes kapu lenne. 
A másik oldalról a ráncoslevelű, örökzöld bangita van beültetve, de most még semmi sem látszik abból, amit elterveztem, mert kicsik. Örülök, hogy a bangita egyáltalán túlélte a kiültetést és ezt a szörnyű, száraz és égető nyarat. 

Ez a bejárat arra a részre fog vezetni, ahonnan tavaly ősszel kivágattam a fákat. Még fogalmam sincs, hogy mit fogok vele csinálni, de lassan majd lerajzolom már. 
Ez a bejárat olyan lesz, mintha egy négyzet bal alsó csücske kicsit lenne vágva ferdén és ott lehet bemenni. Máshol is lehet persze, mert nincs körbekerítve, de innen kezdek tervezni, mert azt egy egész másféle kertrésznek szánom, mint a többi.

Kiültettem a magról nevelt kis őszibarackfát is, levágtam 3 alsó ágát, majd így haladok felfelé, ahogy növekszik, hogy legyen törzse. Alacsonyra szeretném nevelni, szerintem 60-70 centinél elég is lesz a törzsből, utána már szétágaztatom majd. 
Oda ültettem lenn a kert végében, ahová tavaly a 'Vaniglia' datolyaszilvát tettem, ami sajnos kipusztult.  Az a legjobb hely, mert kb. megfelelő távolságra van a felnövekvő jujubáktól és a szecsuáni borsfától is. 

És itt kicsit megtorpantam, mert őszre terveztem még két nashi körtét, de nem tudom, hogy ha elkezdenének teremni, mit is csinálnék annyi körtével. Ezt még átgondolom. 

Az is fura, hogy ahonnan kivágattam a fákat tavaly ősszel, most úgy látom, hogy nem lesz hely több fának... kivettünk egy hatalmas diófát, egy hatalmas cseresznyét, egy kis, csoffadt almafát és egy meggyet is. 
Maradt viszont egy naspolya, ami tulajdonképpen a cseresznye és a dió között/alatt volt, ami most szépen elkezdett nőni és van naspolya is rajta egy pár szem. Ha ennek most hagyok helyet, akkor mellé kb. 3-4 méter átlóban nem tudok másik fát ültetni. Beültettem a kínai álbirset és a datolyaszilvát és legfeljebb még egy fát tudok majd beültetni, de szerintem a diók (amik maradtak) azt is zavarni fogják, ezért ez is átgondolandó.
Lehet,  hogy arra a részre már gyümölcsfát nem tudok beültetni, de üresen hagyni se szeretném, mert akkor felveri a gyom és árnyas részt szeretnék ott megint. Tényleg méricskélnem és rajzolnom kell, úgy könnyebben rendezkedek benne. 

A jujubáim már egész nagyok, lassan érni kezdenek, nagy izgalomban vagyok miattuk, nagyon várom, hogy milyen lesz! Akkorák, mint egy hatalmas dió a burokban. 

Azt hittem, hogy a kínai selyemmirtuszon már a terméseket látom, de bimbók voltak! Már egyszer virágzott az idén, nem is tudom honnan képes hozni ezt a rengeteg bimbót, de csodás növény ez, remélem nem fog nagyon visszafagyni és jövőre már sokkal nagyobb lesz. Elvileg fává kellene nőnie, de nem tudom, hogy itt nálam képes lesz-e rá. A lényeg, hogy a töve nem fagy ki, újrahajt minden tavasszal. 

Többféle is van belőle, ezeket szaporítom, a legtöbb a két nagyból van. 

Azért szeretem ezeket a varjúhájakat, mert a fejlődésük elejétől a végéig nagyon szépen díszítenek. Télen már dugják a hajtásaikat és már akkor is szépek, ahogy pedig növekednek, szép, szabályos, gömbölyű bokrot alkotnak, mintha csak nyírva lenne. 
Egyedül a bablevelű varjúhájtól váltam meg, mert nagyon szapora magról, az egész kert tele volt vele, szétdől, nem ilyen szép a bokra és a virágja is piszkossárga színű... nem szerettem. 

Ez a bordó szárú a Sedum 'Matrona', a másik magasnak nem tudom a nevét. Valamelyik pompás varjúháj lehet, de már annyiféle létezik.
Minden irányból fotóztam, annyira csodás.  

Ezt már a 'Matrona' szaporulatából szaporítottam tovább. :))) Tavasszal kétfelé osztottam és új helyre ültettem őket, mert két hatalmas bokor volt egymás mellett és nem is mutattak jól, illetve kellett a hely egy kecskerágónak, ami színben sokkal illik oda. 
Ez hátul van a Prérikertben, jó sok gyom volt körülötte, kiszedtem, de majd le kell mulcsolni azt a részt, amikor lesz mivel. 

Ez a másik fele, a terasz mellé ültettem ki két Clematis közé, de nem lesz jó ott neki, majd tavasszal új helyet keresek számára. 

Ez a bordó levelű elég érzékeny, talán ez a 'Dark magic'. Tavaly átültettem, itt valamivel jobb neki, de ez a hely sem az igazi. Majd dugok le a leveléből, hátha sikerül szaporítani párat belőle és akkor kísérletezhetek, hogy hol érezné igazán jól magát. 

Ez valamelyik pompás varjúháj lehet. Itt még még nem nyílt ki. 

Itt már nyiladozik.

Ahogy halad az idő, úgy lesz egyre sötétebb és tüzesebb a virágja, mondom, ezek a növények minden pillanatukban csodásan díszítenek. 

Sedum spectabile 'Thundercloud', ez közel sem olyan magas mint a többi, ez csak kb. 20 centis lehet, de az állása és a virágzási ideje alapján inkább közéjük tartozik. Más formájú a levele, szép, csipkézett szélű, nagyon különleges akkor is, amikor még nem virágzik. 

Ez is valami pompás varjúháj fajta, de nem egészen ugyanolyan, mint a másik. Méretre ugyanakkorának kéne lennie, de sajnos az idén nem tudott olyan szépen megnőni. 

Máshonnan fotózva, lassan kinyílik ez is.

Ezt az előbbi pompásból szaporítottam tavaly.

Így változik a virág színe az idő előrehaladtával.