Szent Mihály napja
Szent Mihály napja van ma (szeptember 29.) és azt mondja a népi megfigyelés, hogyha dörög az ég, akkor szép, hosszú, meleg őszre számíthatunk.
Ha keleti szél fúj, akkor pedig hideg tél várható: „Szent Mihálykor keleti szél, nagyon kemény telet ígér”!
Ha egyik sincs, arról nem szól a fáma, hogy akkor mi lesz, de Fodor Ákos örökbecsű haikuja mindig, mindenhol pontosan megállja a helyét:
"Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy."
A kertben kikeltek a talajtakarónak vetett mustármagjaim, kíváncsi vagyok, hogy majd meg tudnak-e nőni valamennyire. És a vakond is garázdálkodik, de nem baj, hadd zabálja ki amiket ki kell zabálnia innen, bár gilisztát is eszik, de szerintem kifejezetten a giliszta miatt nem költözik be a kertbe, mert giliszta mindenütt van, biztos vannak itt jobb falatok is neki, azokat pedig egye csak meg.
A perillám már nagyon nagyra nőtt (még az eső előtt fotóztam), sőt ki is virágzott, de ha ilyen borzasztóan vacak idő lesz, akkor nem tudom képes lesz-e még magot érlelni, pedig de jó lenne!
Meg akarom tartani ezt a növényt, mert ugyan nem ízlik nekem különösebben, de az illata talán a kártevőket távol tartaná, ezt szeretném kipróbálni jövőre.
Leszedtem az utolsó paradicsomokat is, már nem néztek ki túl jól, de ami használható volt belőlük abból sütöttem lecsót, természetesen saját paprikával és saját hagymával.
Még ki kell majd a töveket szedni az ágyásokból, de ez még hátra van.
Ahogy nézem az előrejelzést lassan a paprikákat is le lehet szedni... 0-1 fokos hajnalokat ígérnek a héten (ma is csak 4 fok volt), de remélem nem fog még fagyni. Amíg nem fagy, addig maradnak kinn, de az is lehet, hogy letakarom őket fagyvédő takaróval.
Kimentem tegnap az erdőbe, rengeteg ember volt kinn, tömve volt az erdő, mindenki gombászik. Én is hoztam haza egy kosárral, tényleg sok gomba van, amerre léptem, ott gomba volt.
Meg is mostam, kiselejteztem belőle a rosszakat vagy a gyanúsakat, össze is daraboltam, de mintha belém ütött volna a ménkű, hogy ne süssem meg.
Én már rég megtanultam, hogy hallgassak magamra és ne hessegessem el ezeket a megérzéseket, ezért végül az összes gomba a komposzton landolt. Pedig legfeljebb hánytató galambgomba volt közte meg pár változékony tinóru... tulajdonképpen a két gyönyörű, hatalmas őzlábat sajnálom, de darabolás után már össze voltak keveredve a többivel. Na mindegy, lesz még gomba, majd szedek kicsit később.
Az erdő csodás volt, jól esett kinn lenni és hoztam megint egy rakás követ is haza, most szép nagyokat.
Ezt nem vettem le, gyilkos galóca.