Lassan eljönnek azok a reggelek, amikor már jó érzéssel megyek ki a kertbe nyargalni és szemmel verni mindent, hogy kezdjen már el virágozni. :))
Eddig is minden reggel kimentem megrakni a madáretetőt, de sokszor erőt kellett venni magamon a rossz időben, most viszont már jól esik a reggeli szemle. 

Egyelőre hóvirágok vannak, de már jönnek a krókuszok is és a recéshagymájú nőszirmok is szépen készülődnek.

A magnólia alatti hóvirágmező.  

Kicsit más szögből. 

Készítettem róluk egy kis filmet is, szándékaim és reményeim szerint az idén több videót fogok felvenni, mert valahogy úgy élethűbben látszanak a növények. Szeretem, ha mozognak a szélben, ha látszik, hogy mekkorák, a sima fotó nem úgy adja vissza. 

Ez pedig a legelső recéshagymájú nőszirom, az Iris reticulata 'Eye catcher'. Remélem lesz belőle több is, de mellette, sőt már rajta, annyira sűrűn szaporodik egy díszhagyma, hogy majd amikor elvirágzott, akkor kimentem innen ezt a nőszirmot, mert nem tud szaporodni, sőt... mintha fogyna. 

Egyébként elképesztő mennyiségű hagymás készülődik a kertben, minden évben ültetek újakat és még újabbakat. Azon gondolkodtam, hogy valahogy meg fogom jelölni a helyüket, de nemcsak egy pálcával, hanem körbe kerítem, hogy a köztük lévő helyeket pontosan be tudjam vetni egynyári virágokkal, ne maradjon ott a hagymások után üres rész nyárra. 
Az idén különösen akarok figyelni arra, hogy nyár derekán és végén is legyenek virágzók a kertben, ne az legyen, hogy lemegy a nagy boom júniussal és meggyérülnek a virágok a kertben. 

Viszont megint elkezdtem listát írni, mert a szemlézéssel együtt rám borult az "Úristen honnan kezdjem?" állapot is, mert ahogy járok-kelek, azt látom, hogy ezt is, azt is, amazt is meg kéne csinálni. Kiszabadítani pl. a tyúkhúr alól az éppen bújó virágokat, de még most is alig lehet hozzányúlni a talajhoz. Pár helyen annyira sűrűn nőtt, hogy kinyírja maga alatt a kelő virágokat, főleg a krókuszokra nincs jó hatással, de teljesen elnyomja a kelő keltikéket is. Ha kicsit szikkadna a talaj, akkor ki is szedném. Vissza szoktam dobálni a talajra, ott szépen elkomposztálódik. Jelen pillanatban nincs szükségem a talajtakaró funkciójára, mert csak nem engedi átmelegedni a talajt és száradni se, pedig jó lenne, mert lucsog minden. 
Egyébként is irdatlan a listám, metszeni, lemosózni, ágat darálni, előkészíteni a veteményest, átültetni egy csomó mindent, a cserjék alatt kezdeni valamit ésatöbbi... ilyenkor szoktam kicsit megbénulni és toporogni a sok teendő felett, ezért a lista, mert annak mentén elkezdem felgöngyölíteni a nyomasztó káoszt. A lista nélkül ilyenkor úgy érzem, hogy elveszek, beborítanak a teendők és nem leszek ura az egésznek. Persze tudom már, hogy ez elmúlik abban a pillanatban, ahogy elkezdem csinálni, de most még az idő és a talaj se nagyon engedi. 

Sütöttem egy fincsi pástétomot is. Kissé eltúloztam egy darab párolt karajt, túl sok lett, ezért fogtam, zsírra dobtam, sütöttem kicsit, majd összeaprítottam hagymával, fokhagymával mustárral és fűszerekkel és betettem a sütőbe egy cserépedényben. Fincsi lett, az igaz, hogy melegen szétesett, talán kellett volna bele egy tojás is, de hidegen eszem, úgy pedig szépen szeletelhető. 

Jégtörő Mátyás napja van. Azt mondják: "Tör ha talál, ha nem, akkor csinál." Mármint jeget és sajnos nálunk nem volt még egy icikepicike mínusz sem...6 fok volt reggel.
Jaj, ne már! Jöjjön már a tavasz! 

Utánavetettem 6 szem magot a korai káposztának. Pedig már nem akartam, de ne árválkodjon már ott az az egy palántakezdemény! 
Ha nem kel ki, akkor akkor az idén tényleg 1 káposztát fogok nevelni és a magokat kidobom, majd jövőre veszek újat, ha egyáltalán akarok káposztával babrálni. Persze tavasszal, amikor mag vásárolhatnékom és ültethetnékem van, akkor akarni fogok. :)))

4 nap alatt kicsíráztak az endívia magok is, a Lollo rossonak tegnapra lett nyoma. Kaptam egy tippet, hogy ez a saláta fényre csírázik, ezért utánavetettem, de az újabb magból és letakartam a tetejét folpackkal, hogy ne száradjon ki. Ez az egyik legfinomabb saláta (nekem), nagyon jó lenne, ha az idén is lenne belőle pár darab. 
Ki is csíráztak, de szerintem ez az első vetés... lesz jó sok. :))
Tervezek még sokféle salátát az idén, olyan magokat is vettem, amiket (a leírás szerint) nyáron is lehet termeszteni, bírják a meleget és nem mennek könnyen magszárba. 
Tegnap még vetettem batávia salátát palántának és barnászöld tépősalátát is. 

Valamelyik nap (fel vannak írva, hogy mit mikor) vetettem Salviát is, színkeveréket. Ez az egynyári fajta zsálya, amit régen csak pirosban ismertünk és mi paprikavirágnak hívtuk. Illetve a frissen beszerzett nyári ciprus magokból is vetettem. Meglátom, hogy hagyja-e majd magát palántálni, hagytam magot, hogy majd a szabadba is vessek belőle, viszont tegnapra már pár mag ki is csírázott. 

Viszont nem nagyon vannak a kertről képeim, nagyon lassan indul minden. Ha sütne a nap, már lenne egy csomó krókusz. Tegnap kisütött 5 percre... ki is mentem rögtön, hogy megkezdem a metszéseket, aztán feltámadt a viharos szél, úgy beborult, hogy végül bejöttem, a nyavalyának sincs kedve ilyen időben kinn tevékenykedni. 
Mindenesetre 5 rózsát azért megmetszettem, majd ha jobb idő lesz, akkor haladok a többivel is. 
Olyan jó lenne már egy pár napsütéses nap!

A macsekok viszont érzik a tavaszt, Böbécke vasárnap egyáltalán be se jött csak este. Evett egy kicsit, aztán újra ki. 
Azt hittem úgy fog aludni éjjel, mint a tej. Erre éjfél körül felkeltett a legszebb álmomból, de nem úgy, ahogy szokott, hogy jön-megy és diszkréten cincog egy kicsit, hanem felugrott a fejemhez az ágyra, belenyávogott a képembe. Én éppen tértem magamhoz, hogy mi van, akkor megint felugrott és belenyávogott az arcomba. Valami nagyon sürgős volt. 
Végül felkeltem és kiengedtem, Elza is kiment, én meg nem tudtam visszaaludni. Fél 2 körül kinéztem, akkor bejöttek mind a ketten. Hétfőn viszont a Böbe még délben se kelt fel. 
Most viszont már kinn van hajnal fél 5 óta, én még visszaaludtam kicsit, de az előbb Elza is kiment. 

Ez a kép korábbi, nem akartam őt tegnap fotózással megzavarni a nagy durmolásban. :)))

Érdekes, hogy az ivartalan cicák is izgatottak ilyenkor. Fufunak meg ki van cakkozva a jobb füle... gondolom összeakadt valami HarciMarcival a nagy udvarlás és csavargás közepette. 

Majd leviszi a fejünket az orkán erejű szél, de még ennek a szörnyű szélviharnak is van valami előnye. :) 
Úgy tűnik, hogy Fufu mégiscsak itt lakik. 
Reggel mentem ki, hogy körbejárjam a házat, ellenőrizzem a tetőt és általában mindent, hogy egyben van-e, rendben van-e, ebben a tomboló orkánban. 
Sajnos a zöldborzasztót is kikezdte a szél, ki is vittem pár kötözőt és négyet fel is tudtam tenni, de többet nem, mert egyszerűen már nem éreztem a kezemet.

Amikor a kötözőkért mentem az alagsorba, Fufu akkor huppant ki az egyik téliesített dobozból. :) Majdnem ráléptem, úgy meglepődtem tőle. :)))
Miután felraktam a kötözőket, elkészítettem neki a reggelit és kiabáltam érte az ablaknál, de nem jött fel a tetőre, gondolom a szél miatt. Okosak ők, nem akarja kihűteni magát, ezért újra felöltöztem és levittem neki a szélvédett helyre, az alagsor bejárata elé a kaját. Éssss! Hagyta magát megsimogatni, amikor elkezdett enni. 
Nem akartam nagyon visszaélni a helyzettel, kb. 3-4 szer végigsimítottam a nyakától a hátát lefelé, de aztán hagytam őt nyugodtan enni. 
Azt nem hiszem, hogy Fufuból is lesz olyan ölbemacska, mint amilyenné Herkuló vált, mert ezeknek a brit cicáknak állítólag nem olyan a természete, de ez egy nagy lépés volt. Sőt, két nagy lépés, az is, hogy itt aludt és az is, hogy megsimizhettem a hátát nem az ablakban, hanem másutt. :) 
Na, meg is van a mai nap első öröme! :) 

 Visszatérve a szélre, szörnyeteg tombol kinn.
Az előkertben félig lebontotta a takarást az egyik kínai selyemmirtusztól, visszaraktam, mert még két hideg éjszakát ígérnek.
A szilvafáról már levitt egy nagy száraz ágat. A hatalmas keleti életfáimat úgy fújja, hogy csoda, hogy nem törnek ketté... néha elgondolkodom, hogy mit kell kibírniuk ezeknek a szegény növényeknek. Ezeket a tomboló szeleket, nagy fagyokat, extrém szárazságot és rendületlenül élnek és szépítik a környezetünket. Ez azért csodálatos dolog, nem? 

Lefotóztam a hóvirágokat a nagy fagyok előtt. Nem szoktak elfagyni, de az utóbbi években -6 foknál nem is volt hidegebb amikor nyíltak, most viszont jóval hidegebbet ígérnek és már nemcsak szombatra, hanem vasárnapra is. 

Ezek az orbáncfű cserje alatt laknak. 

A szárnyas kecskerágó alatt.

Ez pedig a magnólia alatti hóvirágtelep. :) 

Pedig már megindultak a tricolor krókuszok is... hát... vacak egy tél ez az idei. Azt hiszem, hogy majd kimegyek és betakarom megint a két kicsi japán juhart is.