Kedves Olvasóim! 

Kívánok nektek békés, meghitt, nyugodt, szeretetteljes karácsonyt!

És... csak óvatosan a töltöttkáposztákkal, a rántotthúsokkal meg a bejglikkel. A páleszt nem írom ide, mert a fiúk megharagszanak és nem olvasnak többet. :)))

Folytattam a karóim kihegyezését és ezek már egészen jók lettek. 
Tavaly nem hegyeztem ki a karókat és némelyiket nem tudtam lenyomni a földbe, mert vastag volt az alja. Persze amikor esett és fellazult a talaj, akkor lement annyira, amennyire éppen kellett, de jövőre nem akarok ezzel kínlódni. 
Ott vannak a chayote tökök is, azoknak is kell majd a jó magas támaszték (már ha túlélik a kamrában a telet, mert már mind a kettő kihajtott). 
Lehet, hogy még vágok is pár nagyon erős, nagyon hosszú ágat... 

Most már van rengeteg karóm, tavalyról is vannak, de vannak bambuszkaróim is, hosszúak és rövidebbek is. A rövidek tavaly a birsalma fáról jöttek le, vízhajtások voltak, de olyan erősek, hogy fantasztikus. Most is vágtam még rövidebbeket is (ahonnan a nagyokat is), vékonyabbakat a borsónak, paprikáknak, padlizsánoknak, kisebb virágok mellé is jók lesznek, de az idén már a mogyoróról is tudok majd vesszőt venni. Aztán ahogy korhadnak, úgy pótolgatom őket minden évben. A korhadtakkal pedig vagy tüzet rakok, vagy leaprítom őket. 
Pocsékba az idén már semmi nem megy, mert a kisebb és egyenesebb ágakat levágtam jelölőkarónak, a többi megy az aprítóba. 

 Bepirosodtak szépen a kövirózsáim is, bár az idén nem olyan szépek. El kell költöztetnem ezeket a pirosodó fajtákat, mert mellettük a magas varjúháj már olyan nagyra nőtt, hogy folyamatos árnyékot vet rájuk, ezért picik maradtak.  

Szerencsére tavasszal szaporítottam belőlük másik helyre is, de még ezek is picikék, kb. 4-5 mm-esek voltak, amikor leválasztottam őket. Folyamatosan ügyleni kellett, hogy ne lepje be vagy a gyom, vagy a varjúháj, amit állandóan csipegettem mellőlük, de még így is van belőle. Majd azokat is ki fogom szedni, mert ha nem figyelek pillanatok alatt benő mindent és kinyírja a kövirózsákat is. Egyszerűen benövi azokat is. Szép az a varjúháj is,  de nagyon kordában kell tartani és nem is olyan könnyű. 

Ez is bordósodó kövirózsa, remélem lesz még sötétebb is a színe. 

Sok fajta kövirózsám van, nem is fotóztam le az összeset. Nem mindegyiknek jó a helye, de már keresem a kertben azt a részt, amit kifejezetten csak kövirózsák számára fogok átalakítani. Szóval újabb sziklakert fog születni. 

Olyan csodás napsütéses idő volt tegnap is és még meleg is hozzá (8 fok volt kinn), hogy a karácsonyi hangulatomnak annyi lett. Nem bánom, jobban szeretem a jó időt és jobban szeretek kinn lenni is. 

Ki is mentem és ha már a múltkor olyan szépen elindult az ágvágóm, vágtam egy csomó ágat növénytámasznak. Kinn nő az út másik oldalán egy nagy bozót hegyi juharokból, amiket a villanyászok tarra szoktak vágni, amikor már majdnem felnőnek a vezetékig. Azok mindig újra hajtanak és onnan hordom a növények mellé a karónak valót és a jelölőpálcikáknak valót is. 
14 karót hoztam be, hatot le is tisztítottam és kihegyeztem (na jó, ez nagyképűség, de próbáltam kihegyezni) a végüket. Az az igazság, hogy soha nem csináltam és valahogy a karom is elég gyengének bizonyult még a kis fejszémhez is, de az ötödik-hatodiknál már egész jól belejöttem. Mire mind a 14-et megcsinálom profi hegyező leszek és ki fogok combosodni (bicepszben), mint a sivatagi szöcske. :)))

Ez csak az első 3, a többiről nem csináltam fotót, de amikor már tökéletes lesz, akkor megint megmutatom. :D 

Volt olyan, ami nagyon hosszú volt, azoknak levágtam a végét és a méteres-méterhuszas kis karókat is eltettem,  jók lesznek borsó mellé, de kisebbeket még tervezek vágni, mert pl. paprika, vagy padlizsán mellé is jók, de a virágoskert is elég sokat igényel. 

Elza ontja az egereket és a pockokat, hármat is hozott. Böbe az egyiket fel is falta, éppen kiengedtem őt, amikor belebotlott a lépcsőre fektetett egérbe (amit egyébként Elza nekem hoz), aztán mire kimentem már csak a feje volt ott. Betorkolta semmi perc alatt. 
Úgy tudják leválasztani a fejéről az egeret, mintha valami éles szikével lenne levágva. Érdekes, hogy a fejét soha nem eszik meg.  

És a csodás fények a délutáni napsütésben. 

A kóborkuttyot nem láttam egész nap... hál'Istennek.