Nagy munkán vagyunk túl és egyben nagyon nagy változáson is a kertben. Két napig tartott és lesz még folytatása is. Indulhat a tervezés! 

Jópár fa ki lett vágva... tudom, sokan rángatózni kezdenek, amikor valaki fát vág ki, de ezek betegek voltak és/vagy veszélyesek. 
Nagyon megváltozott a kert képe, viszont lesz helyem új fákat telepíteni. 
Kivágtuk a nagy cseresznyefát, mert már nagyon beteg volt, vastagon folyt belőle a gyanta (vagy valami olyasmi) és hát évek óta nem nagyon láttam rajta cseresznyét sem, amikor igen, akkor is elvitte a monília. Néha tudtam belőle enni valamennyit, de berakni pl. soha nem sikerült még egy üveggel sem. Egyébként a legtöbbször lefagyott, olyankor legalább nem mérgelődtem a monília miatt. 

Mögötte volt egy hatalmas diófa, amiről egy önmagában hatalmas fának megfelelő méretű ágat tavaly júniusban letört egy vihar és instabillá vált az egész fa. Így is két ágú volt a törzse, féltem, hogyha bármelyik rész is lehasad, akkor vagy az egyik oldalon vagy a másikon vitte volna a kerítést. 
Kiment még egy félig elszáradt almafa is, ami a dió alatt volt és megnőni se tudott és ugyancsak kiment egy meggyfa is, ami egy másik diófa alatt tengődött. 

Ilyen volt: 

Ezen a bal oldalon látszik a kiszáradt másik cseresznye is, sok képembe belelógtak a száraz ágai... ettől is elköszöntem. 

Borzalmasan ész nélkül voltak itt ültetve a fák, egymás hegyére hátára, nélkülözött minden koncepciót, de még a józan mérlegelést is, hogy mennyi hely kell egy fának ahhoz, hogy életképes maradjon. 
És még kiment pár szilvafa is, nagyon öregek voltak, szilvát soha nem láttam rajtuk. Azok, amik a ház előtt voltak kinn a kerítésen kívül, annyira össze voltak kaszabolva már, hogy kész csoda, hogy még levelet tudtak hajtani. A villanyászok vagdosták őket össze, amikor elérték volna a vezetéket. És persze öreg, nagyon öreg volt az összes.
Itt már ki vannak vágva, csak a két gyöngyvessző bokor maradt. 

Összesen két cseresznye, két dió, egy alma, egy meggy és 5 szilvafa. Ebből az öt szilva helyére nem is lehet ültetni fát, mert a ház elé már nem akarok, 3 fa pedig neki volt ültetve a kerítésnek, de teljesen. Emlékszem, hogy mit kínlódtak miattuk, amikor a kerítést csinálták. 
Itt látszik (valamennyire), hogy mennyire neki voltak ültetve a kerítésnek és szilvát se láttam rajtuk soha, ami mondjuk nem csoda a diófák alatt.  

Van még egy hatalmas diófa a kert végében, amit szerettem volna kivágatni, mert félig ki van már száradva, lassan az is veszélyessé válik. Egy-két éven belül ki kell onnan venni azt is, de ahhoz majd szakit kell hívnom, aki felülről óvatosan lebontja a fát, mert az is neki van ültetve a kerítésnek (még 3 diófa van most is és mind a kerítés mellett), a nagyobb ágai miatt így is veszélyben lesz a kerítés és a környezetében az új facsemetéim is. Az ott nagyon rázós lesz. 
A még meglévő 3 dióból az egyik egy szép fiatal fa és normális diót terem, de a koronája el van torzulva, mert a most kivágott nagy diófától nem tudott fejlődni, szerintem most majd helyre tud jönni az is. 
A másik kettő apró kődió, a kivágott is az volt, megtörhetetlen és a franc se Hamupipőkézik vele. Annyira kicsik, nem jók semmire. Igaziból nem sok értékes gyümölcsfa volt ebben a kertben. 

Itt látszik mind a 3 diófa, ami még megvan. A középső a jó dió, a jobb oldali szárad kifelé, annak nem mertünk most nekivágni.  

Így nézett ki a kert miközben ment a meló:

Viszont tényleg nyertem egy hatalmas helyet. Most már lesz helye a szelídgesztenyémnek is, ami most még egy hatalmas cserépben van. Azt olvastam róla, hogy az első 5-6 évben lassan fejlődik, aztán lódul neki. Ez még csak 1 éves, van ideje még a cserépben. 
Ki fogom majd takarítani a helyet ott a fák alatt, mert van ott minden, borostyán, vadszőlő, tavasztól irdatlan mennyiségű medvetalp, vérehulló fecskefű (pedig annak egyszer nekiugrottam és késsel egyesével kivagdostam) és bürök. 

Na meg térdig érő avar. Az alma és a cseresznyefa leveit össze fogom szedni és áthordom az ágyásokba takarónak, de ott van a rengeteg diófalevél is. Nem hagyom helyben elkomposztálódni, mert alatta a dióburokfúró légy a talajban szépen áttelel, ne adjon neki meleget és védelmet az a sok falevél. 

Egy almafát meghagytunk, borzalmasan néz ki szegény, öreg is, ki is van teljesen hajolva, gondolom menekült szegény ki a diófa alól, de minden második évben (az idén is), rengeteg alma volt rajta és nagyon finom. Nem tudom a fajtáját, talán Mutsu lehet. Zöld színű, nagy almák vannak rajta mindig. Most majd kap fényt és talán megnöveszti a másik irányban is a koronáját, majd meglátom és alakítok rajta. Ez a görbe...szegénykém. Nem volt szívem, ilyen mostoha körülmények között és mégis annyi finom almát adott, ezért ő kapott esélyt továbbra is. 

Illetve volt még a kivágott diófa alatt egy naspolya is (a fenti képen a bal oldalon látszik, kis vékonyka, még vannak rajta levelek), azt szerencsére meg tudtuk hagyni. Tört egy nagy ága, amikor dőlt a dió egyik része, de lefújtam a sebet és az egész fát tegnap lemosó permettel, majd a sebre kenek valami festéket, mert nincs itthon sebápolóm most. 
Szeretném megtartani, de majd azt is alakítani kell, mert égig nyúlik, törekedett szegény az is a fény felé a dió alól. 

Summa summárum, nagy irtást kellett rendezni itt, hogy megszűnjön ez az áldatlan helyzet, de most szabad a terep, a hely nagyon nagy. Nem is látszott mekkora, amikor még ott voltak a fák. Mehetnek bele az új csemeték, de előtte sokat és jól kell majd terveznem. 
Nem akarok kapkodni, idén már úgyse teszek bele fát. 

Tettem félre ágakat aprítani is, de ennyit persze nem lehet, ezért elhordattam. 

Ilyen lett:

Kicsit megváltozott a látkép ebből a szögből is, már nincs benne a kis diófa. Ez nem volt beteg, de a jujubáknak és a datolyaszilváknak kell a napfény, a dió azokat is csak tönkrevágta volna. 

Van 3 fehér őszibarack magom is, meglátom, hogy jövőre kikelnek-e. Úgy vettem, hogy a negyedik évben már termőre tud fordulni. Egyébként bátran merem ajánlani őket, én már a Vateráról is vásároltam tőlük, FB-n is, (a barackmagot onnan vettem) eddig minden bevált, a barack majd jövőre derül ki. Remélem jól ültettem el, nedves, perlittel kevert homokban van egy levágott tetejű műanyag flakonban, amire a teje vissza van téve, de levegőt azért kap és kinn van a ház előtt, hogy a téli hideghatást megkapja. 

Azt hiszem, hogy most már ritkulni fognak a bejegyzéseim, mert már nincs igazán mit fotózni és a kertből is egyre jobban beszorulok. 

Herkules a minap akkora cirkuszt rendezett a tetőn, hogy ilyen még nem is láttam egyiküktől sem. 
Újabban nem hajlandó az ablakban enni, ahol szokott. Járt körbe a tetőn és azzal az erőszakos hangjával folyamatosan nyávogott. 
Herkulesnek olyan érdekes hangja van és mindig egyféleképpen nyávog, mintha nem lennének egyéb hangjai, csak ez a fojtott: Nnnnyyyyyeeu! 
Így nyávog, jól megnyomja az elejét és szinte kiszakad belőle a "nyeu". :)))  Végül a másik ablaknál evett. 
Nem tudom mire vélni azt, amit mostanában csinál, főleg a kajálás vált nagyon körülményessé. Mintha félne a kajától. Lehet, hogy az az oka, hogy állandó fájdalmat okoz neki az evés, de már nem tudok mit csinálni. 
A Predicortont se adhatom örökké, az az antibiotikum, amit a műtét után szedett, olyan hasmenést okozott neki, hogy minden kijött belőle. Illetve azt se tudom már, hogy ez a rengeteg gyógyszer, amit az utóbbi időben be kellett szednie, mennyit árt neki és ráadásul nincs jobban tőlük, mert a baja ugyanúgy megvan. Tehát a gyógyszerek nem is értek semmit. 
Viszont a bundija nagyon szépen megnőtt, végre téli bunda van rajta, hízott is. A kedve is jó, nem szenved látványosan, csüng rajtam, mint egy kis majom az anyján, folyton simogatni kell, már az ölembe is felvehetem. Az igaz, hogy azt meg én nem bírom, mert elkezd dagasztani és belém mélyeszti a karmait. Persze sziszegek és  akkor tudja, hogy valami nem OK és leugrik rólam. 
Fürtökben lógnak egyébként rajtam, a Nyenyere még a hátamra is felmászik. :)))))

Nem sokat voltam kinn egyébként, az egyik jezsámen bokrot vágtam vissza. Tőről nagyon terjed és kivágtam szárakat belőle, aztán majd tavasszal nem engedem a friss hajtásokat megnőni. 
A többi bokorral is majd szépen haladok, a nagyot lehet, hogy teljesen visszavágom a talajig, hogy meg tudjon kicsit újulni, úgy, mint ahogy a másik kettőt is megújítottam. 
Visszavágtam pár elnyílt évelő őszirózsát is, de ezzel ki is merült a kertészkedés. 

Leaprítottam a levágott ágakat és azokat is, amik még elő voltak készítve. Másfél zsákkal lett, le is terítettem egy másik ösvényre az Árnyas kertben. Kb. 1,5-2 méterre volt ez elég, ezért majd még jó sokat kell aprítanom, de lesz ág bőven. 
Amúgy a macskák felfedezték és benne almoznak... ennek nem örülök, szinte minden nap igazgatni kell, szerencsére "nagy dolgot" még nem találtam benne. 

Szépen kinyílt az új krizantém is, amit a múltkor vettem és még a fagy se ártott nekik, kinn vannak a ház előtt, a meleg, déli oldalon. Már betettem őket a hungarocel dobozba. Amikor elnyílnak, akkor levágom a virágokat és le fogom takarni a doboz tetejét üveggel vagy egy darab polikarbonát lemezzel, de csak ha nagyon hideg várható. 

Nem esik már jól a kinti munka, pedig napközben szép az idő, de későn lehet csak kimenni, mert reggel fagyos és eléggé nehezen melegszik fel az idő. 

Tegnap azért kimentem, még felvilláztam a múltkor kitakart részt, de nagyon nedves volt, tapadt a föld a villára is, a a cipőmre is... nem esett jól. 
Most nagyon örülök, hogy feldolgoztam a veteményest még szeptemberben és októberben, mert most már eléggé kínszenvedés lenne, bár a kert többi része már inkább száraz. 
Egyébként jó, hogy megtapasztaltam, hogy ezen a most villázott részen milyen nedves a kert, lehet, hogy oda olyan növényeket fogok tenni, amik szeretik a nedvességet. 

Utolsó képek a sárga krizantémokról, nem tesznek jót nekik a napok óta tartó fagyos éjszakák, a lilák már egészen elbarnultak, de lassan ezek a sárgák is befejezik. 

Elza meg van táltosodva, megint hordja az egereket és a pockokat. Ezt egy pirókegérnek nézem... szegényke. Ezt most nem ette meg, hanem meghagyta nekem. Ilyenkor úgy teszek, mintha elfogadnám és amikor Elza nem látja, akkor fogom és kidobom a bozótba. Majd valami megtalálja és megeszi. 

Voltam Pesten is, az OBI-ban már karácsony van... tavaly is ilyen korán kirakták, de ahogy rohan az idő, tényleg pikk-pakk itt lesz a karácsony. Ami egyébként jó, mert szeretem a karácsonyt és azért is jó, mert utána már rövidülni fognak az éjszakák és ha csak percekkel is naponta, de haladni fogunk a világosság felé. Szeretem, amikor már januárban érezhetővé válik, hogy hosszabbodnak a nappalok.  

De addig azért még van idő, lehet készülődni a karácsonyra, én már pár ajándékot meg is vettem. Így szoktam, nem hagyom sosem az utolsó pillanatra, hanem fokozatosan összegyűjtöm jöttömben-mentemben mindig veszek valamit, aztán a végén összeáll a csomag. 
Bár az is igaz, hogy nálunk nem szokás az eszement ajándékozás és a 'lapostívít' se ilyenkor szoktuk hazacipelni. :)))))