Böbike reggel megérkezett, nekiesett a tálkájának, phö...phö...phö... kiköpködött legalább 50 darab tápot (amit amúgy imád) az edénye köré és nyugovóra tért. :)))))
Persze azért evett is, de mozgalmas lehetett az éjszakája, mert úgy kidőlt a Cocó, mint egy darab fa. 
Mostanában új szokásokat is felvett, pl. kiszövegel nekem a fotelből, vagy ahol éppen alszik, de nemcsak akkor ha körülötte mászkálok, hanem csak úgy. 
Felébred, felemeli a fejét, rám néz és elkezdni mondani a magáét. Fogalmam sincs mit mond, de nagyon értelmes a tekintete és látom, hogy akar valamit. Jobb híján meg szoktam őt szeretgetni, simi, ölelés, fültővakarás, miegymás... de szerintem nem ezt akarja, csak éppen nem értem. 

Tegnap kiültettem a ráncoslevelű bangitát is. Lassan kezd kialakulni az a rész ott a beomlott verem mellett. Félig még fejben alakul az igaz, de már tudom, hogy át fogom oda vinni a tavaly gyökereztetett és szépen növögető fagyalt, amit formára fogok majd nyírni. Tervezek a másik oldalra is tenni egyet, ahol most már be van ültetve a mirtuszlonc és a bangita és ez így olyan lesz, mint egy zöld kapu ahhoz a részhez, ahonnan ősszel kivágtuk a fákat. 
A bangita el fog terpeszkedni és örökzöld, nagy árnyékot fog vetni a mögötte lévő terülő tujára, ami ezeken az égető nyarakon nem is baj. 
Biztos fog még oda férni majd más is, de kicsit hagyom ezeket nőni, aztán majd meglátom, hogy minek lesz még helye. 

A képen persze ebből semmi nem látszik még, de én már a felnőtt, buja zöldeket látom magam előtt. Jobbra a mirtuszlonc van, középtájt a bangita, mögötte szénával takarva a kínai álbirs és a bangita mögött jobbra a terülő tuja. 
A képen nincs rajta, de balra van a beomlott verem. 

Most jó füves az a rész, ahonnan kivágtuk a fákat, de újra vissza fog fásodni, már növekszik ott a tavasszal beültetett datolyaszilva, a kínai álbirs, de ott van az öreg görbe almafám is, a megmentett naspolya és a sarokban a hatalmas diófa. 
Ide fog beköltözni a fehér őszibarack is. 
A (remélem) érkező goumi a kipusztult kis oregoni helyére költözik, a toona fa pedig azt hiszem be fog költözni az egyik évelőágyásba, mert sokkal több árnyékra van szükség a kertben. Egyébként a toona olyan nyúlánk, hosszú fának tűnik a képek alapján, el fognak férni alatta a meglévő növények. 

Zömében kikeltek a K-betűsök magjai is, kivéve a pálmalevelű tépőkelt, de van másik magom, toszkán fekete tépőkel, majd vetek abból is, remélem kibújik. 

Betakartam rovarhálóval őket, mert a földibolhák egy éjjel lezabálnák őket, képesek nyomtalanul eltüntetni a fiatal növénykéket Tele vannak (voltak) a Kleopátra tűi földibolhával, tegnap lefújtam felszívódó permettel, reggel már nem láttam rajtuk olyan sokat, remélem ki tudnak majd kupálódni. 

Liliomok és sásliliomok ideje van, de utóbbiak alig tudnak kivirágozni, pedig kaptak vizet is. Nem is tudom, olyan fura... a kis oregonit is azért öntöztem, mert volt még benne élet és az eső után rögtön ilyen lett:

A sásliliomok levelei is az eső után sárgultak be, de amelyiknek a bimbói már magasabban voltak, azok is tönkrementek. Viszont más meg nem ment tönkre, lehet, hogy épp az utolsó perc után jött az eső némelyiknek? Azért fura, mert öntöztem is őket. 

Ez egy másik sásliliom, egyesével vannak rajta virágok, sajnos az idén nagy a boom elmarad. 

Ez a szárát se tudta kinyújtani a levelek közül, de azért kinyitott pár virágot. :(

Leszedtem a nyomorult zöldbabokat... egy főzésre elég lett vegyesen, zöld és kevesebb sárga hüvelyű. Azért is szedtem le, hogy ne ezeket növessze már a növény, úgyse lesznek szépek, görbék is és nem szerettem volna azt se, hogy elöregedjenek rajta. Így talán elkezd majd virágozni megint... vagy nem. Egy biztos, hogy amióta csak kertem van, beleértve a régi kertemet is, még soha nem volt ennyire nyavalyás, kis, vacak termésem, mint az idén. 

 Megint megmetszettem a lilaakácot is, mert már megint a tető felé tartott vagy húsz hajtás. 

Kiástam két gödröt is a cserépben lévő növényeimnek, amiket még hetekkel ezelőtt hoztam a kertészetből. Két kicsi gödröt, aztán belocsoltam és úgy ástam tovább az egyiket. Egyébként a talaj olyan, mintha nem is esett volna. 
Az egyik gödörbe beültettem a mirtuszloncot (Lonicera nitida), a másikat hagyom ázni egy napot és majd tovább ásom, mert annak nagyobbnak kell lennie, oda fogom tenni a ráncoslevelű örökzöld bangitát (Viburnum rhytidophyllum). 
Ha picit alakul az a rész, akkor majd fogom mutatni. 

A másik, napok óta vagy még régebben agyalós témám, hogy az idén kéne elültetni a tervezett fákat, az összeset, mert valamikor majd teremni is kéne még nekik az én életemben. 64 leszek az idén, nem leszek fiatalabb, mindent jó lenne berakni a kertbe, ami fa és nagyobb cserje, aztán hadd nőjenek. 

Végül most már kialakult bennem a (talán) végleges elképzelés, persze állandóan vannak ötleteim. 
Szóval megtaláltam az országban az egyetlen példány goumi-t, vagy másik nevén óriás ezüscseresznyét,  (Elaeagnus multiflora) és meg is rendeltem, valamit egy Toona fát is (Toona sinensis), aminek nagyon szép a színe, ehetők a hajtásai (állítólag hagymaízű) és szerintem Magyarországon nem sok kertben lelhető fel.
Tiszta izgalomban vagyok miattuk! :))) Bár nem kaptam visszajelzést, hogy akkor most feladták vagy mi van. 

Őszre szeretnék még két valamilyen nashi körtét, azért kettőt, mert nem önporzók, bár most ettől a kertészettől kaptam olyan infót, hogy önporzó nashi is van, lehet, hogy szeptemberben elmegyek érte, de megkérdezem itt a közeli kertészetet is, hogy tudnak-e hozni. Bár ma reggelre kissé elkezdtem ingadozni nashi ügyben... 
És még kinéztem magamnak málnafát (Cudrania tricuspidata parthenocarp.), ami szintén önporzó, de ebben még nem vagyok biztos, hogy behozom a kertbe. 

Nézegetem a gránátalmákat is, de az az igazság, hogy nem nagyon szeretem a gránátalmát, nincs türelmem vele vesződni, csurog a leve mindenfelé, és maga a bokor se tetszik annyira (azt hiszem, hogy ezt akkor meg is beszéltem magammal)...  illetve nem tudom, hogy muzsikálna itt ezen a hidegebb vidéken egy pisztácia... 

A japán mazsolafát elengedtem, nagyon nagyra nő. A szelídgesztenyét is elengedtem, az se maradt életben, amit nagy cserépben tartottam és annak se lenne helye. 
Egyébként nem is tudom, hogy honnan ez a vonzódásom a keleti fák iránt, de szinte csak azokat nézegetem. Ha megfelelő USDA zónában lennénk, pomelót is hoznék, de az itt nálunk biztosan nem marad meg. Lehet, hogy előző életemben valami kicsi kínai voltam, vagy kicsi koreai. Vagy csak túl sok youtube-ot nézek. :D :D  

Még kiültetésre vár a fehér őszibarack, amit magról neveltem, illetve meghagyom a datolyaszilvát, amit ősszel ültettem és végül kihajtott (a másikat kidobtam, nem élt), de nem tudom, hogy az alany vagy az oltvány jött elő... akármi is (a levele alapján datolyaszilva), az már ott marad, mert nagyon szépen fejlődik. Legjobb esetben lesz rajta élvezhető gyümölcs, vagy legfeljebb jó lesz alanynak, végső esetben pedig - ha egyik sem - árnyékadó fának. 

A jujubák szépen nőnek, virágoznak is bőven. 

Van még két mézbogyóm is az őszi dugványokból, amiknek helyet kell keresnem és ha a tervezett fákat kiültetem, plusz azokat a cserjéket, amik itt vártak az esőre cserépben, akkor tele lesz a kert, dugig. Failag legalábbis, aztán lehet majd ültetni alájuk a cserjéket és az évelőket. 

Még mutatom a szöszös ökörfarkkórót, mert elkezdett terebélyesedni, kár, hogy a szárazság miatt nem tudja úgy megrakni magát virágokkal.  

Madáreleségből elhullott napraforgó, mindig van pár szál, amit meg szoktam hagyni, kis cingár, de a virágja  szép.  

A kála is több virágot hozott, lassan kitanulom, hogy mit szeret. Jövőre azt hiszem jóval nagyobb cserépbe kell tennem, mert nagyon szoroskodik, nem tudja igazán kinöveszteni a virágait. 

A sásliliomok most kezdik a virágzást, fogok nekik adni vizet is, mert azon a részen olyan sűrűség van, hogy nem tudom mennyi jutott be az esőből. Ahogy tegnap a gödröket ástam a cserjéknek, porzik a talaj, elkottyant ez a kis csapadék. 

Most kezdik a bugás hortenziák is, ez a kicsi. Van egy rózsaszín virágú is, amin még bimbót se látok, a nagy pedig még most növeszti csak a bimbóit. 

Most, hogy megjött az eső és lehűlt kicsit a levegő és nem süt a nap bolond módra, megint kitört rajtam a vethetnék... 
Még előző este (mekkora jó elfoglaltság ez!) előszedtem a vetőmagokat és átnézegettem, hogy mi az, ami még bekerülhet a földbe. 
Zöldbabokat vettem elő, ezt egyébként is terveztem, mert a szárazság miatt nem igazán lett jó az első vetés zöldbabom, bár még reménykedek benne. 2022-ben is úgy volt, hogy azt hittem már ki is száradnak és amikor megjött az eső, akkor elkezdtek nagyon szépen virágozni, majd teremni. 
A zöldbabokat el is vetettem, egy-egy sort még zöld és sárga hüvelyűt, de más fajtákat, mint előzőleg. Nem szedtem fel a lerakott mulcsot, csak széttúrtam, hogy a két sort be tudjam húzni a kis kapámmal, beleszórtam a babokat, betemettem, de a mulcsot a sorra nem húztam vissza. 

Előtúrtam még egy zacskó nagyon régi luffatök magot is, szerintem már nem lesz csíraképes, de próba-szerencse alapon elvetettem a kimúlt chayote tök helyére, ha már úgyis ott vannak a karók és fel is van madzagolva az a rész. 

Vettem még elő kétféle cukkini magot is, hogyha leteremnek a többiek, akkor legyen később is. Bár egy cukkini is kikelt a dinnyék között nemrég. Ugyanis amikor elvetettem, nem kelt ki a cukkini, ezért a helyére beültettem a dinnyepalántákat, erre most nemrég látom közte... nem is értem mit csinált eddig a mag a földben, a többi már terem, amiket ugyanakkor vetettem el.
Most vetettem hagyományos, sötétzöld, hosszú cukkinit és szintén sötétzöld, de gömbölyűt. Utóbbi saját mag, remélem az lesz belőle. 

Ha találok neki olyan helyet, ahol meg is nő, akkor céklát is vetek még egy sort. 
Illetve vetettem metélőhagymát, mert tavasszal a poharakban nem tudtam felnevelni, kikelt és elhalt. Hátha a szabad földben nagyobb sikerem lesz vele. 
Elővettem salátamagokat is, piros lollot, lollo bianca-t, fejes salátát, római salátát és cikóriát, meglátjuk miből mi lesz és engedi-e majd az időjárás, de hát az ember próbálkozik. Pici sorokat vetettem, majd palántakorukban szétültetem őket. 
Már üres a fokhagymák helye (kivéve az elefántokat), ide vetettem a salátákat és a metélőhagymát.
Üres a másik oldalban a borsó és a cukorborsó helye, onnan már a hagymát is fel szedtem, mert teljesen leszáradt a szára... lehet, hogy az eső előtt szerencsésebb lett volna, de most már ez van, annyira azért nem vizes a talaj.  17 mm csapadék volt mindössze, bár ezért is hálás vagyok.
A lényeg, hogy van hely a kertben bőven és lesz is, mert hamarosan felszedem a hagymákat is. 
Ezek, amiket most szedtem fel, nagyon kicsik, az a hely úgy tűnik nem jó nekik, de csak a maradék dughagymákat dugdostam el oda. Egyébként meg kell a kis hagyma is, levesbe, rizsbe, pici rántásba apróra vágva nagyon is jók. 

Elza úgy tűnik felfedezte lenn a macskahaciendát, ami igaziból a ronda ól és nagyképűség haciendának hívni, de olyan jól hangzik és a cicának az is, mert napok óta ott tanyázik. Végül is jó hely, száraz is, nagy is, van benne vastagon széna is.
Tegnapelőtt az esőt is majdnem végig ott töltötte, de kimentem őt keresni, mert mégiscsak jobb a verandán a plédikéjén és nagyon örült neki, hogy kerestem. Szerintem érti és kell neki, hogy fontos legyen ő is, ne csak mindig Böbét ajnározzam. 
Néha olyat is szokott télen, hogy csak azért megy ki, hogy őt is hívjam, mint ahogy a Böbét szoktam és akkor olyan lelkesen szalad befelé. :))

A képek még mindig az eső előtti kertből vannak, aztán majd nem is tudom, hogy mit fogok mutogatni, mert az eső és a hűvös mindig visszaveti őket, de ez az életmentő eső most akkor is nagyon kellett már, ha egy hétig nem lesz új virág akkor is. 

Ez a sárga sásliliom is nagyon szépen megnőtt már. Megszokta a helyet, nehezen az igaz és most már szépen fejlődik. Nagyon tetszik, hogy ilyen szép, piros a közepe és a képen látszik, hogy a beporzók is szeretik, hárman is vannak rajta. :)  

Kúpvirág... végre. Azt hittem már kivesztek a kertemből, tavaly egy szál se volt. Szedtem magot és azokat is szétszórtam, de tavaly nem keltek ki. Talán az idén tavasszal is szórtam ki magot és ez abból lehet, de a zöme most se kelt ki, pedig nagyon szeretem őket a kertben. Főleg augusztusban, amikor sok virág lement már, akkor a kúpvirágok szokták uralni a teret. Ilyen sajnos az idén sem lesz, de legalább magot hagyom szórni és majd gyűjtök is róla. 

Egy beszökevény szöszös ökörfarkkóró, meghagytam, mert szeretem és nagyon impozáns növény. Remélem az eső után még jobban meg fog nőni és sok virág lesz rajta, csodás, hatalmasra tud nőni és nagyon díszít. 

Nagyon tűrik a szárazságot a léggömbvirágok is, mit össze tudtam aggódni tavaszonként, hogy kibújnak-e, de nagyon megbízható növénynek bizonyultak. Van egy másik is, a törökszegfűk között volt beszorulva, de azt se bánta, szépen kihajtott és lassan az is ki fog nyílni, pedig az még félárnyékos helyen is van. Szóval mindent is kibír. 

Neytiri van eszemben most, amikor írtad, hogy katángkórókat szeretnél látni, hát itt vannak. Ők nőttek a szárazság ellenére is, a fű kiégve közöttük és a pár katáng miatt ugyancsak nem fogok fűnyírózni, erre még ki is virágoztak. :) 

Írország harangjai, ezek is nagyon bírják a szárazságot és nagyon szépek is. Köztük egy felnövekvő, túlélő krizantém, aminek most jó árnyékot adnak. 

Háttérben a Monardák, előttük díszdohány és egy új Clematis az oszlop mellett, balra pedig egy nagy bokor tollborzfű részlete látszik, de Cosmosok is vannak ott. Az oszlopot majd körbetekerem hézagosan egy jutakötéllel és arra fok mászni a Clematis.