Bármennyire is vártam, hogy melegedjen fel a ház, két nap alatt csak elegem lett a kánikulából, inkább fázom, mint ez. Szerencsére vége van/lesz, ezúttal remélem tényleg befejezte a nyár erre az évre, legalábbis ezt a túlzottan meleg időt. 

Újabb nemszeretem dolgon lettem túl. Tavaly a ház elől kivágattam két öreg, beteg szilvafát. A helyükön mindenütt nőnek a sarjak, egy kész borzalom volt az egész. 
Máskor, amikor nő a fű és sűrűbben kaszálok, akkor könnyű megszabadulni tőlük, de ebben a szárazságban nem nőtt (még most se nő) a fű, ezért nem kaszáltam, a sarjak ellenben vígan nőddögéltek. 
Nekiestem és az összeset kivágtam, sőt azokat is, amik belenőttek a gyöngyvessző bokrokba, némelyik már egész kis fa volt. Örülök, hogy kész van, lesz mit darálni legalább. 

Elmentem a LIDL-be is, ugyanis őszi virághagymákat árulnak és persze, hogy nem jöttem haza üres kézzel, de nem vittem azért túlzásba, mert már rengeteg hagymásom van. 

Anemone-t hoztam, mert valamiért kezdenek kiveszni a kertből. Az előkertben lilák voltak, de az idén tavasszal már csak pár szálat láttam, pedig előtte olyan szépen szaporodott, hátul pedig fehérek, de az is évről évre egyre kevesebb. 
Nagy meglepetésemre találtam botanikai tulipánokat is, abból két csomaggal vettem. Teljesen beleszerettem ezekbe a tulipánokba, van már pár fajtám a kertben és úgyis az volt tervbe véve őszre, hogy a botanikai tulipánokat gyarapítom. 
Illetve hoztam még egy csomag hagyományos, de több színű tulipánt és egy díszhagymát (utóbbi kiderült, hogy már van ilyenem...). 
Lehet, hogy elég is lesz már ez, de ha megint árulni fognak hagymákat, akkor úgyse állom meg, hogy vegyek, ezekből sose elég. 
Volt egy időszak, amikor azt terveztem, hogy hagymás különlegességeket fogok a kertbe gyűjtögetni, de már annyira elszaladtak az árak és annyira hektikussá vált az időjárás, hogy inkább hagyom. Az örömért kertészkedek, nem azért, hogy a veszteségeken és a kidobott pénzen agyaljak. 

Lett még pár szem hosszú paradicsomom is, ezeket besóztam és beraktam az aszalóhálóba, szerintem amíg jó idő van, addig szépen megaszalódnak. Nem lesz sok, de már aszaltam kétszer is, elég lesz télire. 

Vágtam le a piros ribizli bokromról pár hajtást, mert ki fog pusztulni szegény. Nem tudom mi a baja, egyre jobban megy tönkre. Már tavaly is betegeskedett, akkor szépen kitisztítottam körülötte a talajt, kapott trágyát, lemosó permetezést is tavasszal is és mégis. Szerintem valami rovarkártevő lehet, ami benne él. 
Nem tudom, hogy a dugványokból lesz-e valami, de jó lenne. Nem vagyok nagy fogyasztója a ribizlinek, elég egy jól termő bokor is nekem, az ad annyit, ahogy pár üveg ribizlizselét készítsek. Sütibe nagyon finom. 

Vegyesen, színeződnek és elégnek a bugás hortenziák, a nagyobb inkább ég és barnul, ez a kép a kisebbről készült, ez kicsit rózsaszínesedik, de csak kis részei ennek is. 
Utolsó képek róluk, lassan levirágoznak ezek is. 

Egy beszökevény nemtudommi, szerintem valamilyen aszat vagy bogáncs lehet, de szép. Majd nem engedem magot hozni. Egyelőre jól mutat ott ahol van. A páfránynak kellene ott díszítenie, de elégett annak is az összes levele. 

Négylevelű lóhere, már nem szoktam őket leszedni. Régebben préseltem, de aztán mindenhonnan az hullott a könyvekből, ezért most már csak fotóval emlékezem meg róluk. Mindenki jobban jár... és most úgy örülök neki! Már annak is, hogy nőnek a lóherék és végre van valami zöld is a kertben. A fű teljesen kiégett és az esők után se kezdett még újrahajtani. 

Lassan eljön a magas varjúhájak ideje. Ezeket szaporítani fogom, legyen még több a kertben. 

A Makkák benn tanyáznak a kertben, itt henyélnek, ott henyélnek, néznem kell hová lépek. Böbike se megy végre sehová, itthon vannak mind a ketten. 

Tegnap vettem észre, hogy már elmentek a gólyák... :( 

Mégiscsak kellett öntözni reggel, mindent belocsoltam nagyon alaposan, nem akarok minden nap öntözni már, de egyre melegszik az idő és kell a kertnek a víz, csak úgy utálom már a vizeskannának még a látványát is! 

Locsolás utáni felüdülésképpen leraktam egy jópár járdalapot a másik ösvényre is, már több, mint a fele kész van. Eredetileg kettőt akartam letenni, de volt kedvem hozzá és reggel árnyékot vet az ösvényre a japán fűz ezért kellemes volt alatta a klíma, így leraktam ötöt. 

Érdekes, hogy föntről milyen kevésnek tűnik, mintha alig lenne ott valami. Már csak azzal a régi derítővel kéne kitalálni, hogy mi legyen a sorsa. Gondoltam valami kis vizes élőhelyre, de ez után a nyár után eszem ágában sincs még ott is vízzel vacakolni. 

Lentről nézve egészen más kinézete van. Fönn a komposztáló előtt vannak rakásra rakva a kiszedett téglák. 
Be fogom őket rakni másik ösvénynek, mert csak pár volt, ami szétmállott, a többi teljesen egyben van. A jobb oldalon az óriásliliomok szárai vannak visszadarabolva mulcsnak a talajra. Minden megy vissza a földre, mert kell a humusz és most már egész szép mennyiségben adja a kert. 

Letakartam a salátákat is, összeraktam a pálcákat az alagútnak. Nagyon jó ez a TEMU-s alagút, 2 különböző szettet rendeltem, de gyakorlatilag 4 alagutat tudok belőle csinálni, persze ez az én ágyásméreteimhez passzol így. 
A salátákat letakartam először fagyvédő szövettel, olyan elgondolásból, hogy ha a hideget kinn tartja, akkor a meleget is és így nincsenek kitéve a közvetlen napsugárzásnak, de aztán gondoltam egyet és elmentem, vettem raschel hálót, így azt tettem rá végül. 

Visszanyestem a cserepes bambuszt, mert borzasztóan el voltak égve a levelei. Egész nyáron a betonon volt a teraszon és az az igazság, hogy a vége felé már csak hébe-hóba kapott vizet, mert kellett a víz a kertnek.
Végül a bambusz él még, jól belocsoltam őt, a most levágott leveleivel lemulcsoltam az egyik japán juhar körül, ami teljesen elveszítette a leveleit a forróságban és szárazságban, pedig azt öntöztem is, be is volt takarva és nagyon rövid ideig éri csak nap és mégis lekopaszodott szegény.  
Még mos is küzdök ennek a nyárnak az utóhatásaival a kertben...

Kiültettem a nemrég vásárolt sziklakerti növények egy részét, egy (a hanga őszirózsa) sajnos kipusztult, pedig nagyon vigyáztam rájuk, de lehet, hogy a pici cserépben nem bírta. Azt hittem jót teszek, hogy abban az őrült hőségben nem ültetem ki, de lehet, hogy jobb lett volna. Vagy akkor is kipusztult volna... ki tudja? 
Kinn van szíveslevelű gubóvirág, egy deres mongolkövirózsa, az egyik japán mongolkövirózsa és egy szúróshegyű mongolkövirózsa és még van 3 amiket ki kell ültetnem. 

Azóta már ezt is körbeszórtam kaviccsal, úgy jobban néz ki és végül is sziklák között él, kell neki a kő. 

Lett 3 nyomorult cső kukoricám... de még sose volt saját termésű kukoricám. Tavaly megették a szajkók, az idén behúztam a csöveket kis hálókba, mert most is kikezdték már. 
De alapvetően a nyomoroncságuk oka a szárazság, mert egy idő után a kukoricákat se locsoltam, kész csoda, hogy egyáltalán növesztettek csövet. Azért megfőztem és finom! :)))

Egyébként azzal, hogy sok növényt visszavágtam és ahogy alakulnak az ösvények is, olyan szép lett a kert. Áttekinthető és sokkal rendezettebb. 
Amin változtatni akarok az az, hogy ilyenkor augusztusra is legyenek virágzó növényeim, mert nagyon kevés van. Alig nyílik valami. 
Nem is biztos, hogy lágyszárú évelőkkel akarom ezt megoldani, hanem inkább bugás hortenziákkal és jövőre szeretnék érdeslevelűeket is, illetve sok-sok egynyárival és akár egynyári, akár évelő kúpvirággal, illetve nagyon hiányzik most a kertből a bugás lángvirágok tömege. Majdnem mind elszáradt, nem tudom mennyi fog jövőre kihajtani közülük, de őket pótolni fogom, mert nagyon szeretem. Nagyanyáink kertjeiben is ott voltak már és nem avultak el, az augusztusnak ezek szoktak lenni a fő attrakciói, de hát annyiszor elmondom, hogy ez a nyár... ez sok mindent vitt magával. 

Kicsit igazítottam a kísérleti formafámon is, amit egy leylandi ciprusból kezdtem el tavaly október végén megcsinálni. 
Olyan iszonyat drágán adják ezeket a növényeket és kíváncsi voltam/vagyok, hogy ki tudok-e alakítani egy ilyen növényt és a leylandi jó alany ehhez, bár hajlamos a hirtelen ágelhalásra és az egy formafánál nem szerencsés, de úgy voltam vele, hogy ezt feláldozom, ha kell. 

Ilyen volt, mielőtt nekiestem szegénynek. Egyébként se akartam ezt itt megtartani, mert nagyon nagyra nőtt volna. 

És ilyen lett, amikor végeztem vele. :D Bevallom, nem sok bizodalmam volt abban, hogy sikerül, mentem a saját fejem után, ahogy elképzeltem. El is halt egy alsó ágának a nagy része a metszés után. Viszont olyan jó mulcsanyagot adott saját maga alá, hogy ott azóta se nő ki a gyom. A "göndör" karó azért volt mellette, hogy ne konyuljon el a teteje sem. 
Illetve a képen látszanak a madzagok is, amikkel kikötöttem és kicsit lehúztam az ágait, hogy úgy álljon, ahogy szeretném. 

Aztán a madzagok tavasszal több helyen is elengedték, én meg nem foglalkoztam vele, most kötözgettem ki megint. 

És ilyen most. Nagyon picikét tavasszal metszettem az egyik zöld csimbókon, csak kipróbálandó, hogy mit csinál, de szépen dúsult, ezért valamelyik nap, amikor hűvösebb volt kinn, akkor a többin is metszettem, de nem sokat. 
Még nem formázódik, hadd dúsuljon, aztán majdcsak lesz egyszer annyira dús, hogy gömböcöket tudjak  belőlük csinálni. Gondolom, ha nem lett volna ekkora szárazság, akkor egész másképp nézne ki, de alakul azért, szerintem jövőre már lehet majd formázni az ágvégeken a gömböcöket, addig kitalálom, hogy gömböt, tojást vagy lapított tojást szeretnék. :) 

Nem győztem tegnap beengedni a meleget a házba, nagyon kihűlt azokon a hideg éjszakákon, még 6 fokos éjszaka is volt a héten. 

Úgy gondoltam, hogy a reggelt locsolással kezdem, de végül csak az elvetett magok ágyását öntöztem meg, mert a többi nedves. A mulcs alatt, kifejezetten nedves a talaj, és most kétszeresen is jó a mulcs, mert ezeken a hideg éjszakákon nem engedte nagyon lehűlni sem a talajt. 
Felmelegedni se engedi nagyon, így nem éri olyan nagy hőingás a gyökereket és a vizet is nagyon jól tartja. 
Egyébként kikeltek a retkek, a salátabrokkoli, a rapini, de a tarlórépa nem, ezért hoztam új magot, de csak a kánikulás napok után fogom elvetni.  
A másik ágyásban szépen sorjáznak a kikelt kínai kelek is, a fekete reteknek nem látom nyomát, de az nagyon régi mag, már lehet, hogy nem is fog előjönni, nem olyan nagy baj, nem sokat szoktam enni belőle, mert rémesen büdös.  

A salátákat megkapáltam, mert a kapálás majdnem felér egy öntözéssel és a nem mulcsolt K-betűsök ágyását is megkapáltam kicsit. Aztán még végigszaladtam a kapával a petrezselyem és a répa ágyásokon is. Megfigyeltem, hogy kapálás után jobban megugranak a növények a növésben, mint a locsolás után. 

Leszedtem a poharakat a K-betűsökről és arra az ágyásra is feltettem a védőhálót, de délután mégiscsak kaptak öntözést is. Olyan nehezemre esik már öntözni, nagyon tele lett vele a puttonyom ezen a nyáron. Kész felüdülés, ha bármi mást csinálhatok a kertben. 

Meleg lett napközben, ezért a másik ösvényre csak két további lapot raktam le (most 4 van), a lerakása marad a hűvösebb napokra, vagy reggelekre, majd fokozatosan. 

Helyette apróságokkal foglalkoztam, mint pl. kirázogattam a magokat a múltkor leszedett maradék trombitavirág magtokokból. 
Napok óta ott díszlett a vödörben a kiszedett Írország harangjai is, annak is szedtem ki magjait. Hát... azt hittem majd ki tudom belőle paskolni, de végül egyesével kellett kibontogatni, piszokul ragaszkodik a magokhoz és még szúrós is. Igazi Hamupipőkének való foglalatosság. 
Megszáradtak a valamelyik nap szedett csörgőfa termések is, abból is kiszedegettem a magokat, többnyire érettek is, remélem lesz jövőre csörgőfám belőle. 
Szép, nagy bogyók, azt olvastam, hogy kell nekik a hideghatás, ezért egy részét ki fogom ültetni a szabadba, egy részét elteszem a hűtőbe, a harmadik részét pedig simán bezacskózom. 
Nem tudom mennyire könnyedén kikelős mag ez, mert a csörgőfák alatt állandóan szétszóródnak, mégse látok sehol kikelt kis fákat, de azért remélem sikerülni fog legalább egyet kikeleszteni. 

Olyan izgalmas dolog egy szem magból felnevelni egy fát! Nem csodálatos, hogy egy picike valamiből lesz egy több méteres nagy növény? 
Itt nő a fehér őszibarackom is a cserépben (valamelyik nap mutattam) és annyira fantasztikus dolog, hogy már most fa formája van, pedig csak pár hónapos. 
Virágot nevelni is nagyon jó magból, de fát! Egyszerűen csodás érzés! :)

Kicsit visszakanyarodok a veteményeshez, mert legutóbb azzal voltam elfoglalva. 
Szépen nőnek a Caroselllo uborkáim, amiket enni hagytam meg, olyan szépen csüngenek, de már hagytam rajta magnak valót is, jó nagy dögökre nőnek! 

Egyébként szép a veteményes most, összeszedte magát az eső után és ki is gyomláltam sok részt, persze nálam sose olyan, mint azok a teljesen kifésült kertek és nem is lesz, mert nálam mulcs van, a kiszedett fű is vissza van rakva, de enélkül az idén nem is élte volna túl az aszályt és a forróságot. 
Még érik a paradicsom is, lesz még egy főzetre, pontosabban sütetre való (paradicsomkrémnek) és még lecsót is akarok sütni. 

A padlizsánok is megtáltosodtak, rengetem kis padlizsán nő a növényeken. Lehet, hogy elég lett volna egy tövet meghagyni... 

A paprikák is nagyon szépek, ez a sárga kosszarvú. Édes paprika, nem erős, nálam egyik se erős. 

Zöld kosszarvú. 

Piros kaliforniai, remélem még be tudnak majd érni, de így is ehető.

A palermo-k, ebből van a legtöbb, van olyan is, ami már pirosodik, illetve van még kápia is, de azt elfelejtettem lefotózni. 

Céklák és póréhagyma. Végre ezek is elkezdtek nőni. Ezt a részt megtrágyáztam ősszel, de úgy tűnik több kell bele, mert nem úgy nőnek, ahogy kéne. 
A bal oldalon az elburjánzott tárkony van, majd vissza fogom már vágni, mert nem kell több belőle. Már vettem be száradni. Orosz tárkony, frissen semmi illata nincsen, ellenben megszárítva nagyon finom tárkonyillatú. Sajnos francia tárkony magot még nem tudtam szerezni. 

Az Új-zélandi spenót is szépen hajt. 

A perillám! Nagyon jól érzi magát, megkóstoltam nyersen a levelét, határozottan van benne egy kis mentolos íz, nem rossz, inkább érdekesnek mondanám. Nagyon jó lenne, ha tudna magot érlelni, de még bimbót se látok rajta. 

Ez pedig cukkini, van ezen is bőven, lehet cukkinit enni az ősszel, de még krémet is akarok sütni és fagyasztani. Tegnap is cukkini tócsnit ettem, csak én nem olajban sütöm, hanem a sütőben. Így csak a tésztájába keverek nagyon kicsi olajat, sütőpapírra kanalazom, ellapogatom és 200 fokon szépen pirosra, ropogósra sülnek.