Megint lenyírtam a füvet, mert nagyon megnőtt, már csak a veteményesnél kell egy kis darabot lenyírni. 
Vannak részek, ahol csak kaszálni tudok, vannak ahol a fűnyíróval vágom le és olyan részek is vannak, ahol a szegélynyíróval és nemcsak a szegélyeknél. 

Csináltam cserszömörce dugványokat is (nem magamnak, hanem egy ismerősnek ígértem) a bordóból, 4 darabot tettem be a földbe. Ezeket a szabadföldbe dugtam be, mert anno a meglévő, zöld színű cserszömörcémet is így dugványoztam. Erdőből hoztam be friss ágakat és csak ledugtam a talajba, egy maradt meg. 
Mivel a dugványos részem most már nincs meg, így a taró közelébe tettem őket, mert ott rendszeresen fognak kapni nedvességet, mert a taró sokat iszik, fogom öntözni. 
Most, hogy jött egy kicsivel hűvösebb idő, tettem a taróra egy nagy flakont, hogy benn tartsa nekikicsit a meleget, mert ez az idő neki kifejezetten hideg. 
Sajnos az egyik taró gumóm elrothadt... a harmadikat még nem volt merszem megnézni, hátha még kihajtana, de szerintem már annak sincs semmi esélye. 
A rohadt gumó helyére beültettem a 3  megmaradt chia palántámat, nem tudom, hogy fog kinézni az a növény, mert tavaly csak a levelekig jutottak el, sokszor lekornyadtak, nem tudtak a szárazságban rendesen fejlődni és mire ősszel végre virágoztak volna, egy október elejei fagy szépen elvitte őket. 
Ezért is örülök az idén nagyon a hordószivattyúmnak, mert így mindennek tudok rendesen vizet adni. 

A Két Grácia jól megszívatta magát... azaz Elza. Már megint a szemétkedős korszakát éli és Böbe megint fél tőle. 
Elza egyik reggel hamarabb bejött és már háttal aludt benn a bungijában, amikor Böbikét be akartam engedni, de Elza kipattant a bungiból és nem engedte be Böbét. Odaállt a lépcső tetejére, mint valami strázsa és Böbike nem mert bejönni tőle. 
Úgyhogy kizártam mind a kettőt, én meg kimentem a kertbe. Azt látni kellett volna, amit ezek össze-vissza rohangáltak hozzám és nagyon célzatos fejjel indultak befelé, szóval mutogatták, hogy be kéne menni, alvásidő lenne (ugye, éjszakai műszak után mindig rettenetesen fáradtak), de rájuk se hederítettem. :)))
Amikor bejöttem egy bő óra múlva, volt itt olyan felsorakozás, csak úgy tülekedtek befelé. Még Elza is megfeledkezett a szemétkedésről. :)))
Utána csend volt egész nap, pisszenést se lehetett hallani, úgy húzták a lóbőrt, meg se moccantak. 

Böbécke itt a kertben alszik, annyira jól tudja érezni magát. :) 

Most nyílnak a bársonyos kakukkszegfűk. 

A 'Comet' rózsám. 

Pompás küllőrojtok. 

Gyűszűvirág, ezt nem is ültettem, kelt magától. 

Kezdik az évelő szarkalábak is a virágzást. 

 A törökszegfűk az idén a közelében sincsenek annak, amilyen csodásak szoktak lenni és mennyiségre sincs annyi. Tavaly, amikor csírázniuk kellett volna, akkor volt a legborzasztóbb a szárazság.  Öntöztem, hogy csírázzanak, de csak ennyinek sikerült kikelnie és túlélnie.