A rossz idő se telt haszontalanul. Vasárnap ugyan semmi kedvem nem volt kimenni a kertbe, mert el volt borulva, hűvös is volt, a szél is fújt, de már rájöttem, hogy csak ki kell menni és úgyis úgy maradok. Elkezdek matatni itt, matatni ott és úgy belefeledkezem, hogy akkor jövök be, amikor már nagyon szomjas vagy éhes vagyok. 

Most is nekiálltam egy olyasminek, amit egy ideje halogatok, pedig sokat szépítene a kerten és kevesebb dolgom is lenne utána. 
Van egy kicsi rész a veteményes egyik szélén az ösvényen (ami egyelőre még nagyon rendezetlen), amit benőtt az ezüstös hölgymál. Hogy honnan jött be a kertbe, azt nem tudom, mert nem láttam itt a környéken sehol, de volt egy tenyérnyi kis telep, amikor idejöttem és meghagytam. Ma már elfoglal egy fél négyzetmétert is és nagyon örülök neki, mert alig van ki a földből, de nagyon jó talajtakaró. Lehet rajta taposni is, télen is megmaradnak a levelei, tehát nem csupaszodik meg a talaj. 

Azt olvastam róla, hogy kiválaszt valamit magából, ami miatt más növények nem élnek meg közötte. Nem tudom ez mennyire igaz, tényleg nem tudják elnyomni a gyomok, de évente egyszer azért ki szoktam takarítani, mert ahogy látom az ibolyát nem zavarja, de a fehér herét sem. Szoktam közte találni folyondárt is, de az valóban nem fényeskedik közte és puha gólyaorrot is, ez utóbbit nem zavarja szerintem az égvilágon semmi. 
Állítólag az USA-ba behurcolták valahogy ezt a növényt és nagyon veszélyes invazív fajnak számít, mert nagyon gyorsan terjed és már több száz hektár legelőt beterített és persze kaszálhatatlan, elgyengíthetetlen, nem csoda, ha rettegnek tőle. 
Itt nem terjed olyan gyorsan, szépen kúsznak a kis indái, amiknek a végén kis növényke fejlődik ki és szépen betakarja a talajt.

Ezért felkapáltam egy részt, a mélyebben fekvő gyökereket, mint pl. a pitypang gyökere késsel kivagdostam és beültettem a hölgymált a helyükre és jól belocsoltam. 
Mindig van kiszedni való is, mert úgy látom, hogy a megművelt részek felé gyorsabban igyekszik és ott nagyobbak is. Ezeket szedtem ki és  ültettem el. 
Hosszú menet lesz, amíg az egész ösvényt ki tudom majd takarítani és beültetni, de megéri, mert utána már csak a veteményes felé kell kordában tartanom és be lesz borítva az ösvény és még nyírni se kell. 

Itt látszik, hogy ahol szárazabb, ott az ezüstös, szőrös  levélfonákját fordítja a nap felé, így védekezik a nap ellen.
Nem száradt ki eddig a legnagyobb aszályban sem, legfeljebb kicsit összesöndörödnek a levelei, de mindent kibír. 
Majd szépen haladok vele tovább és lesz egy klassz, ezüstös-zöld ösvényem. 

Így néz ki közelről. 

A másik nagyon jó talajtakaró, de az árnyékos helyekre való inkább, a pénzlevelű lizinka. 

A másik, ami majdnem készen van az a cserjés melletti ösvény szegélye. A végében nagyon nagy a fű, majd előbb le kell vágnom, de vasárnap nem akartam zúgatni a gépet. Még egy téglát fogok letenni, lezárandó az egészet és akkor ez is megvan. 

Majd úgyis benövik valamennyire a növények, a bal oldalira már rá is terjeszkedett a napvirág cserje. 

Illetve még egy dologgal elkezdtem rendezkedni valamit: van egy pár, fal bontásból visszamaradt tufakő is, amiket megtartottam. Ahogy a téglaköveket raktam le, kijött egy csomó föld és beszórtam a kövek közé, aztán  még szórtam bele kavicsot és a tufakövek mállásából keletkező morzsalékot és darabokat is. 

Ez egy nagyon száraz és elég napos rész itt, persze ha a tufakő megázik, tartja egy darabig a nedvességet, de ebből inkább gyorsan ki fog szaladni a víz. 
Arra gondoltam, hogy teszek bele kövirózsát, kőfali pintyőt, délszaki kutyatejet és pázsitviolát, esetleg egy pici telep réti szegfűt, aztán meglátom melyiknek lesz benne ereje szaporodni. 
Ezek mind napimádók és nagyon szárazságtűrők. 
Varjúhájakat nem akarok, mert azok nagyon terjedősek, elég velük birkózni a sziklakertben. 
Ha benövik a növények, akkor a tufa se fog olyan gyorsan mállani, illetve mire szétmegy, addigra már be lesz terítve a növényekkel és egy szép kis élőhely lesz. 
Majd mutatom úgyis, hogy mi lett belőle.