Leülök a teraszon és szinte látom és hallom, ahogy nő a fű... de az, hogy a kaszával minden tavasszal van valami műsor, az már az agyamra megy. 
Elkezdtem levágni az égig érő füvet, rengeteg bürök növekszik és vérehulló fecskefű, de kifogyott - hát persze, hogy kifogyott - a damil. 
Tényleg mindig a legrosszabbkor, de most úgy, hogy maradt benne egy picike darab, amit se kiszedni nem tudok, de tőle befűzni újat sem... mert ez egy automata befűzésű damilfej és nem tudom szétszedni. Olyanok ezek az alkotmányok, hogy inkább kínlódnék egy ördöglakattal... bakker!
3 db. nyomorult damilfej van itthon és egyet se tudok használni, mert vagy 3-4 kezes lenne szétszedni, de nagyon erős kezek kellenének hozzá, vagy nem jöttem rá, hogy kell szétszedni. 
Vacakoltam velük egy darabig, nem káromkodtam (nagyon), de az egyiket úgy a betonhoz vágtam, hogy csodálkozom, hogy nem tört  ripityára. :))) Ejjj, pedig de jól esett volna látni, hogy darabokra hull az a szardarab! :))))
Aztán eszembe jutott, hogy az egyik közeli városban éppen van piac és elmentem és vettem egy újat kétezeröcázé'. Most már van itthon bőven damilfej (talán az új működni is fog), de arra kíváncsi vagyok, hogy ez az új meddig lesz használható. 

Végül egyébként délután az egyiket beszorítottam a satuba és szétpattintottam egy csavarhúzóval, tekertem bele damilt is, talán az is működni fog. 
Egy másikban van damil, de meg van akadva, kicsit fordítottam azon a részén, amit a földhöz kell csapni, hogy engedje ki, majd kipróbálom, talán jönni fog belőle. Elvileg az is automata behúzású lenne. 
Ami kaszáláskor kifújt, azzal sajnos nem tudok mit kezdeni, majd megkérem aput, hogy nézze meg, hátha ő szét tudná venni. Ez is behúzós, csak ki kéne belőle valahogy imádkozni a beszakadt damilt. 
Egyébként a damilok is vackok, ezek a narancssárgák, zöldek és egyéb műanyag kókányok nem igazán jók semmire. Még ki fogok menni a piacra és veszek acéllal erősítettet. Azért piac, mert a piacon hármat veszek, míg a boltban egyet és nem rosszabbak. 

A jobb felső sarokban látszik, hogy mekkora fű volt és az mind vérehulló fecskefű... virágban. Nem szeretném, hogy magot is szórjon. 

 Vettem egy új locsolótömlőt is, 20 méteres, mert azt a flexi tömlőt nem lehet használni, remélem ez jó lesz, persze egyik meglévő kis cuccom se jó a csatlakoztatásához...  

Aztán mire hazajöttem beborult, megdördült és elkezdett zuhogni az eső is, hát ennyit a kaszálásról. 
Nem is lehet a  kertben csinálni semmit, csupa sár minden. A felkapált répám, petrezselymem és egyebeim körül az eső úgy ledöngölte a földet, olyan simára, hogy majd kezdhetem elölről. 

Sütöttem egy kis "kenyérkét", az utóbbi időben rászoktam, mert gyorsan megvan, finom és magában is, de bármilyen zöldséggel ehető. 
Ez a 6 darab lett két tojásból, másfél evőkanál zsemlemorzsából és 2 evőkanál reszelt Garana padano sajtból, só, fél teáskanál olaj bele és pici bors. Sütőpapíron szoktam megsütni a sütőben és nagyon finom. Nyáron hidegre hűtött, zöldfűszeres, fokagymás-olívás öntetes paradicsom salátával egyenesen mennyei. 
200 fokon sütöttem, de azt nem tudom mennyi ideig... amíg szép pirosak lettek. 

És akkor jöjjenek a virágok. Imádom ezeket a kis árvácskákat, veti magát, minden évben van belőlük. 

Törpefenyőkém, már egész szép nagy lesz. 

Phloxok

Kitettem a Vízköpő Szörnyikét (ő nem köp, csak amik a katedrálison vannak)) a kertbe dísznek. Még régen Chartres-ból hoztuk, voltunk Észak-Franciaországban egy nagy autós túrán, csak úgy, ahogy mindig is csináltuk, szállásfoglalás és minden nélkül. Mert különben mi a kaland az egészben? :)
Visszafelé, Párizs felé álltunk meg Chartes-ban és ott vettük SzörnyiMörnyit, ami most kerti dísszé avandzsált elő és rémisztgetheti a kerti népeket... bár eddig se hederítettek rá se a macskák, se egyebek. Azért remélem a madarak nem szarják le. 
Van az a mondás - ugye: "Hogyha meghalok, ne állítsatok nekem szobrot, a madarak nem tudják, mily tiszteletreméltó vagyok." :))))

Tárnicsok

Salamonpecsét

És a csodás lestyánomat is mutatom.