Végül addig nézegettem, hogy megvettem egy kis aprítógépet a LIDL-ben. 
Nem nagyon kapkodták el, volt vagy 8 darab, én is gondolkodtam, hogy jó lesz-e ez nekem, de egyelőre elégedett vagyok általában a Parkside termékekkel és azt hiszen elég is lesz ez nekem. 
Ezt elbírja az elektromos hálózatom is (2400 W) és arra elég lesz, hogy leaprítsam vele a kertből kijövő ágakat, vastagabb, elfásodott növényi szárakat. Illetve ha további aprítékra lesz szükségem, akkor el tudom kérni a szomszédoktól is a levágott ágakat, vagy hozok az erdőről. 
Itt nő szemben az a rengeteg gyomfa, bele a vízelvezető árokba is, majd kivágom és leaprítom őket és mindenki jól jár. 

Közben össze is raktam, némi frásszal. Az egyik alkatrészt nem találtam. Már majdnem visszavittem a boltba (de emlékeztem, hogy láttam, hogy kettő van belőle), amikor észrevettem, hogy én dugtam bele a kerekébe (éppen azt szereltem föl). Nagy megkönnyebbülés, összeszerelés, hosszabbító kivisz, bedug és indít. Csak úgy üresen, hogy zúg-e és lőn.

Aztán behordtam a múltkor kihordott ágakat a ház elől (amiket a szilvafáról vágtam le) és szépen összeaprítottam vele. Ment mint a kisangyal, arra kell figyelni, hogy nagyon elágazó ágak ne maradjanak, mert nem férnek bele a töltőgaratba. A legjobban az egyenes ágakat szereti (ami ugye kevés van), tehát elő kell készíteni az aprításra az ágakat. 
A legvastagabb ág most olyan 2 centis volt, amit leaprítottam vele, azt szépen vitte, de a leírása szerint 4 centit is tud. 
Leaprította a nagyon vastag szárait a pillangóvirágoknak is, amiket még nem dobtam ki a múltkor és azokat a metszőollóval se tudtam már elvagdosni. 
Nagyon jól vitte a száraz fadarabokat is, kicsit porzott ugyan, de vitte. 

Így néz ki az apríték.

Arra kell vigyázni, hogy az ember szemébe ne csapódjon bele a hosszabb ág, amikor benyeli és már húzza befelé. 
Örülök neki nagyon! Egy csomó gondtól meg fog szabadítani, nem kell cipekedni a levágott ágakkal, hogy kihordjam a kertből pl. a tavaszi metszések után, de a hóbogyó bokrok egy részétől is meg fog szabadítani és nem lesz mulcs gondom, mert majd aprítok magamnak amikor kell. 
Nem kell majd elküldeni a rózsa és a tűztövis lenyesett ágait se a metszések után. Ezeket ugyanis nem tettem a komposztba, mert szúrósak és a cicák mindenhol mászkálnak. Most már ezeket is le fogom aprítani.  

Az aprítékot leterítettem a bordó levelű japán juhar alá, egyrészt télire hadd védje a gyökérzetét a fagyoktól, másrészt oda vastag réteget akarok, mert az tudja csak megőrizni neki a nedvességet nyáron. Szegény ez után a nagy szárazság után így is eléggé nyomorultul néz ki, megérdemel egy kis kényeztetést. 

Van egy csomó száraz ág lenn a kert végében az ól tetejére is felhalmozva, azokat is le fogom vele aprítani, de a füstölő tetejére halmozott, már elkorhadt növénytámasztó karókat is. Egy csomó aprítékom lesz belőle!