Kiborított a Böbe az éjjel. Este későn bejött, nagy nyávogások közepette, evett, aztán megkezdte a cirkuszolást. 
Először ki akart menni, de nem mert. Mostanában ez van, alig mer kimenni. 
Szerintem a Nyenyere tartja őket frászban, Elzával is napirenden vannak a cirkuszok, csak Elza harcos, de Böbike nem. Ő egy kis mafla, rettenetesen fél, ő leginkább csak osonni tud, rejtőzködni, jól elbújni és fára mászni, de a Nyenyerével ez se jön be neki, mert az is jól tud fára mászni is.
Szóval nem mert kimenni, ráadásul Elza is benyargalt és hozott egy egeret is, amit végül el kellett vennem tőle, mert az már mégse csináljuk, hogy behozza a verandára és ott eszi meg. 
Kizavarni Elzát se tudtam, inkább lemondott az egérről. Aztán már a Böbe is annyira be volt szarva, hogy nem ment ki. Végül bemászott mellém az ágyba és hosszas dagasztás után elaludtunk. 
Aztán hajnal fél 3-kor megint felébresztett, azt hittem ki akar menni, de enni akart és addig cirkuszolt, amíg nem kapott kaját. 
Aztán megint elnyugodott egy órácskára és újra felébresztett, de megint nem mert kimenni. Akkor már nagyon mérges voltam és jól leszidtam őt, erre elkezdett zajongani. Ahhoz képest, hogy milyen láthatatlan és hallhatatlan tud lenni, most elkezdett trappolni fel és alá... márpedig amikor ő trappol, akkor dübörög az egész ház. 
Végül fél 5-kor ment ki nagy megkönnyebbülésemre, de már nem tudtam visszaaludni. 

Egyébként ma reggel néztem éppen az ablakból, hogy másodvirágzik az akác. Azt mondják, ha az akác kétszer virágzik, akkor hosszú lesz az ősz. Meglátjuk, de nemcsak itt-ott van virág az akácfákon, hanem jó sok van rajtuk, még nem is láttam ennyit soha nyáron. 

A kert viszont úgy tűnik elég hamar levirágzik, persze lesznek még majd újabbak, de már nem sok. Majd a magas varjúhájak jönnek még, az Asterek és a japán szellőrózsák és néhány őszi hagymás.
Ezen az őszön nagyon fog hiányozni a krizantémok színpompája a kertből, leginkább a sárga hagyományosak élték túl a telet, ők foknak nyílni. Még most is nagyon fáj a szívem értük, de azt hiszem a kertből elengedtem őket, nem fogok annyit visszahozni, mert nem akarom ezt újra megélni. Az ember évekig őrizgeti és mind kiveszik... ááááá, ezt mégegyszer nem. 

Tegnap rendszereztem kicsit a virágmagokat, bezacskóztam azokat, amiket már gyűjtöttem az idén (évelő szarkalábat, fehér, fehéres rózsaszín és hagyományos rózsaszín bársonyos kakukkszegfűket, törökszegfűt) és leszedtem a már elszáradt klárcsikat is, de most még száradnak a magtokok. 

A kertben tegnap annyit tevékenykedtem, hogy kigyomláltam a sziklakertet, mert szinte teljesen benőtte a folyondár. 

A veteményesben kikelt a múlt héten vetett uborkám, szóval van remény, hogy lesz még uborkám az idén. 

Megint szedtem le paradicsomot és paprikát (fehér kos) is.

Na, hát ez is egy jópofa dolog. 
Ilyen pálcákkal szoktam jelölni növényeket, többnyire előre festett, színes pálcákkal, de néha, amikor nincs pálcám, akkor csak vágok valahonnan, ami kézre esik és azzal jelölöm az elültetett növényt és akkor kihajt... máskor meg az ember dugványozik, mint a bolond és sorra pusztulnak el a kis növények és nem lesz belőlük semmi. 
Szóval kihajtott két jelölőpálcám is, az egyikből lesz egy Annabelle hortenzia, a másikból pedig egy mályvacserje,  csak nem tudom, hogy a lila vagy a rózsaszín. Jó nem? :)))

Ezeket nagyon szeretem így együtt. Biztos lesz még kép róluk, mert ott növekszik és nyílik már a háttérben a fehér Kleopátra tűje is. Mit kínlódtam tavasszal ezért a növényért és végül kettő maradt meg csak. A másik az előkertben van.  

Trombitavirágok.

Ez pedig a kis fügém, amit a barátnőmtől kaptam. Tavaly ősz elején ültettem ki a földbe, de nem nézett ki jól, nem tudtam, hogy egyáltalán megmarad-e, de tavasszal kihajtott, csak éppen azóta nem haladt sehová. 
Most kezdett el hajtani, aminek nagyon örülök. 
Egyébként ezek a fügék nem valami érzékeny növények. A szomszéd fügéjén látom, ami a háza északi oldalában van, de még fák is veszik körül, tehát totál árnyékban van és mégis terem neki és nő. Lassan kinövi a körülötte lévő fákat is. 
Az én másik  (Babits) fügémen is van már termés, több is, remélem, hogy be is fognak érni.