Alcím: kerti szenvedéseim

Vettem végre egy tölgylevelű hortenziát (Hydrangea quercifolia 'Snow Queen'), ki is ültettem rögtön a kertbe. Őszre ennek a hortenziának nagyon szépen elszíneződnek a levelei, de a virágja is gyönyörűséges. (a link csak azért, hogy meg lehessen nézni milyen lesz)
Nagyon remélem, hogy megmarad. 
Kigyomláltam az életfák alatt egy nagy területet, annak a közepébe ültettem el. Nem messze onnan tartom a nagy vizes amfórát nyáron, közel lesz hozzá a víz is és délutáni napot fog kapni. 
Kiszedtem a füvet a kis meténg közül is, hadd tudjon jól terjedni, ne a gyom terjedjen közötte. 
Egyelőre köré nem ültetek semmit, majd terjed a meténg, mert nem tudom, hogy mennyire lesz nagy és mennyire lepi be maga alatt a talajt. Pl. a barátcserje egészen betakarja maga alatt a talajt, oda se kellett semmi. 

Egyébként nagyon lassan haladok, de lehet, hogy csak úgy érzem, mert annyira, de annyira szét van csúszva minden, hogy az kész őrület. Eddig voltak periódusok, amikor úgy éreztem, hogy viszonylag rendben van a kert (már az a része, amivel foglalkoztam), illetve haladtam is valamennyit, amikor parlagot törtem, de tavaly óta semmi haladás. 
Rengeteget be voltam szorulva az időjárás miatt, szóval nagyon szét van csúszva, nem tudom, hogy mikor fogok elérni megint egy olyan életérzést, hogy na most elégedett vagyok. 
Pedig szépek a virágok, hajt a veteményes is. Kikeltek a lóbabok, a spenót, hajt a hagyma, kibújt a répa is és jönnek a borsók is. 
A petrezselyemre még várok egy hetet, ha nem bújik ki, akkor utánavetek, mert nem szeretnék úgy járni, mint tavaly, hogy egy se lett. 
A palántáim is szépek az ablakban, nem tűzdeltem szét őket, kb. egy hét múlva majd átrakom nagyobb cserébe úgy együtt és majd kiültetéskor szedem szét, nekem ez így bevált módszer. Nem foglal annyi helyet, mintha széttűzdelném egyesével, így nem kell fóliasátrat tartani, elég  a kis fóliaházikóm. 

Viszont tegnap délután is kimentem a kertbe, de semmi látszatja nincs annak, hogy csináltam is valamit. 
Kiástam a korallberkenyét onnan ahol volt, mert már majdnem elpusztult, gyakorlatilag alig volt gyökere. Átültettem az előkertbe. 
Onnan kiástam pár scillát, addig, amíg tudom, hogy mi az és átültettem másik helyre, mert nem volt ott jó, ahol volt. 
A korallberkenye helyére beültettem a kecskerágót, amit valamelyik nap hoztam az erdőről, mert mindenképp szeretnék oda valami bokrot. És ugyanazon a helyen elkezdtem kitisztítani az ágyást, de annyira nedves, sáros volt a föld, hogy az kész rémálom. Ide nem a csodaásóvillát hoztam ki, hanem sima ásóvillát, de egyfolytában ráragadt a föld. 
Ugyanennek a területnek egy másik ágyásában úgy el volt szaporodva az alpesi kék iringó, hogy azokat is elkezdtem kivillázni, közben észrevettem, hogy ott is kéne lenni tulipánoknak, de szinte ki se hajtottak, csak alig. 
Fogtam, kiástam őket, kész csoda, hogy el nem rohadtak. 
Eszméletlen nedves minden, de amikor a hortenziát ültettem, ott is néztem, hogy (az életfák alatt) is nedves ásónyomnyi mélységben is.  
Mások meg imádkoznak az esőért, hát mehetne oda hozzájuk. 

Fel is adtam azon a részen, képtelenség volt kiszedni az iringót, pedig teljesen meg akarok szabadulni tőle, mert borzalom, ahogy terjed, de kicsit száradni kell a talajnak. 

Átmentem a cserjés részre, ott is kiszedtem egy csomó füvet, kiemelgettem a villával hatalmas csomó seprencéket és pitypangokat, meg minden mást. Rengeteg csalánt...  
Visszaszorítottam a mákkórót, mert az is terjed (tarackolva), mint a ragály. 

Mégsincs sok látszatja annak, amit csináltam. Viszont ennek a cserjés területnek azon a részén, ahová ráhordtam a magnólia leveleit, sokkal kevesebb a gyom. Kihajtott viszont a levelek alól (kicsit turkáltam miatta a múltkor) az egyik szép árnyék liliomom. Kerestem a másikat is, de a múltkor nem találtam, most gondoltam, hogy próba szerencse, még egyszer megnézem és meg is van. Kicsit elhúztam róla a leveleket, hadd hajtson ki. 
Viszont ősszel a többi részre is vastagon rá fogom hordani a magnólia levelét, mert nagyon jó. 

Ilyen sáros a talaj:

És népgyűlés is volt a kertben (Herkuló, a Nyenyere és a felemelt lábú a MókaKépű (vagy Zoknis). A Mosogató Cica nincs rajta a képen, nagyon mérges vagyok rá, mert lehugyozta a lestyánomat.