Már viszketek a palántánakvalók ültetése miatt is, de tavaly megfogadtam, hogy nem vetem el ilyen hamar a zöldségmagokat, mert aztán meg nem tudom hová tenni a nagyra nőtt palántákat. 
Úgy fogom magam kiélni, hogy virágokat ültetek helyette. Itt vannak már az évelő magok és van pár, amit ha most elvetek, akkor talán ezen a nyáron még virágozni is fog. 
Pl. a Monardákat (amit - ugye - tavaly sikeresen kipusztítottam - a pirosat), illetve a chilei gyömbéreket (nem az ehető gyömbérről van szó) földbe lehet már tenni. 
Tegnap már be is készítettem két kis pohárkába földet, belocsoltam és a konyhában hagytam, hogy felvegye a lakás hőmérsékletét. 

Herkulessel nem tudom mi lesz, már nem merek örömködni, de hátha... :( Nem nagyon tud enni, talán annyit, amivel éppen túlél.
Tegnap belelefetyelt kicsit egy összeturmixolt Felix kajába, de kb. 2-3 evőkanálnyi volt csak, aztán elrohant, mert fájdalmas volt neki. Aztán csirkemájat turmixoltam neki, de abból még kevesebb ment le a macskatorkon. 
A beadandó gyógyszert (Stomorgyl 2) pedig csak egyet tudtam beadni neki. Először azzal a kis eszközzel próbáltam, amit a dokinál vettem, de azt hiszem hozzáérhetett a fájdalmas részhez a szájában, utána elrohant és simizni se hagyta magát. Végül estére sikerült becsalnom a pincébe és két pici darab kockasajtba téve megevett egy szemet, de a másikat már nem tudtam belediktálni. Ma reggelre elfogyott a fele annak is az egyik sajtdarabkában. 

Egyébként meg hisztériázik, de ezt most nem tudom mitől van, bár azt hiszem, hogy van ebben nagy adag kényeskedés is, velem akar lenni. Amikor nincs bepánikolva a gyógyszer miatt, akkor jön utánam és szövegel. Herkuló nem azt mondja, hogy NYAÚ, hanem mint az angol macskák, ő MEOW-ozik és nagyon erőszakos hangon. És be akar jönni, ha kinyitom az ablakot, akkor beugrik, ha az ajtót, akkor a verandára nyomul be, már kétszer kellett kihúzni Elza bungijából, mert Elza meg persze idegrohamot kap tőle, ráadásul érzi a kandúr szagát és akkor sértődötten gubbaszt az almos doboza tetején. 
Az igazság az, hogy már én is kezdek idegbajt kapni a tehetetlenségtől, de érdekesek ezek a macskák. Azt hiszem a kóborok érzik, hogy a türelmem véges, így jönnek, esznek és elhúznak. Nincs itt lődörgés, se kunyerálás, semmi. Illedelmesen elhúznak. 
Ma reggel bekevertem Herkulónak egy tojást és a felébe porrá törve beletettem egy tablettát, ez le is ment a macskatorkon. A másik felét megsütöttem és beletettem a másik gyógyszert, de az nem kellett neki, viszont kicsikével később - szintén porrá törve - benyalta a másik szem gyógyszert tejszínben. 
Holnapra olajoshalas ötlet van a fejemben, hátha... azt hiszem most már direkt éhesen fogom őt tartani, mert az egyetlen, amiben bízhatok, az a híres étvágya. Ha kajálás van, akkor a gyógyszer is lemegy. 
Az ő feneketlen étvágyához képest egyébként biztos nagyon éhes lehet és olyan könnyű már, mint a pihe, de ezek az apró evészetek talán elegek lesznek arra, hogy rendbe jöjjön a szájában a baj és aztán majd felhizlalom az ÖregUrat. 

A maradék turmixolt kajákat (csirkemáj) pedig kitettem a kóboroknak, ne menjen pocsékba az se, erre mit látok? A CicaÚr teljes gőzzel  lefetyeli kinn a hideg kaját. Lehet, hogy a hideg jobban lemegy, az nem bántja annyira a szájában a valamit? Ennek örömére még elnyalattam vele egy újabb bekevert tojást, az gyógyszer nélkül, hogy azért majd legyen kedve ilyet enni máskor is, de többet estig nem kap, akkor is keveset, hogy reggelre olyan éhes legyen, mint a farkas és akkor becsempészem a gyógyszert a macskabendőbe. :)))

Odakinn havas-ónos eső esik...