Uhh, ma reggel -8 fok van kinn ma reggel (hétfőn).
Már vasárnap reggeltől elkezdett hűlni a levegő, napközben se nagyon ment 0 fölé. 
Így aztán a tervezett ablakpucolás nem úgy lett, ahogy szoktam, a belső táblákat inkább hagytam, hanem a függönyöket azért kimostam. A legbelső és a legkülső üveget mostam le, de így is foltos lett, mert fagyott kinn és az ablakmosó rögtön ráfagyott. Hát... ez van, de fel akartam rakni a karácsonyi tüskés gömböcöket és fel is raktam. 
Az egyik ablakon fehérek vannak, a másikon színesek. 

Egyébként szoktam ilyen felemás dolgokat csinálni. Általában inkább idő híján, és/vagy kedv híján... nem is tudom, ahogy öregszem, egyre kevésbé érdekel a takarítás. Elhagytam már a régi, bevett "szabályokat" (mert miért is kellett így vagy úgy csinálni?), szóval van, hogy még az ablakot is részletekben mosom le, mégse omlott még össze a világ egyszer sem.

Vannak, akik majd megszakadnak (főleg így ünnepek előtt), hogy minden meglegyen, amit a szokások kívánnak. Én már nagyon régen elhagytam ezeket, mert végül is kinek a szokásai? Az biztos, hogy nem az enyémek, a másokét pedig miért is kéne követnem? 
Szerintem érdemes megkérdőjelezni nagyon sok szokásunkat, sok olyan dolgot, amit tanítottak nekünk és ezért készpénznek vesszük, hogy tényleg úgy van-e, még azokat a dolgokat is, amikben annyira biztosak vagyunk (persze nem a 2*2-re gondolok, mielőtt valakinél beakadna a lemez). Az embereknek (nekem is) rengeteg hiedelmük van és a legtöbben sosem állnak meg és gondolkodnak el azon, hogy tényleg igazak-e ezek. Na, hová el nem tudok kalandozni egy (félig)ablakmosás kapcsán... :)

Hurkát és kolbász sütöttem, megkívántam és ennek legalább nincs olyan kibírhatatlan szaga. Nem tudom mi történt, de megint nem tudom megenni a húst. 
Szombatra pl. fasírtot terveztem, mert kívánnám, de a darálthús szagát nem bírtam elviselni. Végül rádobtam a hagymára, amit a fasírthoz sütöttem és lesütöttem rajta a húst és beraktam a fagyasztóba, majd jó lesz valami paradicsomos, bolognai vagy tejszínes akármilyen  tészta feltétnek, amikor már nem lesz bennem a szag emléke sem és ez az undorodás sem. 
Vannak ilyen időszakaim, amikor nem viselem el a húst. Egész életemben voltak ilyenek, hosszabbak-rövidebbek, de hagyom... valami oka biztos van. Volt már olyan is, amikor semmi húsos nem ment le a torkomon, a hurka se és semmi amiben húsféle volt. 
Egyszer biztos teljesen ki fog menni az étrendemből, valahogy mostanában egyre gyakrabban érzem, hogy nem kell. 
Pedig nem vagyok se vegetáriánus, a vegánok agymosottságától meg egyenesen kiver a frász, szóval nem elvek és meggyőződések mentén történik ez bennem, hanem valamit a szervezetem jelez. Én meg hallgatok rá.