Kértem és kaptam engedélyt a kórháztól, hogy tegnap délután meglátogassam anyut. Egyébként látogatási tilalom van, de lehet kérni, hogy mehessen az ember. El is autókáztam tegnap hozzá, COVID-intenzív... már ilyen osztály is van, itt fekszik. 
Mindenki nagyon kedves volt, a nővérke is, elmondta, hogy mire lehet szüksége és mit vigyek vissza. 
Be kellett öltözködni teljesen, kezes-lábas, fejfedő, nejloncsizma és kesztyű... a végén lefújtak fertőtlenítővel, mert hát ott mindenki Covidos. 
Le a kalappal a személyzet előtt, nemcsak azért, amit tesznek, hanem ahogy és amilyen körülmények között, ők ugyanúgy be vannak öltözve egész nap és bírják. Rólam csöpögött a víz... szó szerint, eltörülköztem egy csomag zsepit. 
Mondták, hogy én beszéljek, anyu meg ne, de azért tudunk váltani  pár mondatot a lélegeztető maszkján keresztül is. 

Nem tudok igazán írni erről... azért írok itt mindenféléket az egyebekről, mert annyira nehéz... Próbáltam belé önteni a lelket, mert anyut nagyon jól tudtam mindig is vigasszal erősíteni, mindenbe bele tudott kapaszkodni, amit csak mondtam neki, hogy jobb lesz, de most nem. Éreztem, ahogy egy pillanatra belekapaszkodik, de szinte azonnal el is engedte... 
Az az igazság, hogy rettegek. Pedig tudom, hogy a szülők halálán szinte mindenkinek át kell esnie előbb vagy utóbb és vannak, akik sokkal korábban elveszítik őket, de akárhogy van ez, akármikor is következik be, akkor se lehet rá felkészülni, de még nem halt meg, még él és addig van remény is. 

Közben már dolgozom is és tegnap itt voltak az ablakosok is, elvitték az ablakaimat. Cseréltetem hőszigetelt üvegre az üvegeket és majd a zárakat is kicserélik, meg bepasszintják, szigetelik, mert van ahol hiányzik belőle a szigetelés. 
Az ács a múlt héten akart jönni, de lemondtam a Covid miatt, tegnap hívtam, hogy már rendben vagyok, azt mondta délután visszahív, de nem hívott. Majd várok még pár napot, aztán rákérdezek, de az az érzésem, hogy nem fogja már megcsinálni, nem nagy meló ez neki, valószínűleg majd keresnem kell valaki mást. 

A kertben csak fotózni voltam ma reggel, lábadozik a nagy aszály után, a gyomok viszont nem lábadoznak, hanem teljes gőzzel élnek, nőnek és virulnak. Idén ennek már nem leszek ura, legalábbis alig van valószínűsége. Majd kifagy ami kifagy, de pl, a folyondárral nem tudom mitévő legyek, kiirthatatlan. Nagyon nagyra nőtt, sűrű, teljesen beterített nagy helyeket... áááá, fogalmam sincs, hogy fogom ezt kezelni. Azt se tudom, hogy elfagy-e legalább a talaj felszínéről majd a télen és hogy még szebb legyen az egész, a hűvösebb idővel megjelent a madárhúr is, ami amúgy a tavasz réme, de már ilyenkor is bosszantja az embert. 

Közben kinyíltak az első őszi kikericsek is. 

Őszirózsák és minirózsák...

Lángvirágok

És a kékszakáll is nagyon jól mutat a sárga tűztövissel.