Huh, tegnap eszméleten mennyiségű füvet kiszedtem a kertből, de nem lett sokkal szebb a kert, mert vissza is raktam az ágyásokra, illetve a növények köré. Körberaktam a kiszedett fűvel a piros ribizli bokrot is. Úgy eltűnik egyébként, hogy az valami fantasztikus. Tavasszal, amikor a sóskát vágtam le, akkor is a ribizli köré terítettem le a sok magba ment, összedarabolt sóskaszárat és sok-sok levelet meg gyomot is, de már alig van nyoma, viszont nagyon jó porhanyós a talaj alatta. 
Ugyanilyen a mulccsal takart részeken is, teljesen más a föld tapintása, mint a csupasz területeken. Ahol csupasz a föld, ott az eső ledöngölte, szinte teljesen el van simulva, ott kapálni kell. Ahol mulcs van, ott nem kell és ha benyúlok alá, tényleg minőségében jobb a talaj, pedig nem is olyan régen (július körül) tettem le a legelső mulcsot. 

 Gyomláltam a veteményesben, az egyik oldal teljesen kész van, de jártam a virágos részen is. Azon az oldalon a folyondár nagyon durván elszaporodott, ki is szedtem egy csomót, de még fogom folytatni. Megint találtam két további kékszakáll növendéket, ez úgy szaporodik nálam, mint a csicsóka. Magról... és most kezd megint nyílni, lesz sok magja megint. Majd nyitok egy KékSzakáll kertészetet és eladom. :)))))

Leszedtem az uborkát is, megint lett 3 üveggel savanyúnak  és 3 dobozzal össze is reszeltem, a nagyobbakat, amik nem fértek az üvegbe. Gyufaszálra reszeltem és beraktam a fagyasztóba, nagyon szeretem tzatziki salátának. Szerencsére nem keserű egyik sem, sokan panaszkodtak az idén, hogy keserű az uborkájuk. 

***

Böbike második éjjel benn alszik. Nem is igazán akaródzik neki kimenni, napközben is pár órát volt kinn, egyébként benn heverészett a KisPocok. Nem tudom mi van, lehet, hogy volt valami ijedtség vagy rossz élménye, olyankor szokott így behúzódni egy pár napra, amíg el nem felejti. Abból is gondolom, hogy nagyon félve megy ki és nehezen határozza el a kimenést, de általában a pisi-kaki ügyek kikényszerítik őt. Böbike teljesen leszokott arról, hogy használja az almot, ő kinn végzi a dolgát. 

Szájacska... :)))) Olyan, mintha mosolyogna álmában. 

Amúgy meg nyár végére megtalálták a kerti bútort. Eddig egyiküket se láttam, hogy bármire felmászott volna, de valamelyik nap Elza csücsült az egyik  fotelben, tegnap meg a CicaUrat láttam meg az asztal tetején. Nem örülök neki, de nem akartam őt elzavarni, mert mostanában mintha kicsit szelídülne. Nem akarom ezt most elrontani. 
Párszor összefutottunk az utóbbi időben a verandán és valamelyik nap nem szaladt el, hanem  megállt és nézett, én meg az ajtóban maradtam és kinyitottam neki. És a CicaÚr bekiváncsizott az előszobába! Méghozzá úgy, hogy ott álltam 30 centire, sose jött még ilyen közel, bár az tény, hogy a legjobb az lett volna neki ha két feje is van, hogy az egyikkel engem nézhessen, a másikkal meg befelé. :)))) Így csak kapkodta a fejét, én meg se mozdultam, bejött kb. 1 méterre az előszobába, aztán meggondolta magát és elszaladt. :)))) Apró lépés, de örülök neki, mert épül a bizalom a CicaÚrban... 3 éve itt van, már éppen ideje. 
Még a kaját se veszi el a kezemből, a múltkor egy jutifalatot elvett, de azon is úgy meglepődött (mármint saját magán), hogy akkor is elszaladt. Nagy majom ez a Herkules, de azért lassan-lassan majdcsak megbízik már. 
Azt is látom, hogy amikor Böbe vagy Elza odajön hozzám az udvaron, azt nagyon figyeli és látja, hogy engedik nekem a simit és jó nekik. Tulajdonképpen az ablakban simizés is így kezdődött, hogy kifigyelte, hogy Elzát simogatom. 

Kinyílnak az esőtől lassanként a megmaradt dáliáim is. 

És pár rézvirág is megmaradt, éppen csak élnek szegénykék, de azért szép színfoltot adnak.