Tegnap délután volt végre egy hatalmas zivatar, hosszan esett, nagyon sűrűn, függőlegesen jött a víz lefelé, mint a monszuneső. Hatalmas dörgés, villámlás volt, még némi jég is esett, de nem volt vészes. Tök sötét lett, akkora borulás jött!

Aztán estefelé jött egy másik is! Igazi nyári zivatarok, ahogy az kell, majd estére elcsendesedett és áztató eső lett belőle, egész este esett. 
Végre tocsog a kert a vízben! Persze gondolom, ha lenyomnám az ásót, akkor kb. 10 centire csontszáraz lenne a talaj, nem akarok telhetetlen lenni. Majd beljebb szivárog a víz, a növények nagyon ügyesek, fantasztikusan tudják hasznosítani még a harmatot is, hát még ennyi vizet, ami lejött!
Biztos, hogy volt valami óriási elektromos feszültség is a légkörben, mert magam is mintha kisültem volna. Az a napok óta tartó, már-már viselhetetlen belső feszültség, ami bennem is volt, szinte elillant, megnyugodtam, ahogy kitört a vihar. 

 Tegnap még reggel leszedtem megint egy rakás zöldbabot is, nem is gondoltam, hogy abban a kánikulában, ami a múlt héten volt, még megnöveszti magán a babokat, mert nem is öntöztem. Egyszerűen csodálatosak ezek a növények, hogy mekkora túlélők. Az idei év után hatalmas respekttel tekintek a növényekre, igazi csodák, valódi varázslók, hogy túlélnek és teremnek is, mert a zöme azért túlélte ezt a nyarat. 
Este megblansíroztam a babokat, 4 újabb zacskó zöldbab lett, ebből is bőven elég már, ami a fagyasztóban van. 

Tegnap le kellett szórnom  vastagon fahamuval a retkeket és a rapinit, meg a többi káposztafélét is, de lemosta az eső... de a nyomorult földibolhákat is elmosta, remélem.  Ki vannak lyuggatva a leveleik, mert megint előjöttek a dögök, de az eső most adott nekik. 

És végre normális hőmérséklet van benn a lakásban is, nem az a döglet, ami volt. Elég volt ebből a nyárból, jöhet az ősz a maga csodaszép színeivel és virágaival. 

Pénteken Pesten voltam és vettem Herkulesnek Béres cseppeket, ezek direkt cicáknak való cseppek, mert erősödött sokat, már érzem a testén az izomzatot, de még mindig nagyon vékony és jön a tél. remélem jó lesz nekik (a többiek is kapják), cicakilónként 1 cseppet kell adni és elég nagy az üveg. Egyébként Herkuló étvágya már nagyobb is tőle, tömi magát, de azt vettem észre, hogy sokat kihány a cica. Lehet, hogy simán túltömi a hasát, nem tudom, de találtam nyomokat az udvarban... a hangyák tökre örülnek, pillanatok alatt elhordják. Valaki mindig jól jár. :) 

BársonyÚr nagyon elégedett tud lenni, amikor jól van lakva. 

Nem győzöm mutogatni ezt a daturát, akkorára nőtt és mekkora lesz majd most az eső után? 

Ez pedig csodatölcsér lesz, nagyon nehezen sikerült kikelesztenem. Ezt ültettem (jó későn), de úgy látom, hogy még ki fog nyílni, viszont kelt kettő magról is ott, ahol tavaly volt. Azok kisebbek, már nem hinném, hogy hoznak virágot, sőt ez se fog szerintem magot se érlelni már, bár... az idei teljesítményük után azt hiszem a növények mindent tudnak. Még lehet, hogy mag is lesz rajta... bár most még virág sincs. :D 
De olyan szép egészségesek, kövérek, benőtték a kis ösvényemet is,  a szárazság ellenére ilyenek, nem öntöztem őket. 

A mályvacserje szemlátomást nagyon megörült az esőnek, beborította magát virággal ma reggelre. 

Ezt meg nem tudom mi lesz, lehet, hogy a napfényvirág sarja, de kicsit távolnak tűnik tőle és nem teljesen olyan a levele sem, majd kiderül. Egyelőre lövésem sincs mi ez. 

A díszdohány fonákja... nagyon szép színeket produkál ez a virág. 

***

És csináltam egy Covid tesztet is, mert kapar a torkom... szerencsére negatív lett, de valakitől valamit bekaptam megint. El kellett mennem egy rendezvényre, ahol egy csomó ember elől szabályosan hátrálnom kellett, mert mind puszilkózni akartak... hú de utálom ezt! Emlékszem gyerekkoromban mama barátnői voltak ilyen puszilkózósak és szabályosan beszopták az ember fél arcát, akkorát cuppantottak. Biztos azért utálom ennyire. 
És nem is értem az embereket, itt volt a járvány, de továbbra is fogdossák egymás kezét és smárnak... mi a bánatért kell a testi érintkezés olyanok között, akikhez embernek gyakorlatilag semmi köze? És az emberek akkor is ezt csinálnák, ha kolera vagy feketehimlő vagy akármi terjedne. Hogy lehetnek ennyire fontosak az ilyen semmitmondó szokások, hogy az emberek az egészségüket is kockára teszik miatta? Miért nem képesek új módszereket tanulni arra, hogy kifejezzék a másik iránti szeretetüket, kedvességüket? Nem lehetne ezt úgy kifejezni, hogy mindehhez ne kelljen olyan közel menni és nyálaskodni?