Csodálatos, nagy esővel indított a ma reggel. Nagyon örülök neki, így megint minden meg fog lódulni a növekedésben... na persze a fű is. 

A tegnapi délután sem volt hiábavaló, felvettem az egyik geotextilt és már jó volt alatta a talaj, fű alig volt már benne és nedves is volt. Előkaptam a csodaásóvillámat és elég könnyű volt felvillázni, így újabb meghódított terület áll rendelkezésemre. Az egyik részébe gyorsan ültettem is kúpvirágokat... azt hiszem nagy hülyeség volt tavasszal palántát nevelni belőle, mert kb. mindenhol kel a kertben. Széthullatta a magját és rengeteg van belőle mindenütt, de most már ezt is tudom. Tavaly volt először kúpvirágom, nem tudtam, hogy ilyen szépen áttelelnek a magjai és ki is kelnek. 

Pár közeli a haranglábakról, sokkal többet fogok ültetni, ezek nagyon szép virágok és milyen változatosak! 

És - ugye - nagy magról ültető vagyok, mert szeretem felnevelni a növényeket. Ez a kék csenkesz is magról van, tavaly vetettem, aztán a virágiskolában növögetett és most tavasszal ültettem a végleges helyére. Már szépen virágzik. Hagyom, hogy elszórja a magjait, hadd legyen még több, szépek lesznek a kék párnácskák a kertben. 

A tollasszegfű lassan kinövi a mostani helyét, ráadásul ez is szaporodik magról is, mint a csicsóka, majd egy részét kiveszem miután elvirágzott, mert teljesen elnyomja ami a környezetében van. Ráadásul saját magát is elnyomja, van közte fehér is, majd valahogy szétműtöm őket. 

Ezek pedig a réti szegfűk a sziklakertben, imádom őket. Gyönyörű színfoltot adnak, a mélyebb piros szinte lángol a napsütésben. Ez a virág is elszórja a magját és kelt is belőle pár, már szét is vannak ültetve a kertben a virágágyások széleibe. Csoda egy virág, olyan száraz helyen van, mint a sivatag, mégis bírja.