Böbike tegnap rám hozta a frászt. Nem voltam itthon, ő meg hajnalban kiment és amikor hazaértem nem volt itt. Pedig amikor megjövök mindig itt ugrizik a ház körül és vár rám, de most nem várt és egészen estig nem is került elő. Többször is körbementem az udvaron, kimentem az útra is és kiabáltam utána. 
Estére jött elő 3 lábon bicebócázva, egyáltalán nem tudott rálépni az egyik első lábára. Nem tudom mi történhetett vele. 
Most a fotelben fekszik, szerencsére meg tudtam nézni a lábát, mert éppen égnek állt, de semmi külsérelmi nyomot nem látok rajta, csak azt, hogy be van dagadva. Nem is nyúltam hozzá, csak szemüveget vettem, hogy lássak is valamit és elemlámpával rávilágítottam, de olyan nyenyerézést rendezett, hogy inkább hagytam őt. 
Vagy megütötte, megrántotta vagy valaki bántotta őt. Ma nem engedem ki, lábadozás lesz idebenn, de ahogy látom nem is nagyon akar kimenni. 

Elzának meg megint "farokidege" van, időnként kitör rajta ez a nyavalya. Ez valami idegbetegség a cicáknál, marhára idegesíti őt a farka és támadja. Ilyenkor hullámzik az egész teste, nem szereti ilyenkor azt sem, ha hozzáérek. Néha annyira kiborul a farkától, hogy hangosan hörög, morog, mint egy őrült, de olyan hangja van, mintha valami nagyragadozó lenne a háznál, komolyan félelmetes tud lenni. Aztán elmúlik neki, pár hét nyugi van, majd kezdődik megint. Azt vettem észre, hogy akkor jön elő, amikor kimegy és valamitől megijed, vagy a kandúrok kergetik. Utána mindig behúzódik és nem hajlandó kimenni sokszor napokig, úgy nyugszik meg. Szegénykém ő volt itt a környék kandúr macskáinak "az állandó nő", amíg be nem fogadtam és amíg nem ivartalaníttattam. Azóta nem viseli Herkuló közelségét sem, Herkuló pedig eszméletlenül csalódott. :(