Mindig megesik a szívem a MosogatóCicán, mert olyan szép, nagy cica, de most már tényleg erőt kell vennem magamon és nem adni neki enni. Tegnap este eszembe jutott, hogy nem vettem be a szárazkajás tálkát és amikor nyitottam az ablakot, láttam, hogy éppen itt van és eszik. Ezért adtam még neki hozzá. És reggel szellőztetéskor már hallottam is a macskaüvöltést, ott álltak a tetőn Herkulessel szemben egymással. Herkuló - ugye - védte a területét, a MosogatóCica meg szemben vele. Tapsoltam egyet, mire a MosogatóCica leugrott a tetőről, de nem ment el. Ugyan nem láttam őt, de Herkules továbbra is hátán felborzolt szőrrel üvöltött, ezért kimentem és elzavartam a MosogatóCicát. 
Ilyenkor nem jön egy darabig, mert szerintem megalázó lehet neki Herkules előtt, hogy  el kell hordania az irháját. 
Viszont azt tapasztaltam, hogy amikor tőlem kap enni, nem csak úgy kinn talál kaját, akkor egyből elkezdi magáénak érezni a terepet és rögtön át akarja venni a  hatalmat és elűzni Herkulót. 
Ez most már többszörösen is megmutatkozott, szóval nem adok neki többet. Rettenetesen sajnálom, bár gazdás cica, mert nagyon jó húsban van, de ez Herkuló otthona, nem fogom hagyni, hogy bárki el akarja őt űzni innen. 
Egyébként Herkuló nagyon bátran kiáll ám mindig, nem szorul a védelmemre egyáltalán, csak azt nem akarom, hogy csúnyán megsebezzék egymást, bár eddig még mindig csak éktelen üvöltözést rendeztek, tettlegesség nem volt. 
Viszont nem akarok kockáztatni, tél van, jön a hideg, mind a ketten kinti cicák, nem kell sérülés senkinek, ami csak legyengítené őket.  

Monsieur Hercule, az én mini fekete párducom: 

És a MosogatóCica, olyan bácsika feje van: :)))))

Tegnap egyébként éhes estét tartottunk az összes Micával, mert már megint elszabadult a válogatás. Elkezdődött megint a nyammogás és a kaja otthagyása. Ilyenkor szoktunk éhes estét vagy akár éhes napot tartani (száraz azért mindig van kinn) és egyből jobban értékelik a kaját.