Lassan befejeződik a kertészkedés erre az évre. Még van pár ágyás, amiket fel fogok csodaásóvillázni, van pár nárciszhagyma, amiket el fogok még ültetni, pár növény, amiket le fogok takarni, hogy megvédjem a hidegtől.
Ki kell még járatni a benzint a kaszából és a kerti kapából is, bár utóbbiban benne fog maradni, csak elzárom a benzincsapot és addig járatom, míg kifogy a csövekből. Lehet, hogy fogok még ágakat darabolni, ha olyan lesz idő, illetve a faleveleket össze kell majd gyűjteni, hozni még szalmát Herkules, (a kinti macskacicó) alá-köré, még kiszedek pár egynyárit, de még abban reménykedek, hogy hoznak még magot és aztán  kicsit nyugovóra tér a kert és én is.

Jön a tervezgetés időszaka. Rajzolgatás, előkerül a vetésforgó és kigondolom, hogy jövőre mit hová ültessek. Na és mennyit! Az idén kissé túllőttem a célon, megvettem ugyan a 6 rekeszes fagyasztószekrényt és a hűtőben is van 3 rekesz fagyasztó, de jelen pillanatban már nem férek bennük. Kíváncsi vagyok, hogy elfogy-e minden majd a télen, az ültetési tervet ahhoz is igazítani kell majd, hogy mi fogy el és mennyi fér el. Bár... az is igaz, hogy mindig mást szeretek, az idén pl. a cukkinit szerettem, rengeteget ettem belőle, egész változatosan lehet elkészíteni. 

Gondolom majd kitör rajtam megint az ültethetnék is, olyankor szoktam megrendelni még a felhőt is az égről... viszont megvan már a fejemben, hogy a veteményesbe mit nem akarok tenni. Szóval lassan lehullanak a sallangok és bár érdekes kipróbálni pár különleges növényt, mégse fogok olyan sokfélével vacakolni. Azt nem állítom, hogy egyáltalán nem, de rájöttem, hogy ezek a növények érdekesek és egzotikusak, de nem olyan finomak, mint a sajátjaink. 
Ezért a mániámat majd átirányítom a virágokra, abból úgyse elég sose és nem is sikerült minden az idén és nem is volt meg mindenfélém, amire vágyom. Szóval vannak bőven lehetőségek, hogy kiéljem a kerti őrületemet télen is. 

Néha belegondolok, hogy ekkora szenvedélyt még sose éreztem semmi iránt, mint amekkorát a kertészkedés iránt érzek. Nem is tudom, hogy tudtam anno eladni a kertemet és aztán 18 évig úgy élni Budapest belvárosában, hogy nem volt kertem, de még egy cserépnyi virágnak való hely sem, mert ott aztán nem maradt meg szinte semmi. Lehet, hogy azért vagyok most ennyire őrült, mert most hozom be azt a 18 évnyi lemaradást és adom bele a kertbe a 18 évnyi energiámat? Nem tudom, de szerintem minden kertész legalább ennyire fanatikus mint én, sokat követek a FB-n és rajtuk is azt látom, hogy minden percüket ez tölti ki.

Gondolkodtam, hogy a télen lehet, hogy kicsit ritkábban fogok írni is, de aztán sorra jutnak eszembe a dolgok. Novemberben vagy december elején, attól függ milyen idő lesz és meddig lesznek magvak az erdőn-mezőn, majd kiteszem a madáretetőket is. Már vettem egy csomó cinkegolyót és a jövő hétre tervezem, hogy hozok vagy 10 kiló fekete napraforgómagot is nekik. 
Majd meglátom mennyire lesz változatos a tél, lesz-e miről írni, vagy tartok egy kis "pihenőt" és csak ritkábban jelentkezem. Az idézőjel azért, mert ez inkább tűnik  kényszerszabadságnak, mint pihenőnek. :))))
Ámbár... azt hiszem minden lelkesedésem ellenére is jól fog esni kicsit behúzódni és a meleg szobából lesni kifelé a hidegbe.