Volt majd egy kiló narancsom, éppen azon gondolkodtam, hogy  mióta itt áll már, ki kéne facsarni a levét, akkor találtam a rebarbarás narancslekvár receptjét. Mondjuk kardamom magom nem volt itthon, ezért egy kiskanál őrölt, száraz gyömbért tettem bele. 

Úgy készült, hogy megpucoltam a narancsokat, a magokat kiszedtem belőle és eldaraboltam. Majdnem 1 kiló lett.

Leszedtem a rebarbara szárakat (vigyázat a többi része mérgező!), szépen megpucoltam őket, ez konkrétabban azt jelenti, hogy lehúzgáltam a külső,, megerősödött szálakat róla, hogy csak a jó puha belső része maradjon. Ez aztán a főzéskor teljesen szétesik. A rebarbarát nem mértem, de kicsivel kevesebb volt, mint a narancs, nem sokkal. Tettem hozzá fél kiló barnacukrot és megfőztem. Nekem ezek a meddig főzöm meg ilyenek nincsenek meg, de legalább 1 órát biztos főztem, vagy többet is valamivel. Aztán üvegekbe szedtem, kidunsztoltam nedves dunsztban,  utána fejre állítottam az üvegeket és hagytam egy törülköző alatt kihűlni. A fejreállítást életemben először csináltam, nem is tudom minek... szerintem tök fölösleges. ha ki van dunsztolva, anélkül se romlik meg semmi.  Hmmmm... még csak nyár eleje van és már gyarapodott a kamra! 

Eddig nem igazán használtam a rebarbarát semmire, legfeljebb savanyú, nyári, nagyon hideg kánikulaitalt csináltam belőle, de így is nagyon finom. Sűrűvé teszi a lekvárt, ahogy szálaira szétfő és az íze is tényleg nagyon jó. Asszem csatnit is fogok csinálni belőle és megpróbálok valami erjesztett italt is belőle, meglátom milyen lesz.