-2 fok van megint reggel. Deres a fű odakinn, nem is emlékszem, hogy valaha egy tavaszon keresztül végig ilyen hidegek és fagyosak lettek volna a reggelek. Persze az se jobb, ha jó idő van aztán meg lefagy, mert tavaly meg olyan idő volt. Egyszerűen nem jó éghajlaton élünk, de nézzük a jó oldalát, mert Izlandnál azért jobb. 

Megjött tegnap a fagyasztóm, bekapcsoltam, fagyaszt, kikapcsoltam. Elég nehéz volt bevízszintezni, de végül szépen áll a helyén. Aztán visszanéztem rá és megint rám tört az a hülye érzés, hogy most ezt miért? Miért rendezkedek ennyire ide be? Egyáltalán bárhová? Minek ez a sok tárgy? Persze racionálisan tekintve szükségem van rá, mert rengeteg zöldség ki fog jönni a kertből, legalább el tudom tárolni télire... aztán mégis itt van ez a hülye érzés, de tökmindegy hol vagyok, bárhol velem van már gyerekkoromtól kezdve. Emlékszem rá, hogy 8-10 évesen azon agyaltam és számolgattam az éveket, hogy kb. mennyi ideig tart az élet és meddig kell nekem itt kibírnom. Mintha csak jöttem volna valahonnan máshonnan... ahol jobb volt. 

Ugyanezt érzem Pesten is, néha beülök a fotelembe és arra gondolok, hogy talán mégis jobb lenne nekem ott, de azonnal rám tör az az érzés, hogy aztán mit keresnék én ott? Mit csinálnék? Ilyenkor úgy érzem, hogy tulajdonképpen az, amit életnek hívunk csak annyiból áll, hogy az ember így vagy úgy, de megpróbálja agyonverni a rendelkezésére álló időt, hogy az a lehető legjobban teljen, aztán vagy sikerül vagy nem. Ahogy elnézem a legtöbb embert, többnyire nem sikerül. Mindenki hozzákapcsolta a saját jól-létét valami elképzeléshez és aztán azt próbálja meg kicsikarni, akár adják a körülmények, akár nem. Utóbbi esetben aztán nagy erőlködések sülnek ki belőle, nagy energiaveszteségek, nagy kimerülések, a feltöltődés lehetősége nélkül. 

A kertészkedéssel legalább nem bottal verem agyon az időt, hanem csodaásóval és akad benne némi élvezet is és gyönyörködés. :))))) 

Na, hát mikre jut az ember egy fagyasztószekrény érkezése kapcsán...