Ma reggel -17 fok van reggel fél hatkor, de napkelte előtt még le szokott esni egy fokkal, majd megnézem úgy lesz-e.

Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen hideg, ki fogok menni megtapasztalni, hogy érzésre mennyire hideg ez a -17. Most valahogy olyan távolinak tűnik a tavasz, pedig mennyire várom már! De az is igaz, hogy február van, ez még tél, inkább most legyen hideg és fagy mint márciusban vagy áprilisban, mint tavaly. 

Tavaly nem tudom volt-e összesen 30 db virág a kései bimbókból a magnólián, teljesen lefagyott szegény az áprilisi -8 fokokban, Persze nem tudom, hogy ez a nagy hideg most hogy hat rá. És ott van az ősszel ültetett datolyaszilvám is, ugyan megmarad-e? Bár ezeket már úgy árulják, hogy -20 fokig megmaradnak, de majd kiderül. Igazándiból körbetekerhettem volna papírral... meg kell még tanulnom, hogy kell, hogy lehet megóvni a növényeket a hidegtől. 

Böbe meg van zavarodva, mindenáron ki akar menni, tegnap is ezt csinálta, kiment - fázott a segge - bejött. Most kinn van a verandán, Elzával ismerkednek, legfeljebb kap Elzától néhány kiadós pofont, bár még nem hallok háborús hangokat kintről. Azt mondják a macskák nem társas lények, én nem ezt tapasztalom. Böbe kicsi korában Herkulessel játszott, most már nem annyira keresik egymás társaságát, de Böbe Elzáét keresi. Szerintem ő Elza kölyke, másként hogy került volna ide az udvarba, csak Elza hozhatta elő a rejtekéről, mert akkor ő már idejárt kajálni, amikor a Böbe csak úgy ott termett a fűben az udvaron. 

***

Közben bedélutánodott... napközben egész jó idő volt. Az autóm kisebbet röffentett reggel, de azért beindult, mentem is vele jó sokat, hogy töltődjön az aksi. 

Elza meg - amikor hazaértem - kivonult a verandáról és még nem jött vissza... remélem estére bejön, mert ha nem, akkor azt hiszem rosszat tettem neki azzal, hogy melegen lehetett, így jobban fog fázni kinn. Herkules is túlvészelte a hideget, szegénykém ő a legvadorzóbb, nem lehet becsalni egyáltalán, de itt falun rengeteg hely van, ólak állatoknak, szerintem behúzódott valamilyen állatok közé, ahol melegítik egymást, mert nem látom, hogy nagyon vacogna. Jól teleette magát, aztán ücsörgött nagy nyugiban a komposztos láda tetején. 

Megraktam a madártetőt is megint, szóval a népek jól vannak tartva. 

Azt hiszem elvonulok olvasni. Újra elővettem a Csinevát... 18-20 éves lehettem, amikor elolvastam és azóta tervezem újraolvasni, mert az egyik legjobb könyvnek tartom, amit életemben olvastam, pedig már sokat olvastam. És most is, újra azt az élményt adja, amit akkor. Még most is meg vannak mondatai, amik akkor belém égtek és valami egészen mély, belső mosollyal tudom olvasni újra, azokat a részit is, amik ismerősek és azokat is, amik az újdonság erejével hatnak, mert már elfelejtettem.