Tegnap köveket kaptam apukámtól! Szép nagyok és nem is kevés. Mit mondjak? Nagyon örültem neki! Decemberben már én is hoztam a kocsi hátuljában párat, de ez sokkal több és nagyobbak is, szebbek is, vannak közöttük szép laposak is. Jól meg volt rakva az utánfutója, magának is vitt a saját kertjébe. Van vagy 30 darab!

Ki hitte volna, hogy az ember pár nagy kőnek is hogy tud örülni, de tényleg így van. Mint a lottó ötösnek, na jó, annak valószínűleg jobban örülnék, de most a kövekkel is nagyon boldog vagyok. Be fogom őket szépen ágyazni a földbe és jöhetnek az újabb sziklakerti dudvák! Úgyis kitört rajtam a gyűjthetnék azokra is már tavaly, meg általában mindenre, ami ültethető. :))))

Majd ha beépítettem őket, akkor lesz róla kép is, és persze akkor is, amikor beültetem a sziklakertiekkel és utána is,a mikor növekednek benne. Az a jó a kertben, hogy mindig történik valami, soha nem ugyanolyan, mindig változik. 

És még egy lehetséges segítség is jelentkezett, a srác aki behordta a köveket, mondta, hogy szokott ház körüli munkákat vállalni, szóljak neki, ha kell valami. Ez jó, mert egy vidéki ház körül mindig van valami. Pl. ott a nagy sitthalom, amit már elkezdtem ugyan elhordani, de aztán jött a hideg idő és összefagyott az egész, majd akkor lehet hozzányúlni megint, amikor kienged és kiszárad, mert nedvesen nehéz és vizet nem akarok cipelni. 

Ma egyébként Balázs napja van, azt tartják, ha ezen a napon esik, akkor nyáron a jég elveri a termést.