Apu azt mondja, hogy valószínűleg róka kergethette meg a Böbét és közben rombolta le a farakást. Elképzelhető. Vagy egy borz... mert azt tényleg nehezen hiszem el, hogy egy 5 hónapos kiscica így képes lenne lebontani azt a sok felrakott fát. Stabilan volt felrakva, nem volt azt olyan könnyű  lerombolni. Úgy szoktam felrakni a fát, a szélein egymásra keresztbe rakok szabályosabb darabokat és az gyakorlatilag biztosítja, hogy függőleges legyen a szélén és tartja a többit, amit felraktam. Másik oldalról pedig téglafal tartja. 

Mindenesetre a Böbe még most is fél. Tegnap folyamatosan tudatosodott bennem, estére pedig biztos lettem benne, hogy valami olyan élménye lehetett, amitől nagyon, de nagyon megijedt. Egy faomlástól nincs olyan (legalábbis nem hinném), hogy a macska nem mer kimenni. Tegnap a Böbe minden ajtónyitástól bemenekült az ajtótól legtávolabbi zugba, ahová csak befért és estére teljesen pánikban volt, hogy esetleg ki kéne mennie. 

Szóval lett egy benti macskám. Agora-fóbiás macskám. Még most reggel sem mer kimenni. A verandára kinézett, de aztán úgy spurizott befelé, mintha attól félne, hogy jön a farkas. 

Herkules meg már reggel hatkor itt lesett az ablakban, úgy tűnik nem volt fogás az éjjel. :))) Herkulinak olyan nagy mamlasz képe van, annyira bírom. És a minap áttörést értünk el, amikor megsimogattam a fejét, olyan macskásan beledugta a fejét a markomba, hozzá dörgölőzött. Régebben azt mondtam nem szeretem ezt a dörzsölködést, de ennek most nagyon örültem. 

A segg a tetőn, mekkora kényelem már!  :)))))