Nem is tudom hogy fogjak hozzá, de jobb, ha csak úgy belecsapok a közepébe... eltűnt a Nyenyere. Most már bő egy hete nem láttam... Először nem is tűnt fel, rajtuk volt a párzás, hajtották őt nagyon a kandúrok, volt már máskor is, hogy majdnem két napig a színét se láttam, de most már túl régóta nem…

Tegnap szinte a hányingerig sírtam magam a Marci miatt, vagy talán nem is csak miatta, mintha valami még kijött volna az Ő elvesztése feletti fájdalommal együtt. Mintha átszakadt volna bennem valami gát... vagy beleléptem volna valami fájdalom cunamiba. Mintha felébredt volna valami nagyobb, valami…

Ma Marcikát elaltattuk.  Édes, Kis Drága MókaKépűkém, ez lett a móka vége. Egy nyomorult seb miatt... olyan sok dolog kavarog most bennem, hogy talán ha így vagy úgy, vagy másképp csináltam volna, de alapvetően már mindegy. Marcinak már mindegy.  Előttem van a végtelenül fáradt tekintete.…