Hétfőn ismét Herkulessel voltam a dokinál, megint csupa tályog és seb a szája és nem tudott enni. Beletelt kis időbe, mire meg tudtam fogni őt, jó sokáig kellett édesgetni magamhoz. A doki után bevittem őt a pince előterébe, ott is maradt éjszakára is és tegnap is egész nap benn volt, legalább ott…

A tegnapi napot teljesen beárnyékolta az, hogy nem volt meg a Böbe. Nem jött haza reggel, de akkor még nem voltam ideges, volt már, hogy később jelentkezett. Viszont délután fél 3-kor a gyomrom már ökölbe volt szorulva, fél hétkor már sírtam. Nem tudtam hol keressem, a szokásos rémképeim voltak,…

Tegnap az egész reggelt öntözéssel töltöttem, de alig ér valamit a mulcs nélkül. Halottnak a csók... ahogy szokták mondani. Tulajdonképpen folyamatosan fel kéne kapálni, hogy laza legyen a föld és el tudja nyelni a vizet, de a ki a fenének van kedve, ereje kapálni ebben a kánikulában?  Pucoltam meg…