Nyílnak a hálaadási kaktuszaim, mind a kettő. A karácsonyin viszont szerintem nem lesz virág, legalábbis karácsonyra biztosan nem, mert vissza kellett metszenem. Nem tudom, hogy mi lehet az oka (szerintem kicsi a gyökere), hogy ez a kaktusz nem tudja eltartani az új leveleit sosem. Bizonyos méret…

Nincs ennél a nehezen olvadó, mégis már összelottyadt, aztán megfagyott, majd újra kiengedett hónál kiábrándítóbb látvány. Alig várom, hogy végre teljesen elolvadjon. Olyan, mintha a föld valami rongyos, koszos ruhába lenne öltözve, a kert, mint egy szedett-vedett hajléktalan, cafatokban lógó…

Nem tudom ki, hogy van vele, de valamiért én imádom ezt a novemberi hűvös, csendes, kissé ködös időt, de csak akkor, amikor olyan zúzamarára hajló, vagy akár már zúzmarás. Nagyon szeretem az erdőt, amikor beborítja a zúzmara, olyankor olyan, mintha egy mesébe csöppennék és minden ezüstből lenne…