Uhhh, itt ítéletidő van, tombol a szél, az igaz, hogy 13 fok van, de sokkal hidegebbnek lehet érezni. Végre esik az eső. Azt hittem, hogy majd ki kell mennem öntözni, mert a K-betűsök kérik a vizet, de szerencsére megúsztam. 
Bekapcsoltam a kazánt, egyrészt ki kell próbálni, nem szeretem az utolsó pillanatban bekapcsolni. Csak ráfűtök egy kicsit, a termosztátot még nem állítottam be a téli menetrendre, de jól esik, hogy a ridegséget kicsit kiviszi innen a fűtés. 

Kicsit el vagyok maradva a beszámolókkal, még csak most jön a vasárnap. 
Eszméletlenül lefárasztottam magam a kertben, pedig arra készültem, hogy a szombati kaszálás után csak apróságokat fogok csinálni, de sokféle apróságot csináltam meg, két egész oldalt pipálhattam ki délutánra a listámon. 
Délelőtt elég hűvös szél fújt, ezért kivittem a csodaásóvillámat és nekiláttam egy résznek hátul a Prérikertnél. Le volt takarva már tavasz óta gyomirtás céljából. Most levettem róla a takarást, átraktam máshová és felvilláztam. kb. másfél nm lehet az egész, de majd megszakadtam vele, mert tele volt tarackkal. Gondolom maradt is benne gyökér, de azokat majd kihúzgálom, amikor nőnek. A tarack egyébként viszonylag könnyen adja magát, a folyondár (apró szulák) szerintem rohadtabb. 

Ronda ez az egész rész még itt, de folyamatosan haladok lefelé és alakul ez is. 
Mások (sokan) úgy csinálják a kertjüket, hogy megtervezik vagy terveztetik, aztán kihívják a munkagépeket, amik lerendezik a talajt és általában megadják a formákat, de mivel én egyedül csinálom, így haladok. Viszont azt elmondhatom, hogy itt minden négyzetcentiméter az én kezem munkája. Elmondhatom, hogy ez tényleg az én kertem, én találtam ki, én csináltam meg és ami el van rontva benne, azt is én rontottam el, de menet közben rengeteget tanulok. 

Itt pl. átraktam a geotextilt, de aztán rájöttem, hogy az ösvényről, ami a lefelé menő lépcsőhöz vezet, nem szeretném kiirtani a füvet. Ezért ezt is átvariáltam. 

Itt a bambusznád karónál a kis Elaeagnus multiflora-m növekszik, aminek nincs rendes magyar neve, angolul Goumi-nak hívják, ezért így fogom emlegetni. Magyarul óriás ezüstcseresznyének vettem, de a wiki pl. somtermésű ezüstfának hívja... maradjuk a Goumi-nál. 

Itt már alakítottam a gyomtakaráson és már fel is van villázva amit szerettem volna. 

Kicsit közelebbről. Vittem le két nagy követ, mert ott, ahová tettem őket, egy majdnem lépcsős meredek rész van. Hepehupás ezt a kert... 
Nem ültettem még be, mindössze az egyik kő mellé vittem le egy kis sziklakerti növényt, a hamvas cipruskát, ami a fenti sziklakertben majdnem kipusztult. Pár kis hajtást dugtam le belőle és egy maradt életben, azt nevelgettem tavaly óta, most költöztettem ide. 
Illetve egy darab íriszt ültettem még el, amit a múltkor kitörtem valamelyikből. Át akarom gondolni ezt a részt, mert a Goumi nagyra fog nőni és el fogja foglalni a teret és árnyékot fog vetni. A cél viszont hosszabb távon az,  hogy a kert árnyékos legyen és nem préris. 

Megcsináltam még rengeteg apróságot, visszavágtam a bazsarózsák és a pünkösdirózsák leveleit, kiültettem a metélőhagymákat is két helyre. Kiástam a sárga kakasmandinkókat és új helyre ültettem és mittudomén, két oldalnyit húztam ki a listámról. 

Közben érnek a jujubák is, már nagyon várom, hogy megkóstoljam őket. 

Mostanában sok imádkozósáska van a kertben, aminek örülök, mert ők megeszik a polosokat is. Szombaton a kaszálásnál vettem egyet észre, hagytam, hogy elmenjen, nem akartam lekaszálni őkelmét. 
Vasárnap pedig két ilyen barnát is találtam, egyet a teraszon a falon, egy pedig egy elszáradt kúpvirágon mászkált, aztán átkapaszkodott a mályvacserjére és eltűnt a szemem elől. :) 

Egyre többen laknak a kertben mindenféle lények, megéri nem vegyszerezni. :) 

Nem tudom, hogy Herkules szelleme bújt-e bele Elzába, mert a CicaNéni személyében egy újabb tetőlakót és kukkolót tisztelhetek. 
A frász majd kitör, amikor kinézek és ott kukkol az ablakban, a szemem sarkából mintha Herkulót látnám. Nem jó érzés, folyton eszembe jut és elfacsarodik a szívem, hogy nem ő az. Ellenben Elza pont úgy ül ott, ugyanott és éppen úgy néz. Az igaz, hogy Elzának sokféle arckifejezése van, néha olyan ijedten néz, hogy nem tudom mi van, néha könyörgőn és sokat tátog, olyankor mond valamit, de nem ad ki hangot, csak a száját nyitogatja, esetleg csattog egy kicsit. 
Herkulónak is voltak mindenféle arckifejezései, ő is tudott nagyon ijedten nézni, amikor azt hitte lemarad valami falatról, de leginkább arra az állhatatos arcára emlékszem, ahogy ott ült és várta a kaját és a simit. Mert tudta ő, hogy úgyse marad éhen. :)
Elzát nem engedem be az ablakon át, mert ne szokjon hozzá, hogy összetapicskolja nekem a párkányt. Ki szoktam lépni a verandára és onnan kiabálok neki és már tudja, akkor rohan le a tetőről hátul (az ajtó meg elől van), mint egy kis bolond és jön befelé. :))))
Úgy tanítottam meg neki, hogy többször is kimentem a ház oldalához és onnan hívtam, nem kellett neki sok és megértette. Most már elég annyi, hogy látja az ablakból, hogy kilépek a verandára és az ajtónál kiabálok, akkor szalad körbe és jön be az ajtón. :) 

Itt meg éppen a növény jelölőkarómat dönti ki. Ez a Nyenyere szórakozása volt, de amióta nincs, azóta Elza benn mer maradni az udvarban és ő dörzsölgeti az arcát és jelöli meg a jelölőkarókat. :D És persze egyben ki is dönti. Most már vissza tudom őket szurkálni, de nyáron, amikor olyan volt a talaj, mint a beton, akkor bosszantó volt. Ezek ugyanis nemcsak a látszó növényeket jelölik, hanem a hagymásokat is, amik ilyenkor vissza vannak húzódva és emlékszem én, hogy kb. hol vannak, de ha meg kell mozgatni a talajt, akkor pontosan jó tudni, mert nem szeretném kiásni őket. 

Böbe meg szövegel, nem tudom mostanában mi van, de pl. alszik a fotelben, én jövök-megyek, vagy ülök a saját fotelomban, ő alszik. Egyszercsak felül, rám néz és elkezdi mondani. Ez nem nyafizás, hanem kifejezetten mond valamit, nekem meg fogalmam sincs, hogy mit szeretne, de meg szoktam olyankor simogatni és ölelgetni. Ez mostanában gyakran előfordul. :)  Nagyon mondja. 
Bújósabb is mint szokott, minden délután kell vele heverészni kicsit és szeretgetni, simogatni, masszírozni. El nem mulasztaná. :)))
Úgy szereti a kis szertartásainkat és ragaszkodik is hozzájuk, el nem felejtené soha. :) 
Az utolsó meleg napokat viszont kinn töltötte napközben is, hol itt, hol ott heverészett a kertben és most is kinn van még, pedig már nagyon lóg az eső lába. :)

***

Kivettem egy kb. 60 centis barátcserje csemetét a nagy bokor alól és kiültettem a ház elé. 
Kis rendezkedést is csináltam a már meglévő kinti növények között. Kiszedtem pár muskotályzsályát, mert nagyon el volt szaporodva, ugyancsak megszabadultam a citromfű nagy részétől is. Egy kicsi maradt, egy kicsit átültettem máshová, hogy legyen azért, mert attól, ami benn van a kertben, attól teljesen meg akarok válni, mert nagyon terjed. 
Átültettem a kerítés tövéből egy telep törpe íriszt a magasabb növények elé, a felszabaduló helyre pedig kiültettem a jiaogulan-t, azt, amelyik a ledugott hajtásokból nőtt meg. Visszametszettem a hajtásai zömét és bevittem az alagsorba kiszárítani, jó lesz gyógyteának, úgyis állítólag valami csodatea és 100 évig lehet tőle élni. Bár azt nem hinném, hogy majd 100 évig szeretnék élni, a fene se akar sokáig öreg lenni. 

Kerestem kívül kis kakukkfű magoncokat is, de egyet se találtam... szégyen-gyalázat, a múltkor kellett kakukkfüvet vennem, mert elfogyott az itthoni. Tavasszal majd vetek pár szem kerti kakukkfű magot és nevelek új cserjéket magamnak. 
Vad kakukkfüvem van, majd azt is elszaporítom, illetve szépen növöget a citromillatú kakukkfüvem is, de még nem akarok szedni belőle és annak más az íze. 

Aztán nekiestem és kigyomláltam a nagyon nemszeretem részt a szőlők alatt/mellett, de a lényeg, hogy kész van!
Azt hittem, hogy lehetetlen lesz rendbe szedni, mert tavaly még teljesen benőtte a gyom, főleg a kerek repkény, de tavasszal kiszedtem és ez a száraz nyár segített is, hogy nem nőtt vissza nagyon durván. Ami volt azt most megint kigyomláltam, de nem volt sok, volt helyette parlagi és szürke madársóska bőven. 
Kigyomláltam a mellette lévő ágyást is, ami azért fontos, mert amikor bejön a nedves és hűvös idő, ott már nem lesz jó nyúkálni, mert az a rész ilyenkor már nem napos egyáltalán, már egész nap árnyékban van. 

Levettem a hálót a K-betűsök egyik ágyásáról is, hát... nem valami híresek, nem nőttek, szerintem melegük van. Nagyon füves is volt, kigyomláltam, a kis kézi kapámmal megkapáltam őket, meglátom. Talán, ha hosszú lesz az ősz, akkor lesz pár karalábéból valami, de a karfiol az megint reménytelen. Van közte kelbimbó is, de mind nagyon el van maradva. 

Szórtam trágyát a mézalmácskának és a pawpaw-nak is, majd jön az eső és belocsolja. A mézalmácskánál bekapáltam, a pawpaw körül pedig ráraktam a kiszedett füvet, majd együtt szépen bevándorolnak a talajba. 

Ez még a jó idős napokon volt, de már nem is bánom, ha kicsit rosszabbra fordul az idő, mert jól esik egy kicsit behúzódni. Már tegnap is hűvösebb volt és el is felhősödött. 
Nagyon elfáradtam ezen a nyáron. Remélem, hogy a következő nem lesz ilyen aszályos és nem kell ennyi vizet kihordani, de jövőre akárhogy is lesz, az öntözést meg fogom oldani. 

Ezek a meleg napok (közel se voltak olyan melegek itt nálunk, mint ami az előrejelzésben volt, de nem baj, így is jó volt) még adtak esélyt a porcsinrózsáknak is, hogy kivirágozzanak. Nagyon szépek, jövőre többet fogok ültetni belőlük, valami jó napos helyre. 

Úgy tűnik, hogy a polosok rajzásával együtt egyre több az imádkozó sáska (ájtatos manó) is, most egy zöldet "lőttem". Bár semmi manós nincs benne. Nekem inkább a 8472-es  faj jut róla eszembe, csak az kicsivel nagyobb. :D :D (akinek nincs meg mi az: Voyager)

Túl vagyunk az őszi napéjegyenlőségen, mostantól kezdve hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a nappalok és egyre hosszabbak lesznek, egészen a téli napfordulóig, ami az idén december 21-én, 16:02-kor lesz. 
Ezzel megkezdődött a csillagászati ősz. Szeretem az őszt a színei miatt, de a sötétedést nem szeretem. 
Ráadásul ma van az utolsó jó idős nap is, de remélem, hogy októberben lesz még szép indián nyár, végül is, akkor van az ideje. 

Szóval tegnaptól hivatalosan is ősz van, a krizantémok ideje. Ilyenkor szoktam őket gyűjtögetni, aztán vagy megmaradnak, vagy nem. Nagyon sok fajtája van és nem igazán lehet megkülönböztetni az áttelelő és a nem áttelelő fajtákat, így aztán próba szerencse.
Mindig sok kipusztul sajnos,  a tavalyiak közül se maradt meg mind, de a szokotthoz képest meglepően sok él és fog virágozni is az idén. Még sehol nem vagyok ahhoz képest ami volt, de jó lenne visszahozni őket, mert amit ezek a virágok október-novemberben produkálnak a kertben, az utánozhatatlan. Rengeteg szín, forma, magasság és mindezt akkor, amikor már semmi egyéb nem nyílik a kertben, max. pár kósza rózsa szokott még olyan késő őszön próbálkozni. 
Ilyen fajtám is volt, mint a képen van, több tő is, de 2023-2024 telén majdnem az összes kipusztult, nem tudom mitől. 
Nagyon ki voltam akadva rajta, évek gyűjtögetésével jöttek össze, olyan is volt közte, amit azóta se látok sehol. 2023. őszén olyan volt a kertem, mint a mesében, tavaly ősszel csak néztem a sok foghíjat... nagyon fájó volt. Akkor azt mondtam, hogy elengedem a krizantémokat, de nem tudom és nem is fogom elengedni. Imádom ezeket a virágokat! 
Nem tudom ide behivatkozni, mert sok krizantémos bejegyzésem volt akkor, de 2023 októberben és november elején mutattam őket. 

Viszont azóta figyelem ezeket a növényeket és azt vettem észre, hogy a szárazabb helyeket kedvelik. Van pl. egy sárga, amit költözős krizantémnak hívok, mert a rendes talajról évről évre húzódik felfelé a sziklakertbe. Direkt nem is ültettem be a sziklakertnek azt a részét, mert szépen mászik felfelé, majd belakja. Már egy jó métert költözött odébb. 
Idén nyáron is megfigyelhettem, hogy mennyire bírják a szárazságot és tulajdonképpen azon az ominózus 2023-2024 telén is (nagyon sok csapadék esett, állt a víz a kertben) azok maradtak életben, amik száraz és jó lefolyású helyeken voltak. 
Ezen nekibuzdulva, újra gyűjtöm őket, mert így sanszosabb, hogy megmaradnak, ha jobb, szárazabb helyekre ültetem őket. 

Ez, amit most hoztam haza, ez volt a legkedvencebb fajtám, de alapvetően mindet nagyon szeretem. 

A másik metélőhagyma. Épp a minap emlegettem, hogy sehogy nem tudom kikeleszteni magról, ezért hoztam haza a boltból. 
Most meg zavarban vagyok, hogy hová is tegyem, mert évelő és napos, vagy félárnyékos hely kell neki. A szilvafa alatti részen el is kezdtem helyet csinálni neki, aztán arra gondoltam, hogy amikor szedjük a szilvát, akkor majd kerülgetni kell, de szerintem ez nyár közepére, amikor érik a szilva, már visszahúzódik. 
Végül úgy döntöttem, hogy egy részét oda ültetem és meglátom, hogy mire megy, egy másik részét pedig máshová. Szerintem a téli sarjadékhagyma mellé teszem, az is évelő. 

A kertről most a "csücsköket" mutatom, az első a megszokott nézetből, most már/még kevés virággal, mert még ki fognak majd nyílni az Asterek és a krizantémok, illetve (alul balra) van a púpliliom is, ami szintén ezután fog virágozni, bár ő távoli képeken nem olyan mutatós.

Ahogy haladok lefelé, ugyanannak a kertrésznek egy másik csücske, itt a magas varjúháj adja a nagyobb tömeget, remélem jövőre megint olyan lesz, mint volt és mellette felnövekszik egy velencei kutyatej is, ami örökzöld lesz. 

Még lejjebb haladva az amarántok adják a díszt, ezen a részen mindig egynyáriak lesznek, mert tele van a terület krókuszokkal és kakasmandinkókkal. Tavasszal azok adják a színt benne. 
Az amarántok mögött van egy nagy Aster, mire kinyílik, addigra az amarántokat majd kiszedem. A kép bal oldalán egy japán juhar van, nem szépek most a levelei, viszont nagyon vastag szénamulccsal, de öntözés nélkül vészelte át az idei aszályt. Idővel majd fává fog felnőni és egészen meg fog változni tőle a látvány. 

Az Árnyas kert szélében nyílnak a 'Waterlilly' őszi kikericsek és egy nagy (egyre nagyobb, már majd ki kell szedni belőle) telep tarackoló kékgyökér. 

Sajnos az árnyékliliomokat nagyon megviselte az aszály, sok levél elszáradt, a szegélye szinte az összesnek száraz, de azért így is szépek még. 

Tavaly gondolkodtam, hogy a szárnyastermésű borkórót (magról neveltem) kihozom onnan, mert elég mély árnyékban van, de az idei extra UV-s, égetős, száraz nyarat túl se élte volna, így marad ahol van és még most is virágzik. Nagyon jól tűrte ez is a szárazságot, de időről időre kapott vizet.  

Ezt nemrég vettem még bimbós állapotban, nem volt rajta a neve (ugye, a szokásos sziklakerti mix-ben volt, amitől úgy ki vagyok itt Mo-n akadva, ez az igénytelenség a termesztőktől, hogy úgy adják át az árudának, hogy a növénynek nincs feltüntetve a neve). Szerintem valamilyen varjúháj, valami októberke féle lehet a levelei alapján.