Írom Luca napjától kedve az időjárást, most kicsit részletesebben, mint szoktam. Majd benne lesz a decemberi hónap időjárásáról szóló posztban. Tudjátok, mindig írom és a hónap végén szokott közlésre kerülni a poszt az egész havi időjárás leírásával, napokra bontva. 
Eddig (ha bejön, de még sose jött be igazán), úgy néz ki, hogy áprilisig hűlni fog az idő, a május se fog túl jól indulni, de azért melegedés lesz és a végén csapadék is, de addig egy szem se... na majd meglátjuk. 

Leszedtem a kínai keleket, ha már elvetettem őket, akkor használjam is el. Nem fejesedett be, nem volt ideje és nem volt sok használható levele sem, mert kilyuggatták valami bogarak. Nem földibolhák, hanem jóval nagyobbak, kékesfeketék és ebben a hűvös időben is nagyon jól érzik magukat rajta. 
A közepét tudtam csak elhasználni mindegyiknek. 

Egyébként a koreaiaktól nemcsak főzni, hanem enni is tanulok. Soha nem jutott volna eszembe, hogy a kínai kel belső, szép, halvány leveleit nyersen egyem, de most kóstoltam belőle és nagyon finom nyersen is. 
A többit alapos mosás után apróra vágtam és belekevertem tócsninak valóba, aminek az alapja reszelt cukkini és sárgarépa volt. Tulajdonképpen cukkinitócsnit akartam, de kevésnek találtam még a répával együtt is, ezért hoztam be bele a kínai keleket a kertből. 
Sajtot ezúttal nem reszeltem bele, mert érezni akartam a káposzta ízét benne, így is nagyon finom lett a szokásos tócsni fűszerezéssel (só, bors, fokhagyma). 
Ez is egy másik ízvilág, nekem ízlik a kinai kel. Ez a fajta, ami nekem van, nem olyan, mint amit a boltban lehet venni, ez egy kicsit csípős, mustáros-retkes ízű és egy kicsit szúrós is a levele (elkészítve persze már nem).
Engem inkább a mustársalátára emlékeztet. 
Megnéztem a zacskóját: Kínai kel 'Granaat' fajta.
Jövőre is akarok kínai kelt a kertbe, de azt hiszem palántát fogok nevelni és azokat ültetem majd ki, feltéve, hogy az időjárás normális lesz. Az idén ezeket magról vetettem, helybe. 
Tócsniba viszont ki fogom próbálni a leveles kelt is, van belőle kinn a kertben a fólia alatt. 

A nyavalyás szarvasok most már teljesen, tövig leharapták kinn a kapu előtt a tavasszal kiültetett kis aranytarka kecskerágómat, sőt megcsócsálták még a törpe loncot is, de a szintén az idén kiültetett kék csenkesz csomóról is leharapták a javát. 
A loncnak egy csomó ágáról leszopták az amúgy örökzöld leveleket, de több ágat le is haraptak, pedig már olyan szép nagy volt. 

A kép bal oldalán alig kivehetőn van a 10 centis kis maradék ágacskája a kecskerágónak, de alapvetően, ha nem tudnám, hogy ott van, én se venném észre. 

Tettem ki mosószappan darabokat, megnézem, hogy hat-e ellenük, de hát itt járnak ki az erdőből. Viszont úgy viselkednek, mintha kizárólag ezen az 1 nyomorult négyzetméteren lenne számukra csak kaja, pedig itt van az egész erdő és mellettem a sokat emlegetett 4-5 hektárnyi legelő... és b+ nekik ez a pár kis növendék növény kell. 
De nem ám pár szavasnyom van, az egész terület agyonra le van taposva, vagy inkább felszántva. Nem is csoda, vannak vagy harmincan ebben a csordában és több csorda is van, szoktam látni őket a nagy legelő másik végében is, a patak felől is sokan szoktak jönni, rengetegen vannak itt. Őzikék is, de inkább szarvasok. Nagy falánk lovak!  Mi lesz még itt tavaszig! 
Végig fogom rakni a szomszéd oldalánál is szappannal a kerítés tövében, mert ha bejönnének a kertbe, onnan tudnak könnyedén átjönni. De remélem nem jönnek be. Nincs hideg, nő a fű mindenütt, nem tudom mi vonzza most őket ide a kapu elé.  
Viszont a kiültetett velencei kutyatej szépen növekszik (ha le nem tapossák), azt még egyikük se kóstolta meg. 
A narancssárga sásliliom évek óta érintetlen, ahogy a zsálya is, nyáron a muskotályzsálya is, a kakukkfű is és a nyáron kiültetett barátcserje csemetéhez se nyúltak. Ezek a liliom kivételével mind nagyon illatosak. 

A kép elsősorban a paprikák miatt van itt, mert még mindig a saját paprikáimat eszem. Ennyit a "nem érdemes termeszteni semmit" hozzáálláshoz és hogy még most is mennyien mondogatják és eszik a boltból az agyonvegyszerezett zöldség- és gyümölcsféléket. 

Lenn a kamrában, a hűvösben (bár nem elég hűvös), papírba csomagolva jól elállnak és még most is van pár darab, de azokat már el kell fogyasztanom, mert eléggé fonnyadnak. Ha az októberi fagyok miatt nem kellett volna leszedni, azóta is kinn lehettek volna... az az egy-két nap fagy nagyon nem kellett volna októberben. Az idén (is) az időjárás, mintha direkt szívatósra vette volna, de az idén nagyon. 

Egyébként tojáskrémet csináltam, semmi extra: főtt tojások összetörve, só, bors, mustár és remulád mártás (majonéz is jó).  Nagyon szeretem pirítósra. 

Kedvet kaptam egy kis ágaprításhoz és össze is daráltam egy zsáknyi ágat megint. Ezúttal nem az Árnyas kerthez öntöttem ki, hanem itt a "Fatörzses  ágyáshoz", mert már nagyon megette az idő azt a réteget, amit tavaly aprítottam erre a részre. 
Az aprítékot tekintve, azt gondoltam, hogy lassan élezni lehet majd a pengéket az aprítóban, mert eléggé darabos lett és pár vastagabb ágat, amiket még kéne aprítania, már nem darabolt fel. De! Szétnéztem a YT-on és találtam videót erről a jelenségről, viszont nem a kés éle okozza, hanem az, hogy beszorult egy kis gallydarab bele. Szét fogom szedni és megnézem, mert lehet, hogy nálam is ez van. 

Ennyi lett az egy zsák apríték leterítve. 

Annyira jól esett kinn lenni, hogy fogtam magam, kivittem a kis üstkályhámat, ülőkét, asztalt, vittem ki fát, tűzgyújtót és elkészítettem a kaját is (kolbász, kenyér, lilahagyma), illetve egy üveg Tokaji Furmint bort, hozzá poharat, felhúztam két darab kolbászt a nyársra és szépen megsütöttem őket. Most nem sült olyan szépre, mint a múltkor, de így is nagyon finom lett. 
Ittam hozzá két pohár bort és tulajdonképpen ezzel a kajával el is voltam egész nap, este még almát ettem. 
A képen látható nagyobb darab kolbász még meg is maradt mára. 

Ez a kis üstkályha a legjobb cucc, amit csak vehettem ide magamnak, mert minden épp jó rá. Jó rá a bográcsom is, épp bele tudom tenni, de tökéletes rá a flekkensütőm is, az öntöttvas WOK is pont jó rá és vettem egy roston sütő rácsot is, az kicsit nagy, de végül is jó, mert sütni is lehet rajta, de ha pl. kisebb edényt akarok rátenni, akkor épp jó a rács az edény alá. 
Még a tetőcserepek is passzolnak rá, két cserép épp eltakarja, így ha marad benne parázs, akkor  ráteszem a cserepeket és nem fújja ki a szél a parazsat, hanem a tűz szépen kialszik és nekem ott marad a csodás fahamu, amit később elhasználok a kertben. 
Kinn hagytam, aztán késő délután eleredt az eső... nem baj, majd beviszem, bár a napokban már nem ígérnek újabb esőt. 

Rengeteg zsír kicsöpög a kolbászból, de nagyon finom, lila hagymát ettem hozzá. 

Ez a rész is jócskán változik, mint az összes többi rész is. 
Ez egy 2024. júniusi fotó, lehet látni a növényzeten, hogy mennyivel dúsabb, mint az idén volt, mert tavaly volt elegendő csapadék. 
Az idén pl. a rózsaszín cickafark majdnem teljesen kipusztult, alig maradt belőle, de a törökszegfű se volt ilyen szép, pedig már ezen a képen is elnyílóban van. Persze az idén fű se volt ennyi... hogy valami pozitívat is említsek. :)))

Ez szintén 2024-es fotó, július végén készült. 

Ez pedig 2024. október végi kép. Ekkor terítettem le az aprítékot, ami adott némi kontúrt, végre látszik az ösvény, az igaz, hogy ekkor már kopárosabb az ágyás, mert már visszavágtam a magas varjúhájakat, illetve a tökszegfűből is csak az új generáció látszik és a cickafarkaknak és a többi virágnak is már csak a levelei vannak meg. Viszont nyílnak az Asterek és a krizantémok. 
Szeretem látni, ahogy egymásnak adják át a terepet a különböző időben nyíló virágok. 

2025. március vége. Ilyenkor már minden vissza van vágva és a kért kezd kihajtani. 
A molyhos madárhúrt nem zavarta a tél, szépen megnőtt a telepe. 

2025. április közepe. 

2025. május közepe. Itt már nagyon szép, virágban a molyhos madárhúr, az írisz, a mezei zsálya, jobbra fenn a tamariska bokor is. 
Illetve az előző képen még látszik, hogy ott volt egy magas varjúháj, amit kivettem, ketté osztottam ás átültettem máshová és a helyére költözött egy kis, arany tarka kecskerágó cserje. 
Itt már a szegélykövek is le vannak rakva a cserjés rész mellett. 

2025. július közepe. Ekkor már nagyon száraz volt a kert. Ekkor kezdtek el nyílni a bugás hortenziák. 

2025. szeptember közepe, a magas varjúhájak ideje. Itt már elkezdett regenerálódni kicsit a kert, mert szeptemberben volt némi csapadék. 

2025. október eleje. Nagyon szeretem ahogy a magas varjúhájak színe elmélyül és egyre sötétebb rózsaszín lesz, míg végül elbarnul. 
A molyhos madárhúr csak terjeszkedik és terjeszkedik, majd kicsit vissza kell fogni ezen az oldalon. A másik oldalon viszont hagyom, mert szép omlik rá a kövekre. 
Nehezen vehető ki a képekről, de a jobb oldalon egy vékony bambuszkaró mellett egy kis aranycserje fácskát nevelek. Szépen növekszik és metszem is rendszeresen, nem engedem ki a tőhajtásokat. Egy szép, gömb alakú koronát szeretnék neki kialakítani. Kb. 40-50 centis kis vesszőcske volt, amikor odaültettem, mára már méter fölött van, de a gömb alakra még várni kell, de tavaszra már remélem lesz rajta annyi virág, hogy meg tudja mutatni magát. 

Ez október közepe, picit más a szög, de ekkor készült el a sarkon (jobbra alul) az a kis sziklás rész. Még üres, illetve kevés növény van benne, majd tavasszal benépesítem. 
Volt már ezen a sarkon nyuszifül is, de kipusztult, aztán hagytam benőni egy varjúhájnak, de az meg nagyon terjedt, illetve itt voltak ezek a szép kövek is, kristályos kövek, tele kvarccal és egyebekkel, itt jó helyük lett, mert egyébként kicsik. Majd valami szép, de kordában tartható párnácskákat fogok közéjük ültetni. 

2025. október vége. Már lement a lomb a fákról a háttérben, balra Asterek nyílnak és a krizantémok is kivirágoztak. 
Mára pedig már vissza van vágva minden, várjuk a tavaszt. :)