Szembe jött velem a sült tea ötlete és gyorsan el is készítettem, abból, amit itthon találtam.

Fogtam egy almát, meghámoztam (nem fontos hámozni) és apró kockákra vágtam, egy banánt szintén, kiolvasztottam egy doboz fagyasztott őszibarackot, egy marék mazsolát is szórtam hozzá, őrölt fahéjat, pár szem szegfűszeget, egy kis darab gyömbért nagyon picikékre összevagdostam, 2 zacsi vaníliás cukrot is adtam hozzá, egy citrom levét és a héját is belereszeltem. Az egész kb. 45 dkg lett, ehhez adtam 15 dkg cukrot és egy kis vizet és egy tepsiben betettem a sütőbe. Kb. egy és negyed órát sütöttem 18 fokon, aztán üvegekbe töltöttem. 

2 picike üveggel lett és kimaradt egy kicsi, aminek egy részéből készítettem is teát rögtön. Nagyon finom, kiveszek egy teáskanállal és csak forró vízzel leöntöm és elkeverem. A végén a gyümölcsöt ki lehet enni belőle, bár nem biztos, hogy érdemes addig hagyni, amíg elfogyasztom a levét, mert eléggé eláznak benne.  
Kár, hogy nem jutott eszembe lefotózni, mert nagyon jól nézett ki (még a tepsiben) és az az illat ami terjengett itthon, amikor sütöttem! Az fantasztikus volt. 
Nagyon jól kiengedik a gyümölcsök és a fűszerek az aromájukat és sokkal finomabb, mint bármelyik bolti gyümölcstea. 

Bebugyolásztam pár érzékeny facsemetét-cserjét, mert ez a hirtelen hideg idő, amit ígértek, nem tenne jót nekik. (végül csak -3 fok lett ma reggelre)
A képen a rozmaring van, belülre kukoricaszárakat tettem köré, a köré a vastag filc anyagot és azt takartam le egy másik vastag filccel, aminek a külső oldala nejlonos és védi az átázástól. 
Így van a datolyaszilvák körül is, kivéve a kukuricaszárat, mert abból nem volt annyi. Még kora ősszel direkt eltettem a szárakat száraz helyre.
Védelmet kapott a japán szentfa egy doboz által, a kínai selyemmirtuszok, illetve a kis füge még nem kapott takarást, a nagy fügét pedig már nem is tudom takarni, olyan nagyra nőtt. 
Vacilláltam még a kis Elaeagnus multiflorán is, meg a japán juharokon, de ez még nem az a hideg, majd ha -10-15 lesz, akkor takarom őket is, de remélem nem lesz durván hideg a tél. Meg a tavasz se, mert az utóbbi időkben inkább a tavaszok a húzósak. 

Még a hétfői eső előtt fotóztam ezt a krizantémot. Tálastul van kiültetve a kertbe, az idén vettem, nagyon reménykedem benne, hogy át fog telelni, mert csodálatos színei vannak. Védett és szárazabb helyen van, de ezek a krizik olyanok, mint a kutya vacsorája. 

Megjöttek a könyveim is, nagy Duncan Shelley rajongó vagyok (egyébként magyar íróról van szó). 
Az ő egyik könyve volt, amit talán már emlegettem, hogy legalább 20 évvel ezelőtt olvastam, de nem emlékeztem se a címére, se az íróra, csak arra, hogy nagyon jó könyv volt és akkor lőn szinkronicitás. Szembe jött velem a könyv, de nem tudtam, hogy AZ, csak amikor beleolvastam. Ez volt "Az elme gyilkosai" trilógiából "Az Áruló", ami a trilógia első kötete, aztán persze elolvastam a másik kettőt is, a "Téboly katonái"-t és a "Végső háború"-t is. 
Illetve azóta már többet is: A pokol kézikönyvét (most jelent meg a második kötet), az Elzárt szövegeket és a Dominium sorozatból a Kereskedőt.
Julius Andantól pedig (aki Az elme gyilkosai trilógia főszereplője, de egyben Duncan Shelley alteregója is, mert az ő nevében is jelentek meg könyvek): "A világ a színfalak mögött" már megvolt. A többi majd következik sorban. 

Imádom a könyveit, de azt szoktam mondani, hogy aki ragaszkodik valamilyen elképzeléshez akár önmagáról, akár a világról, aki nem szereti, ha lecibálják a valóságba, az ne olvassa, de ha mégis, utána soha többé nem fog már úgy nézni a világra, ahogy azelőtt. 

Kedvenc "mantrám" tőle (azaz Julius Andan-tól) : 

"... Ön ezt tudja. 
Onnan tudja, hogy mondták önnek, hogy így volt.
Ha nem mondták volna, nem tudná.
Ha másképpen mondják, másképpen tudja. 
És ha mást mondanak, mást tud. 
Így megy ez; ilyen egyszerű, 
és ennyire nincs köze a valósághoz." 

Nem ezek az utolsó könyvek, amiket megrendeltem tőle. :) 

 Kinyílt a hálaadási kaktuszom is, kicsit hamarabb jött, mint kellett volna, de nem baj, itt úgysem tartunk Hálaadás napját. 

Nagyon szép, még soha ennyi virág nem volt rajta, bár nem túl tartósak, hamar elvirágzik, de addig is csodálom. 
Volt egy másik is, ami tavaly télen kipusztult, nagyon érzékenyek ezek télen a locsolásra és azt hiszem kissé túlöntöztem, nem tudtam már utána megmenteni. A téli túlöntözés végzetes lehet, sokkal inkább hagyom ezentúl szárazon. Ezért is nincs alatta kaspó sem, mert az valahogy nem engedi kiszáradni a földjét. Jövőre azt hiszem át fogom ültetni a műanyag cserépből valami szép agyagcserépbe, mert az levegőzik is és szebb is. 

Még a Nerine is hozott újabb két virágszárat. átköltöztettem a ház elé, az a déli oldal, sokkal melegebb és szépen ki is nyitotta az összes bimbóját. Holnapra -7 fokot ígérnek, be fogom vinni, mert a ház kb. 4-5 fokot ad vissza, ezt már kifigyeltem, tehát -5 fokig jó, de most hidegebb lesz (elvileg). 
Most már nagyon figyelem az időjárást, már betakartam a datolyaszilvákat is és van még pár növényem, ami téli védelmet fog igényelni. 

Virágozni készül a télizöld vagy másik nevén büdös hunyorom is. Megint lesz egy rakás kölyök belőle, amikor széthullatja a magját. Már most is van vagy 10 darab körülötte, de nem ültettem át őket... kár, de tavasszal még lesz időm kiszedni őket. A magok úgyis csak tavaszra érnek meg, akkor szétszórja és felnőhet körülötte az új generáció. :)

Kicsit ráncba szedtem a törökszegfű magoncok körül is a terepet, mert megint nagyon benőtte a gyom. Nagyon örülök annak, hogy egyáltalán kikeltek a magok. Rengeteget szétszórtam, de ennyi lett belőle. Pedig még öntöztem is a helyet, de elég lesz ez, mert a törökszegfű nem egy szálat hoz egy tövön, hanem sokat. Tavaszra be fog dúsulni, megnőnek a tövek nagyra és lesz sok, szép virágom, legalábbis ez most az ígéret rá. 

Leharapta a szarvas a ház előtt a kis aranysárga kecskerágómat. 
Most már tényleg nagyon figyelnem kell, hogy mit ültetek ki, mert nem szeretném, hogy ide szokjanak. Itt van nekik mellettem egy 4,5-5 hektáros terület  és az egész erdő, meg erdőszéle és az erdőben egy rakás füves tisztás, erre idejönnek és ezt a nyavalyás pár négyzetmétert zabálják le, a fene a gourmand képüket. 

Jövőre figyelni fogom, hogy mit esznek meg, de szerintem a szagos növények nem kellenek nekik... már van kinn egy barátcserje, remélem nem fogják szeretni, mert  annak elég átható illata van. 
Még a zsályához se nyúltak soha, a kakukkfűhöz sem és a narancssárga sásliliomot se szeretik. Eddig megúszta őket a Velencei kutyatej is, de még kicsi, az is lehet, hogy csak nem vették észre. 
Nagyon szerettem volna magas varjúhájakkal benépesíteni kinn a ház előtt, de az sajnos szeretik, egy hetet se ért meg kinn a varjúháj. 

Már vissza van vágva a mocsári hibiszkusz, abból se kértek a nyáron, az elé pedig kiültettem sudárzsályákat, amiket nem tudom, hogy majd kihajtanak-e tavasszal, de azok is nagyon erőteljesen aromásak, remélem nem fogják szeretni. 
Fogtam és a visszavágott orvosi zsálya darabjait szétszórtam az egész területen, hátha az átható illata majd elriasztja őket. 
Azért azt nem hittem volna, hogy még a szarvasok gusztusával is foglalkoznom kell. Épp elég nekem a macskák válogatósdija. :)))) 

Valamelyik nap RókaKomát is láttam, nagyon nagy Koma volt. Ott szaglászott a mellettem lévő nagy földön, észrevett és megdermedt, én se mozdultam egy darabig és csak néztük egymást. Aztán le akartam fotózni, de ahogy megmozdultam, elnyargalt sajnos. 

Felfedeztem, hogy a sziklakertben kinyílt az egyik japán mongolkövirózsa, a másik pedig éppen készülődik. 
Ezeket a nyáron rendeltem és most kicsit aggódom, hogy a virágzás miatt egyáltalán lesz-e belőlük jövőre valami, mert nem sok kölyköt látok körülöttük. 

Ez a kövirózsa is furán néz ki, ez is az alpesi rendelésből van... majd tavasszal kiderül, hogy életben maradt-e.