Nem nagyon jutok szóhoz sem, mert nem erre számítottam. 

Végül úgy vittem őt el az orvoshoz, hogy nem is mondtam a dokinak, hogy ha nagy a baj, akkor altassunk... azt gondoltam, hogy most ezt még megpróbáljuk és ha újra probléma lesz a szájával, akkor már nem engedem tovább műtögetni. 
Nem így lett.
A doki behívott kb. 5 perc után, akkor már gondoltam, hogy baj van. Megmutatta, a CicaÚr szájában egy nagy daganat nőtt, át volt már terjedve a felső szájpadlására is... pedig felül, ahonnan a fogai ki lettek húzva, minden nagyon szépen be volt gyógyulva. 
Azt mondta a doki, hogy pár hete, max. egy hónapja lett volna még, de fájdalmakkal. Azt mondta, hogy a műtét előtt olyan gyulladt és duzzadt volt, hogy nem lehetett megállapítani, hogy az ott egy daganat... de mindegy már, most a saját szememmel láttam, tény, hogy ott volt, hatalmas volt és szerintem egy hónappal ezelőtt se lehetett volna már mit tenni vele. 

Nem igazán vannak most szavaim, lehet nem is most kéne írni, de mikor jó ilyenről írni? 
Most jöttem be a kertből, mert amikor hazaértem vele, akkor fogtam az ásót és kiástam egy hatalmas gödröt neki hátul a nagy diófa alatt. 
Ott vannak már a kutyák is, az én Matyikám  és Talpas is, ő apu kutyája volt, de itt élt és itt van eltemetve is és most már Herkuló is ott fekszik mellettük.  Itt lesz az ideje, hogy rendbe szedjem az állattemetőt és majd beültessem mindegyikük sírja fölött valami szép cserjével, amit majd árnyékot ad nekik a nyári melegben. 

Elza meg Böbe ott nézték végig a temetést, szerintem tudják, de el is mondtam nekik, hogy a Cicaúr elment. 

Nem is tudom, lehet hogy éreztem? Délután annyit ölelgettem őt, de ő is olyan fura volt, nagyon bújt. Nagyon fog hiányozni. Herkules volt életemben az első cicám. Azért édesgettem őt ide, hogy legyen egy egérfogóm az udvarban, persze esze ágában se volt vadászni. Szerintem a Cicaúr egy egeret se fogott. :)
Gazdátlan cica volt, itt őgyelgett a környékben és adtam neki enni. Elfogadta, de eleinte nem is jött minden nap, de egyszercsak ideszokott. Akkor még nem Herkules volt, csak Micának hívtam őt. :) 2019-ből vannak a első régi naplóbejegyzéseim a Micáról. Akkor még másutt naplóztam. :) Aztán ideszokott és többnyire itt lakott az udvarban. 

Először akkor engedett a közelébe, amikor 2021 februárjában azok a -17 fokok voltak és akkor még csak egy cicadoboz volt, azon versenyeztek Elzával, hogy ki lakjon a dobozban. Abban a hidegben a doboz tetejére tettem egy vastag plédet és akkor engedett közel először, amikor betakargattam őt. De napközben is -8 volt a legmelegebb és akkor emeltem be Elzát a verandára, mert nem tudta abbahagyni a vacogást, a CicaÚr pedig elfoglalta a bélelt dobozt. 

Nagyon sokáig nem tudtam őt megszelídíteni. Egyszer valahol megsérült és csak feküdt az udvaron, azt hittem el fog pusztulni, de nem tudtam megfogni. Nem zavargásztam őt, mert akkor teljesen legyengült volna, attól hogy előlem menekül. Kitettem mindig a kaját neki, felvonszolta magát ide a tetőre hátul és mindent megevett. Nem tudtam többet tenni, mint reménykedni, hogy a kajától erőre tud majd kapni, hogy a szervezete regenerálni tudja magát és úgy is lett, de minden párzási időszak után félig széttépve jött haza. 

Aztán a cicanáthát kapta el, azzal is csak feküdt, akkor se tudtam még megfogni, de akkor is evett. A CicaUrat a nagy bendője éltette, az étvágya sose múlt el egy pillanatra sem. 
Aztán végül úgy tudtam megfogni őt, hogy egy darabig édesgettem az ablakban. Egyszercsak megérintettem, aztán eljutottunk hónapok alatt a simogatásig, és utána már kérte a simit, de az udvaron úgy viselkedett, mintha az a valaki, aki az ablakban van, az az ő kis fejében valaki más lenne, nem én. 
Aztán egyszer amikor már nagyon bajos volt a szája, akkor beemeltem az ablakon, elvittem orvoshoz és csodák csodája utána szelíd cica lett. Bújós, hízelgős... eleinte dorombolni se tudott rendesen, olyan reszelős volt a torka, hogy csoda, de aztán belejött. :) 

Nagyon fog hiányozni. Ő mindig ott kukkolt hátul a tetőn, lesett befelé az ablakon, néha már-már zavaró is volt az állandó figyelő tekintete, de az utóbbi időben már olyan jól együttműködtünk. A másik ablaknál kapott enni és csak inteni kellett neki a fejemmel, már rohant is át oda és várta a kaját. :) 
Drága kis fekete Ördögöm! Valamelyik nap még önfeledten játszott egy lehajló bunkós hagyma virággal, sajnálom, hogy nem vettem fel filmre, de nem akartam megzavarni, annyira bele volt feledkezve a játékba és olyan jó volt nézni. :)
Így akarok rá emlékezni, a játékos, fára mászós, hasvakartatós, kukkolós Herkulesre. 
Édes kiscicám, most már nem fog többé fájni semmi sem. 

Most ennyire telt, majd szépen megcsinálom és a nevét is felfestem egy kőre. Remélem tényleg vannak angyalok, akik az elhunyt állatokra vigyáznak. Vigasztaló lenne a tudat, hogy valahol boldog, ahol szeretik, nem eshet baja sem és elegendő simit és hasvakarást kap, de azt hiszem ezeket csak az emberi elme gyártja le magának, mert a halál, az, hogy volt-nincs... ez maga a felfoghatatlan, feldolgozhatatlan és a megismerhetetlen.

Szóval nem tudom, hogy a CicaÚr most boldogan rohangászik-e már a Marcikával együtt az örök cicavadászmezőkön, de jóleső dolog ezt hinni, megnyugtató érzés hinni benne, mert ezzel együtt szeretetben, jóllétben és biztonságban tudom őt. 

Így születik a hit... megszüli a veszteség fölötti fájdalom. Nyugodj békében drága Cicaúr! 

Tegnap volt az a nap, amikor az időjárás is engedte volna, hogy kinn legyek a kertben, de nem volt kedvem... 

Kimentem és kiástam a gödröt az érkező Elaeagnus multiflorának, jól belocsoltam. Aztán amikor megérkezett a növény, akkor rögtön ki is ültettem. 
Megkérdeztem az AI-t, hogy adjak-e alá érett marhatrágyát és azt mondta igen. Ezért tettem alá, de összekevertem (ahogy mindig is) a talajjal, de most még egy vékony réteg talajt is tettem, hadd törekedjenek csak a gyökerei a trágya felé. 
Picike egyébként a növény, kb. 30 centis lehet, a kertész azt mondta, hogy vissza van vágva, hogy a gyökereit növessze, de nem látok rajta visszavágás nyomait... ez csak egy kicsi növény, ahhoz képest elég drága volt. Remélem életben marad, végül is erősnek látom. No majd meglátjuk, mindenesetre nagyon fogok vigyázni rá. 
Jelnek veszem a jó vásárra, hogy már az ültetése közben eleredt az eső és meg is locsolta...  :) 
Most már csak várnom kell, hogy megnőjön és hozzon termést. :)

Ezzel, hogy ideültettem ezt a növényt, a prérikertnek nevezett rész se lesz többé préris, legfeljebb addig, amíg meg nem nő a bigyócserje, de az az igazság, hogy az idei nyarat tekintve, jobb, ha árnyas a kert, mintha préris. 

A növény örömére esett 4,5 mm eső is, ami nagyon kevés, de kb. egy öntözésnyi lejött és ezzel az előző nap már kissé hörgő kutam is kapott egy kis haladékot. És én is... már nagyon unalmas az öntözés, tudom, hogy a kertnek most nagy szüksége van rám, pontosabban a vízre általam, de akkor is fárasztó. Nagyon nem szeretném, hogy a kert kötelességgé váljon. 

 Virágokkal már régen jelentkeztem, bár nem sok új van, a virágzók úgy tűnik bírják. 
Piros kasvirág. 

A Double Perfume rózsám. 

Bugás lángvirágból az idén nem lesz sok, ez egy másik fehér, az első már elvirágzott, vissza is vágtam, hátha még kihajt a levéltövekből. 
Az egyik lila kimúlt, a másik is haldoklik, pedig szokott vizet kapni. A rózsaszínek is nagyon gyatrák, de több vizet nem tudok nekik juttatni, vagy túlélik vagy nem, pedig több helyen is van belőle.  

Kivirágzott a mákkóró. 

Zöldek... a sárgás a veresgyűrű som, igaziból ilyenkor csak zöld tömeget ad, télen szép a pirossá váló ágrendszere és a lehulló lombja is jó zöldtrágyának. 

Trombitavirágok. Mellettük kicsit kopáros lett, onnan vettem ki az aranka miatt a két nagy ernyős verbénát, de ez már így esett, ebben a szárazságban nem ültetek már semmit helyettük. 

Léggömbvirágok. 

Most a barátcserje és a sudárzsálya a legszebb a kertben.  

És persze Elza nem maradhat le, mostanában róla van a legtöbb kép, pedig elvileg utál fotóckodni, de kezd belejönni a CicaNéni! :D 

Találtam megint egy koreai csatornát, sajnos csak itt-ott van benne magyar felirat, még angol se mindegyikben, de akkor is nagyon jó nézni. Kitettem az oldalsávra. 

Hihetetlen, hogy mennyi zöldet esznek, nagyon sokat ismernek, ami a természetben terem és ehető, sőt termesztik is. Tavasszal komolyan meg fogom kóstolni a pásztortáska tőrózsáját. 
Ők már nagyon kora tavasszal szedik a pásztortáskát, de a fekete ürmöt is, a pár centis  friss hajtásait és valami lisztes, édes (gondolom rizsliszttel) gőzölt cuccot csinálnak belőle. Ezeket több koreainál is látom és a különböző fák friss tavaszi csúcshajtásait is eszik, gondolom közte van a toona fa hajtása is. 

Egyébként lemondtam a toona fát a rendelésemből, mert azt olvastam, hogy sarjadzik, ha visszavágják. 
Írtak rá a kertészetből vissza, hogy ez nem igaz, ők nem tapasztaltak ilyet, de nem kockáztatok. Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy majd egy esetlegesen sarjadzó fával küzdjek. 

Visszakanyarodva a koreaiakra, a másik, ami eszméletlen, hogy mindenből is kimchit csinálnak. Nemcsak a kínai kelből (hogy mekkorákat termesztenek!!!), hanem reteklevélből, uborkából, retekből, nem is tudom milyen fák hajtásaiból, sokféle salátából, meg mindenféle zöldekből, amiket nem is ismerek. Állítólag külön kimchi hűtőjük van, amiben csak a különféle kimchi-ket tartják. 
Itt lenne már az ideje nekem is kimchit készíteni, végül is csak a gochugaru-t kell hozzá megvenni, minden más van itthon, még halszószom is van, a nashi körte pedig helyettesíthető almával, de időnként azt is lehet kapni. A múltkor is vettem, hogy majd lefagyasztom kimchibe, de jól megettem. :)))

A kertben kikelt az egyik sor zöldbab (a zöldhüvelyű), a másiknak még nem látom a nyomát sem, de a sok elvetett salátának sem, se a cukkiniket, de metélőhagymát sem.... hmmmm, mi a fene van? Pedig locsolom, most már naponta kétszer is. 
A képen még nem volt kikelve, ide van a jobb oldali szalmás ágyásba vetve a zöldbab. A másik ágyást nem tudtam teljesen letakarni, már nem volt mivel, de bele van ültetve egy sárgadinnye palánta, ha dinnye nem is lesz rajta (bár még lehet), akkor is remélem, hogy majd befutja és betakarja a talajt, a végén meg jó lesz mulcsnak. 

Egyébként látszik a képeken, hogy porzik a kert, most már nem is a körforgás szerint locsolok, hanem inkább a veteményest, de tegnap már meghörgősödött a szivattyúm, szóval fogy a kútban a víz utánpótlása. Lassan el kell engednem a díszkertet. Ami életben marad, az marad, ami nem, az hosszútávon úgyse élne itt  túl. A kis oregoni hamisciprusom már kimúlt... nagyon sajnálom, annyira szerettem volna, de ez már a második volt, ami kipusztult. 
Itt van ez a sok értékes növény és így lesz végük... lehet, hogy pár köbméter csapvizet rászánok, de csak a túlélésre, ha végképp nem lesz eső, de meddig nem lesz? 
Most hirtelen nem is tudom, hogy mit csináljak. valahányszor ránézek a térképre az időképen, azt látom, hogy másutt esik, itt meg semmi. Ez már nagyon nyomasztó így. 
Az ember majd megveszik, annyira várja a kerti szezont és ez jön... 

Örültem már annak is, hogy lesz érett paradicsomom, kettő volt, de mindkettőt ki kellett dobni, mert az alja el volt teljesen feketedve. Állítólag kalciumhiányt jelez, pedig permeteztem tejes vízzel, persze bolti tej, lehet, hogy abban már nincs is semmi ásványianyag tartalom. 
Van itthon kalciumos tápoldatom is, reggel azzal is lefújtam. 
Pedig szépek egyébként a paradicsomjaim, növekszenek is, van is rajta bőven.