Valaki a kezemre csaphatott volna, amikor behoztam a kertbe a vadsnidlinget. Mindenhol nő, nagyon idegesítő és nagyon nehéz kiszedni. 
Igyekszem szisztematikusan kiásogatni, mert képes a növényeket is elnyomni. Egyébként nem értem, hogy szaporodik, mert magot hozni nem engedtem, mégis terjed még a távolabbi helyeken is... vagy nem innen van a magja...

Kiástam a tavaly eléggé soványkává vált bugás lángvirágot is, mert azon a helyen ahol volt, már szétterjedt, de nagyon szórt lett, kis tövek, sok helyen. Elmászott olyan helyre is, ahová nem szerettem volna, illetve sajnos tavaly a szárazságban nagyon tönkrement, virágot se hozott. 
Az új ásólapátommal kiszedtem őket és többet visszaültettem közelebb egymáshoz, hogy majd szép, nagy bokor legyen belőle. 
A többit összeszedtem és egy másik helyre ültettem be. 

Az ásólapát nagyon jó szerzemény, érdemes volt megvenni. A hagyományos ásóhoz képes klasszisokkal könnyebb vele dolgozni. Az igaz, hogy kicsit bumszli, tehát olyan helyekre, ahol sűrűn vannak a növények ültetve, oda nehéz vele beférkőzni, ellenben nagyon szépen vesz ki mindent a talajból gyökerestül... mélyre lehet vele nyúlni és nem fordul le róla rögtön a növény vagy a föld. 

Van ez a beton fatörzsem a sokat fotózott virágágyás sarkában, ami folyton üres. Tavaly törökszegfű nőtt benne, de utána nem volt már benne semmi. Ősszel telepítettem bele magas varjúhájat, de csak 3 kis szálat növesztett az idén, ezért azt kivettem, másutt kapott helyet és egy nagyobb telepet (Matrona) ültettem át bele. 

Szeretném, ha őszre egy nagy 'csimbók' lenne belőle, ha sikerül, nagyon szép lesz!

A magas varjúháj egész évben szépen díszít, eleinte egy szép zöld gömböc, utána pedig bimbós, majd virágos állapotában is gyönyörű, sőt még  a színét is változtatja, ahogy öregszik a virág. Nagyon szeretem. 
A tetejét megraktam apró kaviccsal, mert itt szükségem van arra, hogy ne hevüljön majd fel a talaja és ebben a beton fatörzsben a nedvességet is benntartják a kavicsok. 

Miközben a veteményest ásóvilláztam, koriandereket találtam az egyik ágyásban, átteleltek! Szerintem magról kelhettek, mert tavaly ott volt a koriander, de nem foglalkoztam vele, mert abban az aszályban kb. minden fontosabb volt, ezért 20 centis korukban magba mentek és el is szórták. Erre az idén nem lesz gondom! :) 

Még mindig a veteményes van főleg a porondon, egyfolytában az ágyásokat készítem elő.

Földben van a petrezselyem, a paszternák, kétfajta retek (Húsvéti rózsa 3, piros, hosszúkás és egy piros gömb alakú hónapos retek is), a vöröshagymák, Zsuzsi és Oscar borsók... vetés közben jöttem rá, hogy nincs cukorborsó magom, de ez már így marad. Az idén lesz egy csomó új zöldségem, nem fog nagyon hiányozni. 
Elvetettem pár sor sárgarépát is (3 félét), de annyi borsót vetettem, hogy majd a helyére teszek még répát, hogy legyen télire is.
Elvetettem 3 kis fészekbe 2-2 szemet a piros bélű retekből is, ami ősszel nő meg jól, de most szeretnék belőle magot nyerni, hátha sikerülne.  
Illetve vetettem egyfajta korai karórépát is, a másik két fajtát, majd ősszel kell elvetni.

Jó sokat villáztam. Többé ilyet nem csinálok, hogy egy ágyást ősszel úgy hagyok... akkorát szívok most vele, mint a torkosborz. Jól át kell majd gondolnom, hogy az ősszel ültetendőket hogy rendezzem el majd a kertben, hogy ne maradjon túl sok ágyás tavaszra rendezetlenül. 

Ráadásul most az egyik szalmával takart ágyást is felvilláztam végül, mert csak próbaképpen belenyomtam és húzós volt a talaj, márpedig abba az ágyásba a hagyma közé répát is vetettem, annak laza talaj kell, különben nem nő meg, vagy elágazik.
Még mindig van egy pár ágyás, ami rettentően néz ki, de talán még 2 nap és rendben lesznek. 
Az idén mindenképpen vagy takarni fogom, vagy bevetem mustárral, de csupaszon nem maradhat. 

Majdnem teleraktam már az egyik komposztálót, a nedves-földes fű közé rakom a szárazanyagokat. Mivel a kukoricaszár csak egy rétegnek volt elég, így átraktam a tavaly ősszel elrakott szárazakat a másik komposzt tetejéről, illetve már 2 réteg apróra tört, nagyon elkorhadt gallyat is hordtam bele. 

Nagyon sok hely kell a hagymáknak, a lila és a fehér hagymákat még el se dugdostam, de van másfél üres ágyásom fenn, illetve lehet, hogy a kert végében tavaly felvillázott részre dugdosom el a többit. Nem tudom, valahogy mindig 3 féle hagymát termesztek és mindig volt helye... biztos több  dughagymát vettem az idén, de kell, mert az idén pl. nem lesz elég a tavalyi hagymám addig, amíg az újak meg nem nőnek. Lila még van, de a vöröshagymákat már majdnem mindet megettem. 

Kiültettem a fás bazsarózsát is, illetve raktam még kisebb kavicsokat a krókuszok és más hagymások köré, hogy majd később pontosan tudjam, hogy ott van valami és hogy hová vethetem/ültethetem az egynyáriakat. Kapirgáltam is egy kicsit, pontosabban a kis kézi villával ásogattam a hagymások közti helyet, hogy tiszta legyen, amikorra a virágok magjai vagy palántái belekerülnek majd. 

Jól állok egyébként, még csak március eleje van és minden földben van (vagy 1-2 nap múlva lesz), aminek ilyenkor lennie kell. Volt olyan év is, amikor csak április elején lehetett veteményezni. 
Bár még jöhetnek fagyok, a borsó nem érzékeny, a retket és a répát pedig majd letakarom fagyvédő takaróval, ha szükséges lesz. 

Indulhat a szezon! 

Még mindig fagyok vannak reggelente, jó lenne már, ha elmúlnának és nem is jönnének vissza. 

Megérkezett a fás bazsarózsám. (Paeonia ostii Phoenix White, Scientific Name: Paeonia ostii 'Feng Dan Bai') 
A FB-on rendeltem, fehér színű, szimpla virágú lesz, de ez volt az egyik terv az idén és olyan olcsón mérték, hogy meg vagyok lepve. 
Van rajta szép hajtás, ki is fogom ültetni a napokban. 
Megnéztem, hogy az 5a-8b hardiness zónákban él meg, tehát nekem tökéletesen megfelel itt a 7a zónában. 

A nap megint csodaásóvillázással telt... főleg... meg kell még szoknom ezt az ásás/villázásmentes gondolatot. 

A kép alján lévő ágyás se takarva nem volt, se beültetve mustárral, ráadásul ezt tavaly villáztam fel először, ezért ez most is fellazítottam, majd el kell még gereblyézni. Elég árnyékos egy része, ezért ide salátákat fogok ültetni, majd amikor kész lesznek a palántáim. 

Itt jól látszik a két levágott szilvafa is. Átmentettem a faunokat (remélem) másik fákba. Van egy kb. 8 cm hosszú ametiszt kristályom és abba kértem meg a faunt, hogy menjen bele. Elmagyaráztam nekik, hogy mi a helyzet és hogy át szeretném vinni másik fába. 
Ha a szomszéd esetleg látta, hogy magyarázok a facsonknak, akkor biztos bolondnak tartott, de ez még mindig jobb, mintha a középkorban élnék és vinne az inkvizíció. :D 
Komolyan mondom, hogy valami történt, mert éreztem, ahogy valami belemegy a kristályba. Végigjártam a fákat (csemetéket) a kertben és az elsőt az egyik nashi körténél érzékeltem, hogy átment. A másodikat jóval több fához vittem el, mert közben rájöttem, hogy van nekem 3 japán juharom is és a szecsuáni borsfa is, de a legnagyobb japán juharba ment a másik faun. :) 

Mivel a nashik elég kérdésesek, hogy élnek-e, ez alapján annak a nashinak élnie kell, amibe belement, ha nem, akkor csak képzelődtem. Majd meglátjuk. 

Ez ugyanaz a terület, csak a másik végéből fotózva. A kép alján lévő ágyás takarva volt, a végében szalma takarás, de ősszel jó vastagon ráhordtam komposztot is, arra pedig vastagon faleveleket, de már szinte nem is látszanak a levelek, már csak a szalma van meg. Ezt az ágyást nem is villáztam már fel, de fogom, mert ide szánom az édesburgonyát és annak nagyon laza talaj kell. Lehet, hogy emelek bakhátat belőle.  

 Mutatom, hogy sosem lehet minden krókuszt átültetni, mert mindig marad a talajban az eredeti helyen. :))
Tavaly ezeket a telepeket felszedtem, de úgy áttúrtam a földet, hogy szinte minden morzsát megmozgattam és mégis ennyi maradt benne. Lehet látni a kis szálacskákat is, amik kibújtak. :) 
Még várok kicsit, hátha valamelyik szeretne virágot hozni, aztán ezeket is felszedem és átültetem valahová... aztán jövőre biztos megint fogok itt találni párat, ami kihajt. :P 

Átraktam a kiszedett füvet a másik komposztálóba, mert nagyon lenyomta a meglévő, jól rétegzett komposztomat és nem tudott volna tőle levegőzni. 
A másik komposztálóban van az alján apró, száraz ág, beleterítettem a sok kiszedett füvet, arra ment a rozmaringról leszedett kukoricaszár és újra fű. 

Lassan haladok a veteményessel, még szerencse, hogy nem kell az összes ágyást villázni, mert a takarással már az volt a nem titkolt célom, hogy lassan áttérjek a villázásmentes kertre. Idő kell, amíg felépül a talajon az a porhanyós, humuszos réteg, ami kell a termesztéshez, de már az idén is nagyon szép rétegek vannak.

Ezen a részen csak azért villáztam, mert a két ágyás közti járatban elszaporodott egyfajta fű, amiből az idén szörnyű sok nőtt ki a kertben. Nem tűnik soknak, de nagyon macerás volt kiszedni belőle azt a sok füvet. 
Nem tudom milyen fűféle, de ha hagyom megnőni, akkora tömött csomókat  képez, hogy csak ásóval lehet kivenni. Utálatos fajta és a kerítés melletti rész is tele van... nem is tudom, hogy mit kezdjek vele.

Mindenesetre az ágyásból kiszedtem az összeset, még a piciket is. 
Az ágyás elején  fokhagymák nőnek, keresztbe ültettem a sorokat és azok takarva is vannak és az epres között is van takarás, de azt majd pótolni kell. 
Az ágyás végében is volt takarás, nagyon jó porhanyós ott a talaj, az elejében pedig (a kép alján) egy rebarbara kezd majd kihajtani, emiatt ültettem a fokhagymát kicsit távolabbra, mert a rebarbara nagy helyet fog foglalni, amikor majd megnő. 

Ez pedig egy másik ágyás, van benne két elefántfokhagyma (tavalyról maradt) és meghagytam két áttelelt radicchio salátát, hátha megnőnek. Úgy nézett ki az egész, ahogy a bal szélén látszik... a szélénél vissza is dobáltam némi füvet, majd elkomposztálódik rajta, de figyelnem kell, ha vissza be akar állni, akkor megy a komposztra az is. 

Egyébként hogy jártam az elefántfokhagymával... nem emlékszem, hogy írtam-e. 
Egy egész ágyást ültettem be vele, de csak azok hajtottak ki, amik rendes gerezdek voltak. Eldugdostam a kicsiket is, amik a gyökeréről lógtak lefelé, amikor felszedtem őket tavaly, de egy se hajtott ki. 
Egyet kikotortam és olyan, mintha egy kis mandula lett volna, kőkemény héj, még keményebbnek tűnt, mint amikor elültettem, életnek nyoma sem... azt mondja az AI, hogy azt a kemény héjat le kellett volna szedni róla, vagy legalább megbontani, mert az elefántfokhagymának az a stratégiája, hogy évekig is elvan a talajban és amikor lebomlik róla ez a héj, akkor hajt ki és ez eltarthat akár 3 évig is. 
Azt én nem csinálom, hogy 3 évig nem nyúlok ehhez az ágyáshoz, ezért azt hiszem, hogy keresztet lehet vetni ezekre az apróságokra, de majd az idén úgyis nőnek ki újak a nagyokon és majd azokkal próbálkozom újra. 
Van még pár nagy gerezdem is belőle, majd azokat eldugdosom még a kertben, lehet, hogy nem nőnek meg így tavasziként, de majd ősszel visszarakom őket legfeljebb, vagy fel se szedem. 

Találtam pár éppen kihajtó sárga nárciszt is az egyik helyen, ahonnan tavaly(?) felszedtem a zömét. Ezekből a hagymásokból mindig marad a földben. Átültettem őket máshová, hadd szaporodjon, főleg a bokrok alá teszem őket, mire a cserje lombot növeszt, addigra ezek bevégzik a dolgukat. 
Kivettem és átültettem pár égőszerelem virágot is, mert nem voltak jó helyen. 
Azt hiszem elvirágzás után pár krókuszt is fel fogok szedni és új helyre ültetem el. 

***

Az Élet Császárnője! :))) Böbi el van szabadulva, egész nap kinn van, tobzódik a tavaszban ő is. :) Gyönyörű, csodás kis Hóoroszlánom! :) 

Elza viszont nem megy ki sokat, ő szeret benn lenni, pedig ki kéne már mosni alóla azt a bungit megint, de olyan jól érzi magát benne, de lehet, hogy kilopom majd, amikor kimegy és a napon meg is szárítom. Ott gyorsan megszárad neki. :) 
Elza egyébként szeret harapdosni, de csak úgy szeretetből, finoman. Valamelyik nap akkorát röhögtem rajta, rendesen beszopta a szája szélét és úgy harapta meg a kezemet, nem is éreztem a fogát egyáltalán. :D :D  
Elza imádja, ha szeretgetem őt, olyan hangosan dorombol, hogy az fantasztikus és le kell guggolni hozzá, akkor körbejár rajtam, közben valami fémet szoktam fogni, mert úgy feltölt a dörgölőzéssel, hogy másképp csak úgy szikráznék. :)))
És ilyenkor szokott megharapni is, de ez nagy megtiszteltetés, azt jelenti, hogy nagyon szeret engem.

Az a kissé kopaszos folt a homlokán egy pár évvel ezelőtti sérülésből marad vissza. Szerintem valaki megütötte őt, olyan kerek, szabályos volt a seb és mély is. Nagyon gennyezett neki és akkoriban (bár már benn lakott a verandán) még sokkal vadócabb volt, nehezen kezeltem neki, de begyógyult, viszont azóta nem nőtt ott vissza rendesen a szőre.