Macsekok és madáretetés
Próbáltam este Fufu-t behívni az alagsorba és látszott is rajta némi hajlandóság, de végül nem jött be. Pedig előkészítettem neki a vastag paplant is, tettem be neki almot is... lejött az ajtóig, ott nézett, de nem mert bejönni.
Aztán nyitva hagytam az ajtót is neki és elhúzódtam onnan, hátha akkor bekíváncsiskodna, de akkor se jött be, végül elment... sajnálom. :(
Látom pedig rajta, hogy ingadozik, hogy megbízzon vagy ne bízzon meg, de erősebb benne a félelem. Herkuló is milyen sokáig nem szelídült meg, aztán meg micsoda kezes bárány lett belőle, le se tudtam vakarni magamról. Drága CicaÚr! Hiányzik a kis különleges lénye. :)
Elza is majdnem kinn maradt. Nem vettem észre, amikor kislisszolt, biztos akkor, amikor a Böbét engedtem be. Olyanok ezek mint a füst, csak elillannak egy pillanat alatt. Néztem a hőmérőt, már este -10 fok volt kinn és valami nyugtalanság vett rajtam erőt. Néztem, Böbe megvan, kinéztem Elzára is. Először úgy láttam, mintha a bungijában feküdne háttal, de felkapcsoltam a villanyt és nem volt ott.
Azon gondolkodtam, hogy bement volna az alsó bungiba? Aztán gondoltam, hogy kinézek egy kicsit és amikor megnyitottam az ajtót, akkor szaladt be. Pedig Elzu nem ilyen kifutkosós cica, utája a hideget, nem értem, miért lógott ki. Jobban kell figyelnem, mert olyanok ezek ketten, mint egy zsák bolha. :)
Elzuval ott tartunk egyébként, hogy nem hajlandó megenni szinte semmit. Kapja a szőroldó pasztát és annyira rá van kattanva, hogy azt akarná enni, de az gyógyszer, nem kaphat belőle többet, mint amit lehet. A másik a Penny-s sajtos falatkák, ami elfogyott és nem kapok neki, már két üzletben is néztem. És amikor Elza így rákap valamire, akkor képes éhezni is, csak megkapja, de most sajnos nem tudok segíteni a baján. Így járt a CicaNéni, előbb-utóbb majd éhes lesz és akkor eszik. Éppenséggel van miből fogynia kicsit, olyan, mint egy nagy hordó.
Böbike meg mostanában megint a szőnyegen terülészik, mint egy nagy szőrös cső! :)))) Annyira imádom, amikor felveszi ezeket a hanyatt pózokat, a lábai is mindenfelé állnak és mindig nevetem és tudja, mert csak úgy mórikálja magát és közben a szemét se veszi le rólam. Figyeli a reakciómat, de fotózni mostanában nem hagyja magát. :))
A madárkák viszont felfedezték mind a két etetőt, járnak is rá szorgalmasan, egyelőre széncinkéket és barátcinegéket láttam. Délután szürkületkor mentem ki megint megrakni, hogy reggel korán tele legyenek nekik szotyival. Egy nap alatt akkora "koszt" csináltak, tele van a megtört meghéjakkal az etető alatt, de csak a havon csúnya, majd szépen visszakomposztálódik a sok maghéj a talajba.
Egyébként kb. 2 napja érezni, hogy korábban világosodik és később sötétedik. Egy hajszálnyival csak, de már legalább észre lehet venni.
Ez a kisebb etető, jól benn van az ágak között, de ha a ragadozó madár észreveszi őket, még akkor is bejön és elkapkodja a kis madarakat.
Pár éve egy (nem tudom milyen volt, egy kistestű ragadozó madár volt, talán karvaly, vagy héja), olyan sebességgel zúgott el a fejem mellett, amikor mentem ki megrakni az etetőt, hogyha nekem jött volna, szerintem leterít a lábamról. Az se zavarta, hogy ott vagyok.






