Felszedtem tegnap az őszi fokhagymákat, mert már teljesen leszáradt a száruk, később nem találnám meg a földben. Nem lett sok, pedig sokat ültettem, valamiért sose tudok annyi fokhagymát kinyerni a kertből, hogy ne kelljen vennem. 
Ősszel is direkt egy csomót ültettem, de kb. csak a fele hajtott ki... 
Vöröshagymából már évek óta mindig van elég, az idén is kitartott egészen addig, míg tudtam felvenni a kertből saját hagymát, de a fokhagyma nem akarja az igazat. Olyan, mintha a gerezdek nem lennének mind jók, mert némelyik nagyon szép, nagy, de mellette 15 centivel a másik meg már ki se bújik... ki fogom próbálni ősszel, hogy kettesével ültetem, legfeljebb kiveszem az egyiket.

Felvettem egy elefántfokhagymát is, úgy döntöttem, hogy a többi még maradjon a talajban, mert szépen kapaszkodik a gyökerével, él is gyökere és szerintem még tud növekedni. Elég nagy (de még nem eléggé), legalábbis a hagyományos fokhagymákhoz képest és érdekes módon kis gerezdek lógtak a gyökere mellett, mintha így akart volna szaporodni. 11 db ilyen kis gerezdet vettem le róla, ezeket fogom ősszel kiültetni, remélem a többin is lesznek ilyenek. 
Az illata érdekes, mert se nem fokhagyma, se nem hagyma, hanem valahol a kettő keveréke, de még nem kóstoltam. 
Szépen megtisztítottam őket és most lenn száradnak a száraz alatt, illetve az elefántból hoztam fel pár gerezdet kóstolóba. 

A virágosban lassan el is nyílnak már a bunkós díszhagymák. 

Liliomok, ez már elvirágzott, szegényt öntözni kellett, különben ki se tudta volna nyitni. 

A sásliliomok közül ez a második, elsőnek a narancssárga virágzott, most pedig ezek, kettő is van belőle, nagyon szeretem ezt a mélypiros színét. 

Medveköröm. 

Az első titóniavirág az idén, remélem meg tud majd nőni szép nagyra. 

Kaliforniai kakukkmák, ezt a színűt szeretem. A sárga is szép, de ez érdekesebb. 

A lányok... :) Böbike és Elza (ebben a sorrendben), imádnak porfürdőzni a kertben. Olyanok mind a ketten, mint a Szurtos Peti, bár Herkulót se kell félteni, mert ő meg valamelyik nap a csatornában aludt jó, nagy pókhálók között... :D 
Észre se vettem volna, ha nem horkol, csak mentem a hang után és láttam, hogy a csatornában van kinyúlva jó hosszúra a MakkaÚr. :)))))

Ki hitte volna, hogy már egy kis felhős időtől is fellélegzik a kert, meg én is. A pénteki hidegfront se hozott hozzánk esőt... reménykedtem pedig, de semmi, talán majd most. 
Rengeteg vizet locsolok ki, tegnap a lenti kert volt soron, ma a veteményes, de most már nem annyira tudom tartani, mindig megöntözöm ami soron következik és azt is ahová víz kell. Pontosabban ahová nagyon kell, mert mindenhová kéne, a kert minden négyzetcentimétere szomjazik, de hát szomjazik az egész ország...  

Lassan elérjük azt a pontot, hogy elkezd meghalni a kert... pár bugás lángvirág már megadta magát, az új telepítésűek majdnem mind, de egy régebbi lila is elpusztult, már pusztulnak a kínai szellőrózsák is (remélem marad belőlük, lottyintok vizet oda is mindig pár kannával), az egyik völgycsillag úgy tűnik megadta magát, még öntözöm, hátha... az egyik japán gyöngyvessző is az utolsókat rúgja, a pipacsok közül csak egy tűnik élőnek. Hordom a vizet mindegyikre, mert a gyökere hátha él és majd jövőre kihajt. 
Remélem az elkövetkezendő napokon jut ide is némi csapadék. 

A kertben csinálni nem nagyon tudok semmit, nem jó kinn lenni az égető napsütésben, bár ma elfelhősödött az ég, hála Istennek. Ennek örömére kigyomláltam a préri ágyást, már annyira tele volt fűvel, hogy már elnyomták a növényeket. A füvet mind visszaraktam a talajra. 
Elégé nagy volt ott a susnyás, be is jöttem rögtön utána fürdeni és ruhát cserélni, nehogy kullancsom legyen, de nem az volt, hanem a ruhámban hoztam be egy nyavalyás kullancslegyet, elrepült, de végül megtaláltam és kinyírtam a dögöt. 

 Amúgy semmi... szüretelni sincs mit... ilyenkor már javában szoktam szedni a zöldbabot és rakni az uborkát befelé, de most sehol semmi. Pár Carosello uborkám van, de azokat meg fogom enni, berakni meg... pedig nincs tavalyi sem, keveset tettem el (kevés volt tavaly is) és elfogyott. 

Azért csak lesz valami, lassan fel fogom szedni a maradék fokhagymát, párat már bevettem, mert leszáradt a szára, nem valami híresek... de leszáradt már az elefántfokhagyma szára is és lassan jöhet fel a hagyma is, van vörös, fehér és lila,  a hagymáknak talán adok még egy-két hetet. Ha kapna egy kis esőt (sok úgyse lesz, sajnos), még nőhetnének. 

Egyébként vagyok olyan elvetemült, hogy tegnap előszedtem a rettegett K-betűsök magvait és elvetettem poharakba, palántának kétféle karalábét, lilát és fehér óriás karalábét, pálmalevelű tépőkelt, fodros tépőkelt, bimbóskelt, lila és fehér káposztát,  brokkolit és karfiolt. 
Hogy mi lesz belőlük, arról lövésem sincs, mert a tavasziból se lett semmi, pedig hogy vigyáztam rájuk, de nem adom fel. Ezt most már személyes kihívásnak tekintem, hogy ezek a nyomorultak nem akarnak nálam megnőni, de megfogadtam magamnak, hogy igenis lesz még a fagyasztóm megrakodva saját brokkolival és karfiollal és fogok saját káposztából káposztás kockát csinálni, ha addig élek is. :))))) 
Egyébként a tavaszival nem tudom mi lett. Nem ették meg a földbolhák sem, pedig volt a kertben rengeteg, de ezekre rá se mentek... nem is értem. Locsoltam is őket, a talaj is jó (elvileg)  és csak úgy dafke, nem nőttek meg. Megálltak 20 centisen és úgy maradtak, most is ott vannak kinn az ágyásban, végül abbahagytam a locsolásukat, mert vízpocsékolás volt. 

Most úgy döntöttem, hogy felhagyok ezekkel tavasszal, ahogy a retekkel is, mert az se terem meg nálam tavasszal. Az idén is elvitték a tavaszi fagyok, később meg hirtelen nagyon meleg lett neki, és csak ősszel fogok velük próbálkozni, őszi fajtákkal. Feltéve, hogy lesz csapadék... meg feltéve, hogy normális ősz lesz, mert tavaly pl. még szeptember első hetében is 33-34 volt, szárazság is volt, nem kelt ki az őszi veteményem, utána meg rövid volt az ősz, hamar jöttek a fagyok.  
Időnként kedvem lenne szedni a sátorfámat és elköltözni valami normális országba, ahol normális éghajlat van, de belülről nézve semmi se normális és előbb-utóbb bárhol is lennék, életbe lépne a "Mindenhol szar, de máshol se jó." mondás. :))

A Setét NagyÚr, szedi a gyógyszerét és már nem jön annyira a gennyes-véres nyál a szájából, éppen csak van valami, de nehezen eszik, fájdalma van. Minden reggel kapja a fecskendőből a szájába a fájdalomcsillapítót, de nagyon észen kell lennem. Tegnap reggel itt volt a MosogatóCica is, tettem ki neki száraz kaját, Herkulesnek meg várnia kellett, amíg elmegy a Mosogató, mert különben eleszi előle a kajáját. Már nem olyan nagy vigéc, nem tudja megvédeni magát úgy, mint régebben. Egy pillanatra nem figyeltem, a MosogatóCica elment, ez a Vén Falánk  Fekete CicaÚr meg ette a száraz tápot a beteg ínyével... 
Mostanában rászokott arra, hogy Elzát is kergeti, meg Böbét is, Elza szegény menekül előle, Böbe is, de nem messzire, látszik, hogy nem veszi komolyan, pedig Böbe nem harcolós. :)))
Az viszont érdekes, hogy Elza, aki olyan nagy harcos cica volt, egyébként is akkora, mint egy tank, amióta a Nyenyere párszor elpáholta, azóta tök gyáva lett. Pedig a Fogatlan NagyÚr szerintem egy nem is túl nagy cicapofontól is elhátrálna, de Elza ezt nem tudja (még). 

Nem tudom milyen fajta liliom, de nagyon szép és az illata is csodálatos. 

Egynyári törpe hajnalkák, fehér és lila. 

Nyári azáleák, nagy kedvenc. 

A 'The Fairy' talajtakaró rózsa, nem szeretem az idén, olyan döglött rózsaszín...bár kész csoda, hogy virágzik, de lehet, hogy megválok tőle. 

A 'Passion' tearózsám. 

'Comet' tearózsa. 

Liliomok, szintén nem tudom a fajtáját, majd lehet turkálok kicsit a papírok között, de az elsők nincsenek meg, akkoriban még nem tettem el a csomagolásukat.  

Olyan már az öntözés a kertnek, mint a halottnak a csók... egyre szárazabb minden, úgy nyeli el a vizet a kert, hogy alig van nyoma, egyedül a mulcsolt részeken jobb a helyzet valamivel. 
És mégis, a növények zöme életben van és ha nagyon hervadt mire odaérek, általában életre kelnek... olyan kevés is elég nekik. 
Olyan csodálatraméltó ez az egész, hogy kibírják, túlélik és virágoznak is, növekszenek is valamennyire, mindennek ellenére. 

Valamelyik nap készítettem dolmadest. Mióta készülök már, végül most sikerült. Az az igazság, hogy nem annyira szeretem a pepecselős dolgokat. 
Kicsit szívósak már a szőlőlevelek, jövőre majd korábban kell csinálni, vagy legalábbis a szőlőleveleket korábban kell begyűjteni hozzá, bár fagyasztva nem hiszem, hogy olyan jó lenne. 
Ezt a receptet használtam, mivel azt írja, hogy krétán tanulta készíteni, ez legalább eredetinek tűnik. Én nem készítettem olyan sokat, ezért a mennyiségek mások lettek, talán el is tolódtak kicsit az arányok, ezért lehet, hogy a fűszerezésen legközelebb majd kicsit módosítok. 
Az én ízlésemnek kicsit sok lett a citrom és kevés a zöldfűszer. Egyébként nem is tudom, hogy érdemes-e olyan sokáig (20 perc) főzni őket össze, lehet, hogy elég lenne csak felforralni. Ugyanis maradt ki fűszeres rizsem és úgy a nyers zöldekkel együtt nagyon finom volt, szerintem ha összeérnek, az bőven elég, nem kell még azzal is összefőzni, vagy tényleg elég lenne rottyantani rajta egy kicsit. 
Illetve ami nyersen ízre elégnek tűnik, az megfőve elkottyan benne, tehát ha az ember összefőzi, akkor érdemes a nyerset kicsit túlfűszerezni. Szerintem persze, hiszen mindenkinek más az ízlése. 

Nem néznek ki jól, életemben először csináltam és talán amiatt sem, hogy a szőlőlevelek már nem olyan zsengék, így nehezebb volt őket tekerni, pedig jól megfőztem előtte őket. Ott fura egy kicsit, amikor rátesszük a kanálnyi rizst a levélre, ott a levél nyelének a tövénél (ami ki van vágva) ott marad egy lyuk... nem eccerű feltekerni, na! 

Arra is gondoltam, hogy lehetne ezt mángold vagy cékla levelében is és akkor mást ízt kapnánk, de lehet hússal is, húsos rizzsel is, szóval variálható a dolog. 

Látszik a képen is, hogy egy szétment, azt is megkóstoltam, de nem volt jó. Azok a finomabbak, amik egybe maradtak. Itt a képen még meleg volt, hagytam kihűlni, aztán ment be a hűtőbe és csak másnap reggelire ettem, mert úgy finom, hidegen. 

Paradicsommal ettem, mert az volt itthon (szedtem is ki belőle magot, ezek olyan közepes paradicsomok, egy-két tő jó lenne belőle jövőre), de el tudom képzelni egy kis fetasajtos görögsalátával is. 
A tálalást nézzétek el nekem, éhes voltam már, nem vacakoltam a külcsínnel, amúgy se vagyok egy nagy konyhaművész. :)))) 

És akkor jöjjön a virágoskert.  Évelő fátyolvirág, nagyon szép, olyan hatalmas és mégis kecses és lenge. 

Írország harangjai, nagyon szépek az idén. Annyira örülök, hogy sikerült, tavaly egy tövet tudtam magról felnevelni és most ennyi van belőle. 

Bugás lángvirág (Phlox)

Két nagy medveköröm van már az udvarban, az egyik saját szaporulat. Sajnos ezen se olyan bő az idén a virágzás a szárazság miatt. Viszont már nem hagyom magot szórni, mert ez is elég szaporának tűnik. 

Menyecskeszemek, tavalyi magvetésből ezek is, a másik fátyolvirág között. 

Nyári azálea, egynyári virág. Elég régóta kerestem a magját és szerencsére ki is kelt, remélem magot is fog tudni érlelni. 

Díszhagymák a sivatagban... ez a rész itt nagyon száraznak tűnik, de azért nem annyira borzasztó a helyzet, már az összeborzasztóhoz képest. A mulcstól olyan sárga és vissza vannak vágva a nagy helyet foglaló növények, mint pl. a rózsalonc és a velencei kutyatej. Ezért oda nem ültetek semmit, mert amikor ezek megnőnek, akkor beterítenék csak a másik növényt. 
Majd kitalálok alájuk valami talajtakarót, de nehéz, mert amikor nagyok, akkor az árnyékot kéne tűrnie, amikor visszavágom őket, akkor meg a napot... Az is lehet, hogy valami olyan elrendezés kéne, hogy valami növény takarja ezeket a részeket, amíg újra megnőnek a többiek. 

Lassan indulnak a kasvirágok is. 

Tavasszal elszórtam egy egész zacskó egynyári szarkaláb magot, azzal a szándékkal, hogy majd szaporodik. Ez az egy szál kelt ki belőle... így aztán a szaporodás most rá van bízva, de veszek majd megint magot, mert szeretném ha lenne fehér és rózsaszín is.