Elkészítettem a helyet az őszi terményeimnek is, leszedtem az ágyásról és áthordtam másikra a mulcsot, illetve kiszedtem a gyomot, az is ment át a másik, üres ágyásba. Csodás volt a talaj a mulcs alatt itt is, de most nem hagytam rajta, mert apró magvakat vetettem bele, most jobb ha így marad. 
Jól megszórtam az ágyást marhatrágyával és bekapáltam, aztán belocsoltam a locsolórózsával. 
Még aznap este belevetettem a magokat, de nem lett mindennek hely, a fekete retek és a kínai kel kimaradt, azokat végül a sárgarépa közé vetettem, egy nagy sorba, a fele a kínai kel, a másik fele a fekete retek. Majd kiegyelem, nem kell belőlük sok. 
Letakartam  ágakkal a vetés után, hogy a macskák ne kaparásszák szét, mert imádják a friss földet. 

Itt már letakarva ágakkal, a kép alján a zöldbab másodvetésem van, nagyon foghíjasan kelt ki, de még van benne egy kis reményem. 
Az új ágyás fölött a zöldhüvelyű zöldbabot már kiszedtem, vissza van rakva mulcsnak az ágyásra, mellette a sárga még megvan, mert voltak rajta kicsik és virágok is, még várok egy kicsit, hátha lesz belőle valami, de nem szép, valami betegsége van. 

Már leírtam az előző napokon is, akkor még csak terv volt, de vetettem ebbe az új ágyásba müncheni sör retket, pirosbélű "dinnye" retket, vajrépát, rapinit, pár szál toszkán fekete tépőkelt  és Sessantina salátabrokkolit. 
Nagyon örülnék, ha az idén sikeres lenne ez az őszi vetés, mert tavaly annyira meleg volt még a szeptember is, hogy hiába veteményeztem el, nem tudtak kicsírázni a melegben, utána pedig már nem volt idejük kifejlődni. 
A tavalyin kívül még sose volt olyan év, hogy ne lett volna pl. őszi retkem... remélem az idei se lesz olyan. 

A perillám is szépen fejlődik, öntöztem is, de most az esőtől ez is sokkal szebb. Az igaz, hogy nekem nagyon fura az illata, nem tudom, hogy fogom-e szeretni. Érdekes növény, nem tudom mihez hasonlítani, írják, hogy a bazsalikomhoz, de szerintem semmi köze hozzá, nem is hasonlít. Ha megdörzsölöm a levelét, akkor van egy érdekes mentolos illata, mégse mondanám, hogy hasonlít a mentához. 
Szóval eddig az az összbenyomásom róla, hogy szagos és fura. 

Ahogy az egész kert is magához tért és életre kelt. Olyan jó látni, hogy a növények felszívták magukat, pedig nem volt sok eső és azt hiszem megint locsolni is kell, de ez életmentő volt. 

Böbike benn aludt... néha csinál ilyet, nem tudom, hogy ilyenkor mi történik, de sehogyse akar kimenni. Olyan aranyos egyébként, hogy olyan határozott akarata van. Kinyitottam előtte az ajtót, mert ahogy szokott beült ide mellém és nézett, de nem ment ki. Menni kellett vele szeretgetőset játszani az ágyra, ez már amolyan szertartásunk, minden nap kéri. Nem kell neki sok, 10-15 perc, de akkor vele kell foglalkozni, simogatni, masszírozni a csípőjét (azt nagyon szereti), simizni az arcát, azt is nagyon szereti, ha finoman megfogom a grabancát és kicsit megrázogatom. Böbinek jó nagy grabanca van, jól bele lehet markolni. :))))
És hát a lábai, néha mintha több lenne, mint 4. :D 

Szóval végül benn is maradt, hajnal 3-kor ébresztett, én meg olyan mélyen aludtam, alig tudtam magamhoz térni, de kiengedtem, közben Elza is besuttyant a verandára és harapott pár falatot és újra fel kellett kelnem, hogy kiengedjem őt is, mert dörömbölt. Olyanok, mint egy zsák bolha. 
Jött FufuÚr is (a MosogatóCica, még nehezen áll a billentyűzetem és a gondolataim a Fufura, de kell neki egy név) este, de akkor nem adtam neki enni. Későn jött, tanulja csak meg, hogy ha enni akar, akkor érjen ide időben. Reggel 3 doboz kaját evett meg. 
Hát... nem is tudom... szerintem már itt ragad majd nálunk, de szeretem őt, olyan szép cica, de nagy fogyasztó... egy nagy ló... kell ez nekem? 

Jól esik megint kinn lenni a kertben, bár kora délutánra már megint nagyon meleg volt, ezért behúzódtam. 
Reggel és délelőtt viszont kifejezetten jó volt, végre. 
Ezért nem szeretem már a nyarat annyira, mert beszorít, pedig olyan jó kinn motoszkálni. Kertészkedésre tényleg csak a tavasz és az ősz a jó és általában a hűsebb idő. 

A nagy szél megint feldöntötte a boltívet, sőt, ki is törte az egyik lábát... kivettem, összehajtottam, kidobtam. Levágtam róla a Clematist, mert azt már lefejteni képtelenség lett volna és attól is búcsút fogok venni. Még nem ástam ki, de az idén az ócska boltívek miatt másodszor kellett tövig visszavágnom... nem vacakolok vele. Nem is szeretem túlságosan ezt a fajtát... vagy mászassam rá a kerítésre? 

A "nagy, erős acél" boltív... kézzel összehajtogattam. 

Elza nem csoda, hogy nem eszik, önellátó lett a CicaNéni, egy nagy (szegényke) gyíkkal a szájában láttam őt vonulni nagy peckesen és meg is ette az utolsó falatig. Legalábbis sehol nem látok gyíkmaradványokat a kertben. 

Kitakarítottam két ágyást, jó sokáig eltartott, sok gyom volt bennük és be kellett szedni a hálót is, ami még kinn volt és a karókat is (uborka volt ott). Szépen elpakoltam őket, jó lesz jövőre is. 
Rajta hagytam kiszedett füvestül a mulcsot is. Olyan jó porhanyós a talaj alatta, hogy az fantasztikus. Jó most az eső után egyébként is, de a mulcs alatt csodás, olyan jó beletúrni. 

Kiültettem a maradék K-betűs palántáimat, fejes káposztákat, még pár lila káposztát és 4 leveles kelt. Le is takartam hálóval, mert ezekre nem jutott pohár, remélem, hogy nem zabálják fel a földibolhák. Sajnos a védőhálót nem tudom annyira leszorítani a talajra, hogy nem tudjanak bemászni alatta. 
Amíg a palántákat neveltem, addig egy dobozban voltak és dupla háló volt rajtuk, totálisan lefogatva, akkor már nem tudtak bemenni alá, de előtte bemásztak bele. Ezért is jó, ha jön az eső, azt nem szeretik, de majd esőztető locsolással állandóan nedvesen tartom a kiültetetteket is és van fahamum is. Remélem ebben az időszakban ez így elég lesz. Amikor rajzanak, akkor ennyi semmire se elég, tövig lerágnak mindent, de most már talán jó lesz. 

Itt még nincsenek rajta a lefogató csipeszek, majdnem elfelejtettem... el is vitte volna a szél, ha olyan támadt volna, mint hétfő este. 

A másik ágyásban (jobbra) előzőleg a fokhagymák és az elefántfokhagymák voltak, oda vetettem saláta magokat és snidlinget, de a jégsaláta és a snidling sajnos nem kelt ki. 
Lett viszont bordó lolló, római saláta és cikória, ezeket szépen szétültettem... nem szeretik a nagy napsütést, de már csak ma kell kibírniuk. Azért majd veszek árnyékolóhálót, hogy legyen, amikor szükség van rá. 

Piros lollót tervezek magot is szórni még, majd késő ősszel, amikor a fokhagymát ültetem ki és a téli vajfej salátát és a tatsoi-t, mert tavaly volt lollóm, ami nem kelt ki, tavaszra viszont kikelt és szépen meg is nőtt. Ezek szerint a mag áttelel a földben, az idén is ki akarom próbálni. Persze attól is függ, hogy mennyire lesz hideg a tél, de egy próbát megér. 

 Még egy ágyásra lesz szükségem, tulajdonképpen meg is van. Üres a borsók helye, csak le van mulcsolva az is. Kiültettem bele (nagyon későn) egy sárgadinnyét, de abból se lesz már semmi, majd kiszedem. Ki kell azt az ágyást is gyomlálni, mert tele van folyondárral és abba fogom elvetni az őszi retkeket és társait. 

Jól esett végre szusszanni egyet, hogy végre nem azzal kezdődik a nap, hogy már hajnaltól hordom a vizet a kertre. 
Csütörtök-péntekre megint ígérnek esőt, jó lenne, ha nem kéne megint elkezdeni a locsolást. Elfáradtam ebben az évben. 
Ugyanakkor még van kedvem kertészkedni, van is rengeteg teendőm kinn és úgy látom, hogy az idő is kedvezni fog most már. 

Fotózni nem nagyon van mit a kertben, de ez az eső az őszi virágoknak is kedvez, ezért most már van bizodalmam abban, hogy az Asterek és a krizantémok ki tudnak majd nyílni. Pár őszi szellőrózsában is reménykedem, bár azok nagyon kevés vizet kaptak, nem tudom, hogy össze tudják-e szedni magukat annyira, hogy virágot is hozzanak. Illetve lassan bújniuk kell majd az őszi kikericseknek is, remélem nem zabálta ki semmi őket a nyáron, bár nagyon mérgező a hagymájuk, remélem nem szereti semmi őket. Éldegélnek a sisakvirágok is, remélem, hogy lesz idejük kinyílni, eléggé későn szoktak virágozni. Nem is értem a túlélési stratégiájukat, mert a magjaikat majdnem soha nem tudják beérlelni. 

A vasárnap éjszakai nagy szélvihar, ami nagy villámlással és dörgéssel végül csak 1 mm esőt hozott (de ez nem panasz a 18 mm után), kidöntötte a boltívet, ami a Clematis Alpinát tartja. Visszaállítottam, de nem lesz stabil, oda valami másra lesz szükség a Clematishoz. Épp az 'Alpina' az, amelyiket nem nagyon kéne metszeni, mert az előző évi hajtásokon hozza a virágait, abba a típusba tartozik, ahová a 'Montana' is, kéne neki valami stabil tartó, amire futhat... nem veszek több ilyen boltívet. Tavasszal már kidobtam egyet a kukába, nem ér egy kalap szamócát sem. Amilyen olcsó, annál még sokkal ócskább. 
A tegnap esti szélvihar megint feldöntötte... francbamá'!

Tegnap rögtön nekiestem a kertnek, a K-betűsöknek szánt ágyást felkapáltam. Már fel volt villázva, meg is trágyáztam és megszórtam fahamuval még akkor, amikor kiszedtem a hagymát belőle. 
Most, hogy az eső után jó porhanyós lett, meglazítottam a kapával, előkészítettem a kis lyukakat, szórtam abba is marhatrágyát és kiültettem pár K-betűst. 
8 karalábét (4-4 óriást és lilát), 2 karfiolt, 4 bimbóskelt és 2 lilakáposztát. 
Remélem megmaradnak... jól belocsoltam őket és leborítottam egyelőre műanyag poharakkal, csak amíg beállnak, addig ne zabálja már fel őket a földibolha. 
Kivittem az alagút állványait is, összeraktam, de a hálót még nem tettem fel. Pár napig hagyom a palántákat beállni és így locsolni is könnyebb. Ha valamelyik nem sikerül, azt pótolom és majd utána teszem fel a hálót. 

Szükségem lesz még két ágyásra, az egyikre azért, mert a fejes káposztából és a leveles kelből egy palántát se ültettem ki, mert nem volt nekik hely. A másik a retkeknek (müncheni sör, a piros bélű és a vajrépa), a rapininek és a salátabrokkolinak kell. 
És kinn vannak a salátáim is, van pár lollo rosso, római saláta és talán megmaradt pár cikória, de azt majd meg kell néznem. Ezeknek megvan az ágyása, de pl. további helyet kell előkészítenem a téli vajfej salátának is és majd novemberben megy a földbe a fokhagyma is... szóval lesz még itt mit csinálni bőven. 

A macskáim - főleg Elza - csak vekeregnek az étel fölött, de biztos, hogy vadásznak. Belebotlottam az udvaron egy félig elrágott egérbe... ezek szerint el vannak telve, már az egér se megy. Nem baj, spórolunk kicsit a kaján. 
A nagy, kelletlen nyammogásnak az lett a vége, hogy csak egy doboz nedves kaját bontok fel és azt kapják felesben (a csajok, Elza és Böbe). 

Amióta már csak ketten vannak, állandóan körülöttem lebzselnek a kertben is. Böbe nem annyira, de Elza jár a nyomomban. 
Amíg Herkuló még élt, addig Ő járt a nyomomban és minden pillanatban simizni kellett, a csajok kiszorultak egy kicsit. Most már tényleg elfoglalták az egész udvart, zömében itt tartózkodnak benn, persze éjjel gőzöm sincs, hogy merre járnak, de vadásznak, az biztos. :) 

Elza kínálgatja a hasát, de megsimogatni a pocakot, na azt nem lehet! :)))) Csak jelzi, hogy mennyire jól érzi magát. :) 

A Comet rózsám szépen kinyílt. 

Cserjés pimpó. Szépen kivirágzott, még sose volt rajta ennyi virág. Ez is nagyon bírta a szárazságot, egyszer se öntöztem meg, bár eléggé benn van a susnyásban, mellette a felnövekvő (remélem nem száradt ki) lucfenyőm és a másik oldalán nagyon terjed egy sárga-tarka kúszó kecskerágó, amit lassan meg kell majd rendszabályoznom, mert mindent benő, de az idén nagyon jól takarta a talajt azon a részen, azért is hagytam egyelőre békén. 
Egyébként tavasszal nagyon durván visszanyestem, nem is vacakoltam vele áganként, hanem összefogtam és visszavágtam, úgy látszik ez kell neki, mert nagyon nagyra nőtt az idén és sok virágot hozott. 

Sárgul a lombja a tamariskának, a veresgyűrű som totál őszbe váltott. A mákkóró (jobbra a kékes) nagyon bírta a szárazságot a tűztövist meg nem is említem. Nézzétek mekkorát nőtt, pedig nem volt eső egy szem sem, mi lenne, ha esett volna? 
Tavasszal ennyire visszanyestem, de jövő tavasszal kezdhetem újra a nyesését. Nagyon durva egy növény.