JajIstenem, ez a korai sötétség, de borzasztó! Már délután ötkor sötét van... decemberben négykor sötét lesz. :(
Nem baj, tulajdonképpen nem egészen két hónapot kell csak kibírni és akkor itt a Téli Napforduló. Az igaz, hogy utána is sötét lesz még, de akkor már a tudat, hogy hosszabbodnak a nappalok az éjszakák rovására, az átsegít. 
A januárt ezzel a tudattal lehet kibírni, februárban meg már lehet vizslatni az első krókuszokat. :))
Úgy is nézhetem, hogy novemberben még simán lehet (és kell is) kinn matatni a kertben, végül is, csak decemberben és januárban kell benn lenni, akkor lehet tervezgetni és rengeteg pénzt elkölteni álmokra (magokra), amik aztán a következő évben materializálódnak. 
Na, mindjárt itt a tavasz! :D :D 

Voltam egy kicsit kirándulni az erdőben, nem is annyira kirándulás céllal, hanem csíkos kecskerágót akartam hozni a kertbe. 
Hoztam is valamit, de nem tudom, hogy kecskerágó-e. Találtam elég sok nagy, már fává nőtt kecskerágót, némelyiket megközelíteni se lehetett, annyira benn volt a susnyásban, csak a gyönyörű színű bogyóik világítottak ki a bozótból. 
Pár nem volt ilyen mélyen a kökényes meg galagonyás meg mindenfélék között, körülöttük vizslattam a talajt. 
Találtam pár növendék valamit, ami a szára alapján kecskerágónak tűnik, a levelük is hasonló, de nem vagyok biztos benne. 
Beültettem őket egy helyre a kertben, majd figyelem, ha az lesz, akkor átviszem egy olyan helyre, ahová szánom, ha nem akkor kiveszem őket. 

Hoztam egy - a Chat GPT szerint - veresgyűrű somot is. Megálltam egy helyen, mert tele volt kis méretű, szép, sötét bordó levelű fa-szerű (inkább átmenetek voltak a bokor és a fa között) növényekkel, alattuk sok magonc és sarjhajtás is.  

Nagyon jól néz ki, hoztam belőle egy kis, gyökeres vesszőt, azt is beültettem a kertbe a keleti életfák alá. 
Tervezem feljebb nyesni az ágaikat azon a részen, mert kopaszak és nem szépek. Viszont kell valami arra a részre, ami lombos és félárnyékot ad az alatta lévő növényeknek. 
Kertészeti cuccot nem akarok oda ültetni, mert nem egy hálás hely, száraz is, ha ez kipusztul, nem fogom annyira sajnálni. Viszont akkor is hozni fogok a kertbe máshová, mert nagyon szép cserje így ősszel, de én fának akarom nevelni. 
Van egyébként veresgyűrű som a kertben másik fajta is, aminek télen élénk pirosak a vesszői és a levelei sárgák ősszel.

Ugyanígy az életfák másik oldalán már növekszik egy cserszömörce, amit szintén az erdőből hoztam, tavaly eltettem dugványnak és megeredt, szépen cseperedik is. Tavasszal ültettem be a helyére. 

És még egy harmadikat is hoztam, egy valamilyen (szerintem) juhar, talán mezei juhar lehet. 
Ilyen a levele.

Itt nálunk tele van vele az erdő, a bükkök alatt második szintnek nőnek és nagyon szép formájú kis fák, az igaz, hogy elég szaporának tűnnek, majd figyelni kell rá. 
Beültettem egy elég vacak helyre, ahová japán juhart lett volna jó, de fene tudja megmaradt volna-e, így hoztam ebből az erdei fából. Nagyon hasonlít a formája és a levele is a japán juharra, de az őszi színe nem olyan szép sajnos, viszont ha nem marad meg, akkor se lesz semmi baj. 
Így most ingyen betöltöttem a kert leghálátlanabb helyeit, viszont ha megmaradnak, nagyon mutatós növények lesznek. Szeretem a vadnövényeket a kertben, természetesebbé teszik a látványt. 

A kertben csodálatosak a színek, régen volt ilyen szép őszünk, mint ez az idei. 

Tűzgyöngyvirág a napfényben

A püspöksüveg levelei

A tölgylevelű hortenzia levelei

Szárnyas kecskerágó

Valamelyik este Böbe nem jött be, de Elza sem. Kiabáltam értük vagy hat különböző időpontban, még késő este is, de le se tojtak engem. 
Viszont amit Böbe másnap reggel művelt! Ilyet még nem láttam. Nyafogott, duzzogott, nem lehetett hozzáérni se, mert verekedett, püfölte a kezemet és nagyon-nagyon mérgesen mondta a magáét. Teljesen magán kívül volt. :D 
Először nem is tudtam, hogy mi van, de aztán leesett, hogy szerintem azért dühöng, mert éjjelre kinn maradt... pedig nem is volt hideg. 
Mikor rájöttem (véltem rájönni), hogy miért dühöng annyira, akkor viszont én is jól lehordtam, hogy mit képzel, hányszor hívtam és ugyan meddig óhajtja, hogy rikoltozzak érte ki az éjszakába?!
Hmmmm... elhallgatott és a dühöngés is elmúlt.  
Nomost ilyet macskánál én még nem láttam... rendesen tiszta ideg volt és előadta a "velem senkise törődik" meg a "hogy mertél kinn hagyni éjszakára te emberállat?" műsort, amíg le nem dorongoltam a MacskaKirálykisasszonyt. :D :D 
Egyébként következő éjjel se jött be... Elzának több esze volt, ez a kis majom meg kinn leste az esőt egész éjjel. Ez akkor volt, amikor az a nagy eső jött. Én mindig mondom, hogy ezeknek sokkal, de sokkal több eszük van, mint amit általában elárulnak magukról. 

Villáztam kicsit megint a kertben (még az esők előtt), ahol sok volt a gyom, ott fellazítottam a talajt, most a paprikák ágyását csináltam. 
Kiszedtem és visszaraktam a füvet a talajra, illetve a talajon lévő szalmára, ami nyáron mulcsként szolgált. Aztán ráhordtam pár vödör friss komposztot és az egészet letakartam szénával. 
Meglátom, hogy épül majd fel a talaj, ez így még nekem is új, de idővel jó lenne elérni azt az állapotot, amikor már nem kell villázni, legfeljebb a gyökérzöldségeknek. 
Azt a részt, ahol az ösvény lesz, nem takartam. 

 Meglátom, hogy beválik-e ez a fajta művelés, de nagyon remélem, hogy úgy lesz. Nemcsak azért, hogy kevesebbet kelljen villáznom, mert a csodaásóvillámmal gyerekjáték, hanem a talaj miatt. 
Most már érzékelem, hogy kimerül a talaj és az a marhatrágya, amit belepótoltam nem elég neki. Tehát kell a komposzt, a takarás pedig nem is kérdéses, ha visszatekintünk az idei nyárra. 
Úgy gondolom, hogy innentől kezdve csak rakni kell az ágyásokra folyamatosan a cuccot, komposzt-takarás, marhatrágya-takarás és nem kell vele megállni. 
Nem szép, nem olyan, mint azok a tisztára sepert és gyomlált, hagyományos ágyások, amiket még most is díjazgatnak képbeküldős versenyeken (nem is értem, hogy még mindig a minél csupaszabb föld a megítélés alapja), de szerintem egészségesebb és élettelibb lesz a talajom, mint azok. No majd kiderül. 

A kertben szép őszi színek vannak, de ezek még az eső előtt készültek, azóta már nem ilyen szép. 

Meghoztam a nashi körte csemetéket a kertészetből, kettőt - ugye - mert egymást porozzák be. 
Az egyik a Pyrus Pyrifolia 'Nijisseiki', a másik a Pyrus Pyrifolia 'Hosui', mindkettő Pyrus Kirchensaller alanyon. 

Beszélgettem megint az eladókkal a kertészetben és az egyikük mondta, hogy neki is van és rengeteget terem, hatalmas gyümölcsöket. Azt mondja, hogy neki el van vezetve kordonon, mert nagyon hosszú hajtásokat növeszt. Ezt láttam is a YT-on valamelyik vlogon, őszre tényleg irtó hosszú ágakat növeszt, majd meg kell tanulnom metszeni, mert én nem akarom kordonozni. De azt is mondja, hogy ha hagyja, akkor még a földhöz közel is hoz hajtást és azon is nevel gyümölcsöket. 
Szóval a termőképessége nagyon jól hangzik. Jah és nála is közel van a dióhoz és ő is azt mondja, hogy sokminden él nála is a dió alatt. 
Szóval reménykedek. :) 
Szép, nagy, erős csemetéknek látszanak, egyik kb. másfél méteres, a másik szerintem van 2 m is.
El is ültettem őket másnap, kaptak érett marhatrágyát, jó sok komposztot és jól beiszapoltam, kikötöttem bambuszkaró mellé és most már hajrá! 

Halottak napjára is meghoztam a krizantémokat, amiket persze utána ki fogok ültetni a kertbe. 
Sajnos nekem nincs hová mennem, mert mama és anyu kérése is az volt, hogy szórjuk szét a hamvaikat az erdőben. Ki szoktam menni, persze, de az igazság az, hogy nincs ott senki... el szoktam ücsörögni egy farönkön, de valójában ott vannak, ahol én vagyok, az emlékeimben. Nem kell menni sehová, hogy kicsit velük legyek, ha úgy szeretném. Ezért jobb, ha a kertben ültetem ki a virágokat, mert azzal rájuk gondolok, amikor a virágokat látom és mégsem váltak temető vagy halotti virágokká számomra.