Befejeztem hátul - ahol a hóbogyó bokrokat lenyírtam - az ágyás rendezését. Végül ott is epres lett, egy kétszer termő eperből, ami az idén nem termett kétszer, de nem is volt olyan az időjárás. 
3 darabot kaptam a barátnőmtől és már 2 ágyás van belőle, most is beültettem jó pár tövet, még lesz ideje begyökeresedni. Valószínűleg majd jövő nyáron már nekiadom a szaporulatot és kiültetheti, mert azóta neki is van már kertje. 
Jól belocsoltam a palántákat és ráhordtam az ágyásra egy csomó szalmát. 
Az ágyás bokrok felőli szélét letakartam egy darab gumival és vágtam két darabot a műfűből (a képen még csak az egyik van), amivel a szalmabála van letakarva, alattuk majd kihal a gyom, elporhanyósodik a talaj és tavasszal végigültetem egy sor körömvirággal, hadd védje nekem azt a részt. Úgyis fog kelni magától rengeteg, mert azzal volt tele az idén is és tavaly is az a terület. 
A műfű elég ronda, de imádnak rajta ülni a macsekok és napozni. Gondoltam pedig, hogy megfordítom, hogy ne ezzel a rémes zöld felével virítson itt nekem, de a cicák kedvéért hagyom. Tavasszal úgyis fel lesz onnan szedve.

A rebarbara köré is visszadaraboltam az elszáradt leveleit és virágos szárait. Ronda ilyenkor, de a tél és az élőlények majd szépen  elbontják ezt is és tavaszra, amikor kinőnek újra a hatalmas levelei, már nyomuk se lesz. 

 Aztán nekiugrottam a fokhagymák, a lóbab és a cékla-grillhagyma kiürült helyének, amit jól benőtt a gaz a nyáron, mert a kánikula miatt nem vetettem a helyére semmit, úgyse kelt volna ki. Nem gyomláltam, nekiugrottam a csodaásóvillával és felnyomkodtam vele és aztán szedtem ki a füvet. Meglepően laza, porhanyós itt is a talaj és a folyondárok is nagyon hosszú gyökereket engedtek ki, persze ez semmit sem jelent, tavaszra szerintem megint tele lesz és mielőtt beültetem, úgyis megint fel kell villázni és kiszedni a füvet... hacsak...
Azon gondolkodtam, hogy be kéne vetni ezeket a csupasz részeket spenóttal, jó lenne zöldtrágyának a talajon,  tavasszal csak bedolgoznám a sok télen elfagyott zöldet és mellette késő őszig még ehetnék is belőle. 

Ilyen lett, mellette a paradicsomokat is kiszedtem már, eldaraboltam őket a komposztra, elraktam a kis drótokat, amikkel föl voltak kötözve (évről évre használom ezeket, csak azt dobom el, ami elérett és már törik), behordtam száraz alá a bambuszkarókat is, aztán majd következik ennek a csodaásóvillázása is. 
A jobb alsó sarokban a képen még van két paradicsom, azokat nem szedtem ki, mert vannak rajtuk szép paradicsomok, ki tudja milyen idő lesz még, hátha...

Ez az Aster már egészen csodás, bár a többiek még csak most kezdik majd a virágzást. 

Sárgulnak a levelek a veresgyűrű somon is és már pirosodnak a szárai is. Amikor majd lehullatta a lombját, akkor télen szép színfolt lesz a piros ágaival. 

A Kleopátra tűje még mindig nyomja, jól érzi magát, hogy volt eső és az idő is hűvösebb. Olyan jó most ez a verőfényes, napos őszi idő, imádok ilyenkor kinn lenni a kertben. 

A völgycsillag megint virágzásra adta a fejét, pedig ez tavaszi virág, de legalább jól érzi magát az új helyén. Az előző helyén csak vegetált, ezért tavasszal átültettem. Remélem szépen el fog szaporodni. 

Egy ideje hallgatom, hogy reggelente valami ütemes kopogás hallatszik kintről. Nem tudtam mi lehet az, először arra gondoltam, hogy valami madár szórakozhat, de valamelyik reggel már kimentem megnézni, mert nagyon kopogott. Hát, látom, hogy Herkules a pofiját törli a lépcső aljában lévő kis kapuba és az csapódik neki ütemesen a korlátnak és ez rendszeres. :))) Nem tudom, hogy miért szereti odatörölni a pofiját, biztos jelöl vele. Mindegyik törölgeti valahová, a Nyenyere - ugye - a növény jelzőkaróimba, úgy törögeti ki őket. Elza a lábamba, nem cicózik, ő engem jelöl. :)))
Böbike az egyetlen cicám, aki nem törölgeti a kis képét sehová.