Vasárnap is egész nap kinn voltam a kertben, ámbár a szombati kaszálás után fáradt voltam kicsit. A (nekem) nagyobb erőfeszítések után másnap általában csak könnyebb dolgokat szoktam csinálni. 

Aztán tegnap megint nekiestem a kaszával kívül a kerítés mellett, de nem egymenetes a dolog. A végén már állandóan felcsavarodott a csalán a damilfejre, akkor abbahagytam. Ráadásul egy méter kaszálás után a damil is kifogyott... mondjuk erre számítottam, mert az utóbbi időben a kisebb, (2 méteres) maradékokat rakom a damilfejbe, mert azoknak is el kell fogyniuk. 

Érdekes, hogy a kép nem adja vissza, de a csalán konkrétan a derekamig ér. Az is addig ért, amit levágtam.
Jó hír viszont,  hogy a kertem mellett terjengő gyalogbodzát a csalán kiszorította. Most ott kívül van egy hatalmas csalánmező, de azt nem bánom, mert oda bármikor kimehetek csalán szedni, akár teának, akár csalánlének permetezni. Gyönyörű, egészséges és tiszta... csak hát... dolgozni kell vele. 

Aztán benn a kertben még fűnyíróztam is. Azt hiszem a fűnyíró fogja kialakítani végül a kerti ösvényeket. Nekiálltam kikapálni az ágyások közötti egyik keskeny ösvényen is a füvet, akkor jött az ötlet, hogy ha kiszélesíteném kicsit, akkor ide simán be lehetne tolni a fűnyírót és csak letolni vele a füvet. Szóval átrendezés lesz, de előbb átrajzolás. Most már tényleg pontosan ki akarom találni, hogy legyen és az is fontos, hogy az ösvények laposak legyenek, ne legyen nagyon meredek, hogy a fűnyírót könnyedén lehessen rajta tolni. 
Nem kell egyébként nagyon nagy átalakítás, pár növényt át fogok majd ültetni, hogy ne legyen útban.

Április vége van és megérett a mézbogyón az első termésem! Tavaly tavasszal rendeltem és ültettem két picike bokrot és egész nyáron nem nagyon mozdultak sehová, azt hittem meg se fognak maradni. Aztán kora tavasszal virágba borultak és mostanra meg is érlelték a bogyóikat és gyönyörű új hajtások is vannak rajtuk. Van még rajta pár kevéssé érett és zöld bogyó is, de ezek, amik a képen vannak, már a kezemben maradtak. 
A mézbogyó elnevezés egyébként talán túlzás, mert eléggé fanyar gyümölcs, de az egresnél (mi piszkének hívjuk) édesebb. 
Egyébként olyanok, mint a kis fütyik, az egyik bokron kisebb fütyik vannak, a másikon jóval nagyobbak teremtek. Két különböző bokor, a beporzás miatt kellett kettőt ültetni. 

Ennyi lett + 1 marék, amit szedés közben megettem. 

Az évelő virágok között nagy meglepetés a csatavirág szaporulata. Nem semmi mennyiség kelt belőle, pedig körülötte le van mulcsolva fenyőkéreggel, de tavaly direkt szétráztam belőle az érett magokat, meg is lett az eredménye. Egyet kivettem ma és átültettem új helyre a jezsámen bokrok mellé, mert onnan valami kipusztult a télen. 
Megint van egy szaporulat a medvekörömből is, azt még nem tudom, hogy hová fogom tenni, de majd kitalálom.