Vasárnapra nem jutott túl sok kertészkedés, mert más dolgom volt, illetve nagyon hideg szél fújt, nem volt kedvem kinn lenni. 
Felvilláztam egy fél ágyást és annyi, illetve egy ágyásba még dugványoztam vörös és lila hagymákat, egy sor ilyet, egy sor olyat, összesen 4 sort. 
Még maradt egy rakás dughagymám a lilából is, de egy következő ágyásba már a fehéreket akarom eldugdosni, majd meglátom, hogy lesz hely. 
Az uborkák tervezett helyét foglalom így el, de az uborkának jó lesz a kert másik felében is, ott kicsit árnyékosabb, talán még jobb is lesz neki. Illetve a zöldbab is kezd kiszorulni, de azt másodveteményként is el tudom vetni, pl. borsó után, bár nem jó két hüvelyes egymás után, de így lesz hely. Majd kapnak tápoldatot.  

Bolyongtam kicsit a sziklakerti növények között, mert ilyenkor érdemes megnézni őket, igazán szépek a színeik és az ember könnyen elsiklik fölöttük, mert a hagymások viszik a pálmát.
Csodaszépek a varjúhájak is, de a kövirózsák is nagyon hozzák magukat. 

Ezek a magas varjúhájak közül kettő. 

Kövirózsák. Nincs fotó az összesről. Tavaly rengeteget vettem, de nem került mind jó helyre. Az idén ezeknek is majd új helyet fogok keresni és remélem majd kipendülnek azok is. 

Itt mellette a délszaki kutyatej kezd virágozni és egy csomó bimbó van a pázsitviolán is. A délszaki kutyatejet remélem, hogy majd hoz magot, illetve kelnek majd magoncok is tavalyról, mert az egyik nagy tő kipusztult sajnos a sok esőtől.  Egyszerűen kirohadt... a sziklakertben... majd meg kell néznem, a víz lefolyását, hogy jobb legyen. 

Ez a piros ez váááá! 

És ez a borsó is váááá, bár ennek a közepe kipusztult, mert virágzott a múlt nyáron ami ott volt, de majd úgyis szépen benövik az új kis fiókák. 

Az itt következőknek is kikerestem már a nevét valamikor, de most lusta vagyok megkeresni, majd egyszer csinálok már egy növénykatalógust képekkel és akkor bármikor előszedhető lesz. 

 Ő pedig Böbe, a MacskaKirálynő, bár lehet, hogy inkább HisztiKirálynőnek kéne hívnom. 
Annyira rászokott a hisztire, hogy az kész őrület. Úgy sikoltozik, nyaúkol és visít, mint a vett malac, vagy mint akit rendszeresen vernek. Istenbizony, ha valaki hallaná, azt mondaná, hogy retteg tőlem a macska, pedig agyon van dédelgetve a KisMajom. 
De csak és kizárólag az van, amit ő akar, amikor én akarom simogatni, akár csak megyek felé, de ő nem szeretné, akkor olyan lármát csap, mintha nyúznák. Bezzeg éjjel addig buzerál, amíg be nem engedem a takaró alá. Ha nem reagálok, akkor dorombol és még hangosabban dorombol, odadugja az orrát az enyémhez vagy bajszával addig csiklandoz, míg be nem engedem a paplan alá és akkor simizni kell, mert ha nem, akkor addig nyúkál a kezeivel, míg meg nem kapja a simit. Amikor pedig elég neki, akkor beleharap a karomba és elrohan. 
Egyébként is egyre makrancosabb, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja (mindent azonnal akar), olyan idegrohamot tud kapni, hogy az kész őrület. Morog, mély hangon és rondán és hisztizik, teljesen ki tud borulni. Látszik rajta, hogy pillanatok alatt tiszta ideg lesz, aztán ugyanúgy le is nyugszik. 

Itt a képen is éppen pofozkodik. 

Itt meg Herkulót stíröli, mert a többi macska között meg kisnyúl, itt se mert lejönni az oszlopról Herkules miatt. 
Szegény Herkulóra már nem ragad a kaja, egyre csak fogy... pedig most már tud enni rendesen. Már nem kell neki turmixolni se, rengeteget eszik, de nem hízik. 
Olyan hangon követeli a kaját, hogy rémes, ő is egy kis akarnok, de azt hiszem minden macska ilyen lehet. Elza is ilyen, ő az ajtót veri... mindegyiknek van valami heppje. :))))