Még jó, hogy valójában nem szentek ezek a fogadalmak és újdudvailag nyugisan megszeghetők. :D 
Mert - ugye - tavaly azt mondtam, hogy van már itt elég dudva, nem veszek már az idén újakat, de amikor megjönnek a szabadgyökerű évelők a LIDL-be, akkor persze, hogy elnyargalok és veszek párat. 
Mentségemre szóljon, hogy olcsók, a kertészeti árakhoz képest féláron veszem őket. 
Az sem utolsó szempont, hogy találtam olyan növényt is, ami kipusztult és pótolni akarom. Ilyen pl. a fehér lángvirág, ami a 2022-es nagy aszályt nem tudta túlvészelni és tavaly nagyon hiányzott a kertből, mert előzőleg annyira csodaszép volt a téglavörös cickafark mellett. 

A másik a fáklyaliliom, amit tavaly is vettem, be is ültettem cserépbe, de nem volt már hely a pinceablakban neki és kitettem a ház fala mellé. Le volt ugyan takarva szénával, de sajnos nem élte túl a tavaszi fagyokat a friss hajtása, se a tő maga.

A citromsárga sásliliomra régóta fáj a fogam, most az is meglett, a szibériai nősziromból pedig cseppet se árt, ha kettő is lesz. Már csak azért sem, mert ezt a növényt is többször próbáltam és tavaly megmaradt, de még nem virágzott, nincs is jó helyen, majd át kell ültetnem, szóval tényleg nem árt, ha van másik. 

A piros Heleniumot pedig azért vettem, mert vettem ugyan magokat belőle, de olyan picik és olyan kevés volt, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ki fognak kelni. Ha igen, akkor lesz sok Heleniumom. :P

Az utolsó pedig a szürkés imola, hát... talán ebben az egyben nem vagyok biztos, hogy olyan nagyon szerettem volna, de majd kiderül, amikor kivirágzik. 
Voltam már így virággal, hogy idegenkedtem tőle, aztán kedvenc lett, de úgy is, hogy nagyon vágytam rá, aztán nem szeretem. Ilyen pl. a kék iringó. 

És a Penny-ben is voltam... a büdöske izgi, mert ilyen csíkosam még nincsen, de a mag színkeverék, remélem lesz közte csíkos is. 

Tegnap rájöttem, hogy a macskák is tudnak káromkodni. 
Böbe bejött enni este, de még ki akart menni, tisztára be van vadulva mostanában, pedig ivartalanítva van, mégis. Csakhogy Herkules ott ült a lépcsőházban. (Sajnos tegnap már nem hagyta magát becsalni a pincébe...eddig ott aludt, amióta beteg volt.)
Szóval a Böbe benn ragadt és annyira ideges volt ettől, hogy felült az előszobába egy kis szekrényre és eszméletlenül mély torokhangon mondta a magáét. Még nem hallottam tőle ilyen hangokat, ijesztő volt, de szerintem tényleg anyázott. 
Kitágultak a pupillái is, hozzá se lehetett érni se, látszott rajta, hogy marha ideges. :)))
Megpróbálkozott mégegyszer, de Herkuló még akkor is ott ült. Akkor elkezdtem neki magyarázni, hogy Herkuló már nem fogja bántani, mert beteg volt és fogatlan oroszlán lett belőle, de ettől a Böbe még idegesebb lett (pedig szerintem tökéletesen értik amit mondok nekik, csak a Böbi még nem lépett túl a Herkulestől való félelmén) és még jobban elkezdett hisztizni. Nézett rám a nagy, feketére tágult pupilláival és ordított velem. :))))))
Hát haláli volt, na! Aztán elkezdett játszani, rohangált itt mint egy kis bolond és bújócskázott és szépen meg is feledkezett a kimenésről. Mire bementem aludni, már az ágy csücskében javában húzta a lóbőrt. 

Ma reggel meg Elza rántott le egy kis drótpolcot a verandán, szerintem biztos felugrott rá. Gondolom várta a reggelit és nem akkor kapta, amikor ő akarta. Most kinn van valahol, mert annyira beijedt, hogy tombolva követelte hogy engedjem ki. 
Hihetetlenül idegbetegek tudnak ezek lenni, ha valami nem úgy van, ahogy ők azt elképzelik. Olyan akarnok népség a macskák, hogy borzasztó. 
Herkules még most is csak pépeset eszik, sajnos a darabos kaja nem megy még most sem neki. Viszont a rangsorban teljesen hátra szorult, az az érdekes, hogy nem is erőlködik, már csak a Böbe van betojva tőle. Kíváncsi vagyok mikor jön rá, hogy nem kell parázni.
Herkules rajtam akarna lógni egész nap, simizni kell, a hasát(!!!!! - macskánál ez ritka) vakargatni. Most ez tölti ki a kis lényét, eszik és kéri a sok-sok szeretetet. :) 
És persze kukkol az ablakban, olyan, mint egy állandó figyelő szem.