Tegnap délelőtt sikerült végül becsalnom Herkulót. Hát... haláli! 
Feljött az ajtóhoz és nagyon magyarázott, vittem ki neki mégegy doboz kaját, tejszíneset, mert azt jól el lehet nyalogatni és apró falatok vannak benne. Meg is ette majdnem az egészet, aztán lekuporodott az autó alá és nem mozdult onnan. 
Már harmadszorra mentem le, akkor már vagy 2 órája kinn volt a reggeli -10 fokban, csalogattam és egyszercsak megindult befelé, be is jött, de abban a pillanatban, ahogy az ajtót csukni akartam mögötte, már ki is slisszolt. 
Aztán kimentem és leguggoltam és hívtam magamhoz és csodák-csodája odajött a CicaÚr! Ilyen még soha nem volt. 
Ez volt az első, hogy kinn a szabadban csak úgy odajött hozzám. :) 
Nagyon megszeretgettem érte, aztán óvatosan felemeltem és bevittem, ő meg boldogan mászott be a kuckójába. 
Már csak az kéne, hogy a gyógyszert is megegye... a szemcseppekkel egyelőre nem vacakolok, nem akarom elvadítani. Ha az antibiotikumot bevenné, nekem már az is elég lenne, mert addig nem műtik meg, amíg a cicanáthából ki nem gyógyul és nagyon vékony is. 
Nagyon rossz helyzet ez, mert a foga miatt (is) kéne műteni, de a foga miatt nem úgy eszik... híznia kéne, de így?  
És nemsokára kezdődik a cicák párzási időszaka is, amikor nem fogom tudni fékentartani, ha nem lesz addig ivartalanítva.

Igaziból sajnos a CicaÚrnak alig van esélye a gyógyulásra, sőt a túlélésre. Ha ebben az állapotában elmegy csavarogni, akkor ő már nem fog hazajönni. Jó lenne februárig megoldani azt a műtétet. Bízom benne, hogy minden ellenére is sikerül őt rendbehozni.

Délután megint kilógott, de legalább evett. Kicsit nehéz volt megetetni, mert a kóborok mindenütt ott vannak és persze ők is akarnak olyat, ami a Herkulóé. Eddig Herkules mindenkit elzavart, de most gyenge és őt zavarják el.
Nagy nehezen egy kockasajtba rejtve beadtam neki a gyógyszert is, befalta, de nagy prüszkölés is volt, mert - gondolom - ráragadt a fogára, de a sajtot annyira szereti, hogy az se érdekelte. 
Délután megint kinn volt (kilóg, ahogy nyitom az ajtót, amikor ki akarok jönni), de estére becsaltam őt, csak megtanulja előbb-utóbb, hogy lehet menni ki és be, de éjszakára jobb benn a melegben. 

Egyébként azt hiszem, hogy a CicaÚr személyében egy igazi ragaszkodó kis lényt nyertem, két nap alatt ekkora változást még sose láttam cicán. Az az igazság, hogy tegnap egész nap a nyomomban volt, ha hívom jön és rettenetesen  magyaráz valamit. Nem tudom mit mondhat, de nagyon mondja. :)))
A tetőről is hívtam őt le, úgy rohant, így még Elza se nyargal, pedig tud nagyon szaladni ő is, amikor szólok neki. 
Elzán pl. megfigyeltem, hogy amikor a Böbét hívom be este, akkor direkt kimegy, de nem jön be a Böbével, hanem azt szeretné, hogy őt is hívjam és akkor nyargal HAZA! 

Szóval késő délután Herkulót becsábítottam a pincébe, megtöltöttem neki az új almosdobozt is, kaja-pia is van neki. :)))) A lábammal kellett őt benntartani, különben megint kiszökött volna, remélem emiatt nem fog megint félni. 
Majd holnap megint kimehet egy kicsit... miután megette a gyógyszerét. A Vén Disznó! :)))))