Nem ironizálok, tényleg kinn voltam a kertben, az igaz, hogy túlzás kertészkedésnek hívni a dolgot. :))

Hetekkel ezelőtt kiástam a korai loncot, mert nem volt jó helyen és ugyancsak kivettem egy keleti életfát is, ami magról kelt, de hogy hogy nem, menet közben kb. 50 centisre cseperedett, de az se volt jó helyen. Azóta csórikáim csak úgy le voltak téve a földre, már -5 fokos fagy is érte őket, bár nem látom, hogy nagyon nagy bajuk esett volna. 
Az elkövetkezendő napokra viszont még -9-et is ígérnek, a helyük viszont nincs elkészítve. Még azt se tudom, hogy egyáltalán hová szeretném őket elültetni. 
Így aztán fogtam és beültettem mind a kettőt a régi emésztőgödörbe, amibe bele szoktam dobálni a kiszedett füvet, hadd komposztálódjon el. Tulajdonképpen komposztálóként van használva. 
Nagyon meg vagyok lepődve, hogy gyakorlatilag szinte teljesen talajjá alakult a beledobált gyom, még az idei is. Így a gyökerük valamelyest védve lesz, bár ha nagyon hideg lesz, akkor elfagyhat, de még az is lehet, hogy alulról a komposztálódás termel hőt nekik. Meglátom, hogy túlélik-e a megpróbáltatást. Ha nem se baj, a bokor nem túl különleges, a keleti életfákról pedig annyi magoncom kel, hogy lassan boltot nyithatok nekik. 

Herkules pedig hazaköltözött. Nyáron nem tudom, hogy merre lakik, de nem sokat volt benn az udvarban. Biztos nincs ott meleg hely, ahol egyébként tanyázik, mert akkor ott lenne. 
Itt 3 doboz is van kinn, de a legkevésbé téliesítettben tanyázik mostanában, nem értem miért. 
Ebben a dobozban is kőzetgyapot van az alján és a tetején is, de az oldala, hátulja nincs szigetelve. 
A másik két doboz vastagon szigetelt kívülről körbe hungarocellel, ráadásul dobozban doboz és köztük papír van az üres helyekbe tömve. Ugyanúgy kőzetgyapot az aljában, meg párna is és szőrikés takaró... és az egyik közülük be van téve a szénabálák közé, erre ebben kvázi nyári dobozban tölti az idejét. 
Holnap hideg lesz, jó lenne őt majd becsalni a pincébe, de nem sok reményt fűzök hozzá. Pedig szeretnék a Bársony Úrnak is jó helyet biztosítani, de nem bízik bennem ennyi év után sem. 

A ma reggelt viszont a veranda takarításával kezdtem, Elza telehányta a teret. Mentem ki etetni, a kintieknek is ott szoktam kitenni az ablakon a kaját, de valami furára léptem... még jó, hogy a radiátornak csak a szélét kapta el és nem bele, mert azt nem tudom, hogy takarítottam volna ki. 
De volt egy nagy rakás a cipőim mellett (ez is jó, hogy nem bele) és még lehányta a seprő-lapát kombót is. Mintha nem tudom hány napi kaja lett volna a gyomrában. 
Tény, hogy egy pár napja nagyon falt, de most majd egy kicsit diétázni fog a CicaNéni.  
Nem volt öröm feltakarítani, nem is ment csak darabokban, először a radiátor környékét, a többit meg leszórtam alommal, hogy felszívja a nedvességet, utána már csak söpörni kellett és felmosni, na meg a lapát-seprő mosás... még, jó, hogy nem ettem előtte, mert lehet, hogy én is a tetejére pakoltam volna a cuccost. Brrr!