Az előző években nem figyeltem - bár tavaly ősszel úgy emlékszem már hűvösek voltak az éjszakák és a szarvasbőgés idején már nem tudtam nyitott ablaknál aludni, úgy kevéssé hallom őket - olyan sokan jönnek esténként és figyelik a szarvasbőgést. Nem mennek ki a völgybe, épp csak túlmennek a házon és hallgatják, pedig nem is este bőgnek olyan nagyon, hanem hajnalban. 
Régebben félelmetesnek tartottam a szarvasbőgést, mintha óriási szörnyetegek laknának az erdőben és azok ordítoznának, de most már megszoktam. Itt bőgnek a ház mellett, van, amikor az ablak alatt. Most is kinn volt hajnalban az egész csapat itt mellettem a mezőn, a bikát nem láttam, de itt bőgött a ház mellett, egy másik pedig fenn a hegyoldalban. Tavaly csak egynek a hangját hallottam.

Péntek este viszont nagyon kibuktam. Nem tudom, hogy fogok-e még valaha ugyanúgy nézni a macskákra... szerintem nem. 
Kinéztem este, hogy bejön-e a Böbe és jött bizony, csak úgy nyargalt befelé... a szájában egy kis állattal. Először azt hittem pocok vagy egér lehet, de mire észbe kaptam, már benn is volt és diadalmasan letette a szobaajtóba, aztán rögtön be is vitte a szőnyegre. Akkor láttam, hogy a kis lény még él és nem is egér. Egy mókusbaba volt (ui: legalábbis először annak néztem, de aztán valaki itt kijavított, hogy ez erdei pele), hát én majdnem szívbajt kaptam, először nem is tudtam, hogy mitévő legyek. A kis feje véres volt egy ponton, biztos ott kapta el a Böbe, de a teste egyben volt, sérülésmentes, de nagyon ki volt merülve. 
Ezt csinálják ezek a dög macskák, pocokkal is láttam már, a végkimerülésig hajtja. 

Kéznél volt egy kis műanyag doboz, de nehezen vettem el a Böbétől a kis állatot, Böbe borzasztó hangokat adott ki és nem akartam erőszakos lenni, nehogy felkapja és bevigye valami sarokba, ahonnan aztán nehezen tudom kiszedni, vagy úgy kapja fel, hogy durván megharapja. 
Végül elvettem tőle, befordítottam a dobozba a kis állatot. Addigra volt benne erő, csak úgy kapaszkodott a doboz szélébe a pici kezeivel és hangot is adott. Nagyon tiltakozott. 
Jobb ötlet híján a kis nyakánál fogva (megfogtam a bőrét a feje hátulján) kivittem őt és feltettem a magnólia ágára, meg is csimpaszkodott. Hátha a hangjára a mamája megtalálta vagy esetleg haza tudott menni. 
A Böbe is kiment, még az is lehet, hogy a szaga után megint megtalálta, de a kis mókus (pele) reggel már nem volt ott, de a fa alatt se volt leesve... hátha el tudott menekülni. Persze, hogy aztán túlél-e azt nem tudom, meg azt se, hogy mennyi szenvedés vár rá, de elpusztítani nem lettem volna képes. Befogadni meg hová, amikor tele van az udvar macskákkal? Esetleg a pincébe, de nincs kalitkám se és mit adtam volna neki enni, nem értek a mókusokhoz (pelékhez). Viszont venni fogok egy kalitkát, hogy legyen kéznél, ha valami kis sérült állat kerülne hozzám. 
Hát ez van, sose fogom megtudni a további sorsát, pár percre kereszteztük egymásét, de most is könnybe lábad a szemem, ha rágondolok...
Kezdem megint utálni a macskákat... nagyon kártékonyak, mindent megölnek és játékból, nem táplálékszerzés miatt. Madarakat, vakondokat... , persze megölik a pockot és egeret is, patkányt is, de az idén nem láttam, hogy ezeket gyilkolásztak volna, cserébe viszont alig van már madár az udvarban tőlük, szerencsére vakond még van, mert azt látom, hogy vannak újabb túrások.

És még virágok is vannak, bár a pillangóvirágokat lassan visszadarabolom mulcsnak, mert nagyon megdőltek már. Az idén hamarabb elvirágoztak, máskor még októberben is nyílnak, most meg már a végüket járják. 

Produkált egy egészen szép másodvirágzást ez a piros cickafark is. 

Végre kinyílt a kékszakáll is, de nem olyan szép, mint tavaly volt. Vékony, eléggé gyenge ágacskák nőttek rajta, jövőre sokkal jobban vissza fogom metszeni. 

Ez a rózsa a tavaly anyák napja körül kiültetett minirózsák egyike. A többi nem igazán szuperált jól, tavasszal volt egy nagy beindulásuk, aztán nem tudom mi lett, de elhullatták a levelüket is, de még a nagyobb rózsák is. 
Lehet, hogy majd egy kicsit lazítani fogom körülöttük a talajt jövőre. 

Kezdődnek a gombák is a kertben, a legkülönbözőbb helyeken tudnak felbukkanni, ez pl. a monarda gyűrű közepében nőtt ki. Körülötte a monarda visszadarabolt szárai vannak, egyébként szerintem a piros monardám nem úszta meg a visszavágást, olyan, mintha teljesen kipusztult volna. Vártam, hogy csak újrahajt valahol a gyökeréről, de eddig semmi. Majd tavasszal kiderül lesz-e még élet legalább egy kis részében.