Az úgy történt, hogy tegnap semmi kedvem nem volt kertészkedni délután meló után. Viszont sütött a nap, gondoltam kiülök kicsit a teraszra és legalább behozom a kivágott cseresznyefa rönkjéről a kis műanyag jelölőt, amit kinn felejtettem... és akkor ránéztem az egyik ágyásra, tele volt növendék fűvel. Gondoltam kigyomlálom, hátha mégis előjönne pár bazsalikom, amiket odaültettem. Illetve odatettem a 3 tő kétszer termő epret is, amiket kaptam a barátnőmtől, majd ott akarok új eperágyást csinálni augusztusban, amikor szétindáznak az eprek. 
Szóval végül nekiestem és az egészet szépen kigyomláltam és még pár szál bazsalikomot is találtam. 
Leszedtem a lándzsás utifüvet is, este benn megmostam és lett egy másik nagy üveggel belőle szirupnak, de még tinktúrának is tettem el. 
Befejeztem a gazolást a lucfenyő körül és csodák-csodája, életben találtam a tavaly a mezőről hozott vajszínű ördögszemet és még csak ki se gazoltam véletlenül. Meg is kapáltam gyorsan körülötte a talajt, hogy könnyebben meg tudjon nőni. 
Aztán még lejjebb vonultam az évelőágyásokban, kiszedtem egy rakás gazt, de már lazábban veszem a témát sokkal, simán otthagyom  a füvet az ágyásban, kivéve azt, ami visszaáll, ha kap egy kis esőt. 
És még kapáltam is,  a horolóval eligazítottam két kisebb járatot az ágyások között és elkezdtem kitakarítani a széles ösvényt is, ami a veteményes közepén halad végig. 
Na, szóval ilyen az, amikor nincs kedvem kertészkedni. :D :D 

Ha a - nem kedvelt - margaréták nem virágoznának, még mindig főleg zöld lenne kert. Itt tényleg minden jóval később kezdi a virágzást, kb. 2 héttel vagyok lemaradva az ország többi része mögött, de még a falu mögött is. Itt nálam eléggé sajátosan hűvös a klíma az erdő miatt is (gondolom) és amiatt is, hogy gyakorlatilag az egész kert észak felé lejt. 

A kövirózsák brutálisan nagyra nőttek, még nem is láttam ekkorákat soha. 

A tavalyi elszáradt virágszárról most tavasszal mentett, egy centis, fonnyadt kis varjúhájak is milyen szépek már! 

Ilyenek voltak, amikor már picit összeszedték magukat nedvességgel a földből, mert előtte bordósak voltak és fonnyadtak. Úgy szeretem ezeket, nagyon örülök persze a szép virágoknak is, de ezek a mentések óriási örömöt szereznek. 

Macskabújócska a bugás hortenzia körül. Nagyon remélem, hogy az idén már lesz rajta virág. 

Ezek a sárgák a 2021 őszén a földben maradt feketegyökér virágai. Tavaly is kihajtott már és egyszer virágot is hozott, de magot nem érlelt. Remélem az idén már tudok belőle majd magot is szedni és akkor lesz jövőre megint ehető feketegyökér a kertben, saját magokból! 

A jezsámen még mindig csodás. 

Végre a fügém is kipendült, nem voltam biztos abban, hogy túlélte a telet, nagyon picike még, de úgy látom, hogy jól érzi magát. 

Az egyszem gyűszűvirágom. Jó lenne belőle több is, vetettem magot most tavasszal is, de nem keltek ki...

A Clematis még mindig csodálatos és még van rajta bimbó is, ezen a picike növényen! Ha ez megnő és felfut az öreg szilvafára, akkor szédületes látvány lesz minden tavasszal. 

Az íriszek csodaszépek. 

Ez egy bordó levelű hólyagvessző, a színe miatt vettem, de a virágja is nagyon mutatós így a bordó levelekkel együtt. Nem messze tőle van egy kecskerágó, ami most zöld, de őszre piros lesz a levele és együtt nagyon jól fognak mutatni. Csupasz  még a föld körülötte, de majd megnő a bokor is és majd beültetem a terepet növényekkel. Mellette már ott van két rózsaszín virágú mocsári hibiszkusz... lehet, hogy túl közel ültettem őket, na majd meglátjuk.