Szabin leszek holnaptól a hosszú hétvége előtt és után is, így meghosszabbítom, mert szeretnék kicsit foglalkozni a kertben a részletekkel is végre, nemcsak a muszájokkal.
Kicsit szöszmötölni, élvezni a kertet, szépíteni, kedves kis zugokat kialakítani. Beültetni varjúhájakkal a lerakott járólapok közeit, a széleket, hogy terjedhessenek benne végre és ne a gyommal kelljen szórakoznom. 
Kitalálni a kövirózsák helyét, hadd nőjenek ők is. 
Tavalyelőtt egy párat csak bedugtam a földbe és olyan szép kövirózsa folyam lett már belőle. Ilyeneket akarok, pici részleteket elindítani, de tavasz óta csak rohanok állandóan, hogy minden meglegyen.  Ezt az időt most másképp akarom tölteni, direkt, hogy ne unjak rá erre az egészre. Bár ennek azért elég kicsi az esélye, a kertet soha nem tudtam megunni. Annakidején is ugyanilyen szenvedéllyel csináltam és hiába a 18 éves kihagyás, a kert szeretete nem múlik el. Tulajdonképpen éltet a kert. 
Tervezni is szeretnék kicsit, hogy hová is ültessem ki a rengeteg évelőt. 
Most már azt szeretném, hogy egyre több rész alakuljon ki végre, hogy lássam, ahogy képesek együtt élni azok a növények, amiket odaültettem. 

Ezért hagytam abba egy időre a terjeszkedést is, mert nagyon gyomosodnak a frissen villázott részek. Ennyire befüvesedik, a föld takarja magát, akármit csinálok is.

Szóval ha nem akarom ezt a sok füvet, akkor nekem kell takarnom. Jobban meg fogom tervezni az új ágyásokat  és beültetem, hogy ne legyen benne ez a tyúkhúr és egyéb fűözön, ami most is van. 
Gondolkodtam azon is, hogy nem villázok, de nagyon kötött a talaj, muszáj fellazítani, különben a növények gyökerei nem tudnak terjeszkedni benne és akkor lassabban fognak nőni, ellenben ami gyomnak nem szedem ki a gyökerét az meg fogja ölni az én növényeimet. Persze lehetne papírral takarni, de annyi papír ezen a világon sincsen, mint amire szükség lenne. 
Azért lehet, hogy majd egy kicsi részen kipróbálom úgy is, hogy nem villázok. 

***

A virágzó kutyatej nagyon szép színfoltot ad a kertben az - egyelőre - sok zöld között.  

A gyepes szappanfű is kinyílt, nagy szőnyeget alkot már. Nagyon, de tényleg nagyon jó talajtakaró növény és mutatós is, annál is inkább, mert télen is zöld. 
Előtte egy új bazsarózsa van, amit még nem láttam virágozni, de most tele van bimbóval. 2021 őszén ültettem és a már a réti szegfűk is kezdik megmutatni magukat.

Az olasz kontyvirág (Arum italicum) is nyílik, talán 5 virág is van rajta. Nem feltűnők a virágai, főleg a levelek alatt vannak, felületes szemlélő talán észre se venné őket. nagyon remélem, hogy ezen az őszön már termést is fog mutatni, de ez a növény is nagyon értékes. Télen is zöld a levele, most már nagyon nagy levéltömeget alkot (3 éves) és a virágja is különleges, de a termése is az. 

Kiültettem a két új tűzgyöngyvirágot is, a baloldali bordó már megvolt. Balra fenn árnyékliliom hajt kifelé, de van ott sárga árvacsalán is, egy hortenzia, alul pedig egy erdőből hozott indás ínfű és legalul  jobbra egy bordó völgycsillag levele látszik. 

Nem is gondoltam volna, hogy ez a kertrész majd ilyen szépen ki tud alakulni, elneveztem Árnyaskert-nek. :) Egyre színesebb, egyre dúsabb is, nagy kedvencem lett ez a rész.  

A lenvirágok is szépen nyílnak, most kezdődött az ő idejük is. Ezt a virágot se kell már ültetni, veti magát, folyamatosan szépen megújul. 

Még szellőrózsa is van. 

Az elnyílt alpesi clematis így is nagyon mutatós. 

A nagy  jezsámen bokor is olyan, mint egy menyasszony és micsoda illata van. 

Ez sajnos a nem örömhír. Ezt már későn permeteztem le, írisz bimbója. Ilyen amikor beleköltözött az íriszlégy. Teljesen tönkreteszi a virágot, feléli belülről és a bimbó elfolyósodik, nem tud kinyílni. A többi úgy tűnik rendben lesz. Csak egy picivel kellett volna hamarabb permetezni, de az időjárás nem engedte, sajnos. 

Ez pedig a szépen megerősödött lándzsás utifű telep a kertben, most már ezt is le fogom szüretelni és újabb adag szirupot csinálok belőle, de tinktúrát is akarok. 
Tegnap este leszűrtem a citromfű tinktúrát is, kis béres cseppes üvegekbe töltöttem, amiket még anyukán gyűjtött nekem. Már nem tudok neki adni belőle... egyre jobban hiányzik....