Tegnap végül - miután kidugtam a hidegbe az orrom és lőttem egy fotót az ablakból - mégis kimerészkedtem zúzmarás növényeket fotózni a kertbe. :)))
Néha elgondolkodom, hogy mi lehet ez, hogy mindent meg akarok örökíteni. Emlékszem régen a 24 és 36 kockás filmeket vettük és azzal utaztunk el külföldre is és amikor hazajöttünk, akkor izgultunk, hogy jók lettek-e a képek és érdekes módon az is elég volt akkor. Talán azért, mert nem is tudtuk milyen lehet mindent lefotózni, nem is gondoltunk rá. Sokkal jobban megnéztük, hogy mi kerüljön a képre. Most meg mindent lefotózunk azzal, hogy ami nem jó, azt majd kidobjuk. 

Szóval tegnap végül mégis fotóztam. Hihetetlen, hogy még elmúlásukban is milyen szépek a növények. 
Nem sokáig tartanak már a krizantémok sem, látszik rajtuk, de még most is színes a kert tőlük, pedig november végén vagyunk. 

Ma egyébként nem fér be a zabszem se... fogorvoshoz megyek, mert letört egy darab az egyik fogamból, magával vitte egy negró. Aztán a tömés is kiesett belőle és így nem maradhat. Nagyon nem szeretem a fogorvost, mintha az agyamban furkálnának és a szurit se, de fogok kérni, mert nem akarok érezni semmit. Hrrrr, már most be vagyok tojva! Szokták mondani, hogy az ember gyomrában pillangók röpködnek, hát az enyémben most lódarazsak röpködnek inkább. :))))))