Na, hát nagy kertben az ember nem vesz észre mindent rögtön. 
Tegnap kitettem a képeket a letört szilvafáról és csak később vettem észre, hogy a kert végében, amit nagyképűen erdőnek hívok, (kb. 100-120 nm terület lehet) a vihar gyakorlatilag levitte a fél diófát is. Valahogy érzékeltem én, hogy olyan fura a hátsó rész sziluettje és gyanúsan világos is van, de nem tudatosodott bennem, csak amikor arrafelé jártam és láttam, hogy a földön hever a nagy lombozat. 

Június elején ilyen volt hátul a fák lombozata:

És most ilyen a lombozat:

Mondjuk nem sajnálom olyan nagyon, mert rossz fajta dió, nagyon apró szemű és gondolkodtam is, hogy ki kéne onnan vágatni azt a fát (még most  is 5 diófa van az udvarban) és most a természet megoldotta a kérdést. Csak hát ezzel lesz egy csomó meló. 

Ma reggel leszedtem a ribizlit, nem lett túl sok, csak egy bokor van, de nem is vagyok egy nagy ribizlievő. Kb. egy ki lett, mindjárt neki is állok, megmosom és kifacsarom a levét. Tök hülye vagyok, áthoztam aputól a darálót, amivel facsarni lehet, közben meg itt van a gyümölcscentrifuga is. Látszik milyen gyakran használom, az se jut eszembe, hogy létezik... :))))) Bár szerintem a darálóval sokkal jobban ki lehet nyomni a levét. 

Éssssss! Kinyílt a legeslegeslegelső trombitavirágom! Trallalá! Biztos lesz még róla képem, amikor majd többet is kinyit, de ennek most nagyon örülök.