Böbikének nem múlik a hasmenése, de nem tudom beadni neki azt a pasztát, amit a doki adott. Egyszerűen nem tudom lefogni, a száját kinyitni és befecskendezni a szájába. Nem megy, olyan erő van benne, hogy elmászik, ha a nyakánál lefogom, akkor a száját nem tudom nyitni, szóval ez 3 kezes mutatvány lenne. 
Próbálok tablettát szerezni, mert azt kajába rejtve megeszi, mert étvágya az van, olyan, mint a tatárok, mindent elpusztít. 
Ráadásul, amikor megpróbálom beadni neki a gyógyszert, akkor utána kimenekül, mert rájön a hasmars is az erőlködéstől és nem érzi itt jól magát, ezért is kimegy. Szegénykém, csak a gyötrelmei vannak és még én is azt okozok neki. Azt mondják a facén, hogy lehet neki Normaflore-t adni, ki fogom próbálni, mert valamit kell vele csinálnom. 

Reggel kimentem és rostáltam a maradék homokból a répáknak és a dáliagumóknak. Nem tudom, hogy a dáliákkal akarok-e a továbbiakban vacakolni, az idén nem voltak túl sikeresek, amik szép lett volna, azt a vihar törte le. Ki nem dobom a gumókat, meglátom túlélik-e a telet (tavaly túlélte a zöme), de nem vagyok biztos abban, hogy akarok-e több dáliát. Sok vizet igényeltek volna a nyáron, ami nem volt, annyit öntözni nem tudok. Még nem... meglátom tavasszal, amikor majd kitör rajtam az ültethetnék. 
Van amelyik kiszépült ahogy elmúltak azok a borzalmas melegek és kaptunk némi esőt is, de van olyan is, ami még a földben van, de nem tudom, hogy a gumója egyáltalán él-e. 

***

Csodaásóvilláztam egy darabot megint, még majd kimegyek és a füvet kiszedem belőle.
Levagdostam az eperről is a hajtásokat. Ez a növény szinte kordában tarthatatlan, annyi indát növesztett, azt se tudtam hirtelen hol kezdjek hozzá, de aztán módszeresen végigmentem rajta. Sok helyen már ki kellett tépkedni a talajból, mert begyökeresedett. 

Jól belaktam a kertben szőlővel is, fehéret is kéket is ettem, imádok csak úgy a kertben legelészni. :) 

Letisztítottam egy rakás hagymát is, mert lassan be kell hordani őket, nehogy jöjjön valami hirtelen fagy és ott menjenek tönkre. nekem. 
Összeraktam az utolsó kis polcot is, ami tavasz óta kicsomagolatlanul  le volt támasztva a pincében. Eddig nem volt rá szükség, de most már van. 
Kivagdostam nagyon sok gyermekláncfüvet is, van egy nagy régi késem, azzal szoktam kikanyarintani őket és nagyon hatékony, mert ahol tavasszal végigmentem, ott nem is nőtt több belőle. 
Elkezdtem ásóvillázni egy olyan részt is, ahol  borzalmasan elszaporodott a madársóska, de elég hamar feladtam, azon a részen nagyon száraz a talaj és olyan, mint a kő. Csupán csak a Hosták körül nyomtam végig, mert azok visszahúzódnak télire és nem szeretném őket véletlenül kiásni. Így látni fogom, hogy mit kell békénhagyni. 

Elképesztő mennyiségű poloska van kinn, nekem ütköznek, ahogy repülnek a dögök, de tele van velük a ház déli fala, és a lépcsőház is, mert ott jó meleg van. Undorító, ocsmány jószágok, nem is tudom, hogy tudott ilyen teremtmény létrejönni, nincs benne az égvilágon semmi, de semmi amit a védelmükre fel tudnék hozni. Rusnya, büdös dögök, utálom őket. 

A kert viszont még mindig gyönyörű!